Egy különleges történet köti össze a kínai színművészetet és a magyar fővárost, Budapestet. Csen Csiang, a huszadik század egyik kiemelkedő kínai színésze, aki a gonosz karakterek megformálásáról vált híressé, 1951-ben látogatott el Magyarországra. A magyar főváros annyira mély benyomást tett rá, hogy mindhárom gyermekét a városról és annak nevezetességeiről nevezte el, ezzel egyedülálló módon örökítve meg budapesti élményeit.
1951 októberében a Kínai Ifjúsági Művészegyüttes vendégszerepelt az akkori Állami Operaházban, Budapesten. A társulat A fehér hajú lány című operát adta elő, amely Mao Ce-tung pártvezér kezdeményezésére jött létre, a népi kultúra megteremtésének szimbólumaként. A darab egy földműves lányának tragikus sorsát mutatta be, akit apja adósságai miatt a földesúr cselédjévé tesz, majd a lány a hegyekbe menekül, végül pedig a forradalmi hadsereg szabadítja fel.
Csen Csiang, aki ekkor harmincas éveiben járt, a kegyetlen földesurat, Huant alakította a produkcióban. A budapesti tartózkodása idején született meg első fia, akit a város iránti tiszteletből Csen Pu-ta néven anyakönyveztetett. Ezt a hagyományt folytatva, második fiát Pest után Csen Pej-szének, lányát pedig a Margitsziget ihlette Csen Li-tának nevezte el, ezzel egy életre szóló köteléket teremtve családja és Budapest között.
Csen Csiang, eredeti nevén Csen Csing-szan, Hopej tartományban, egy szegény családban látta meg a napvilágot. Fiatal korától kezdve a kínai ifjúsági színjátszásban tevékenykedett, és hamarosan a gonosz, negatív szerepek specialistájává vált. A legenda szerint a kínai közönség körében annyira hitelesen alakította A fehér hajú lány című operában a kegyetlen földesurat, hogy egyes nézők, akik katonák voltak, le akarták lőni a színpadon.
Az 1951-es budapesti előadás nagy sikert aratott a kommunista rezsimben, annak ellenére, hogy a kínai nyelven előadott operából a magyar közönség egy szót sem értett. A korabeli sajtó, például a Kis Újság, lelkesen számolt be az eseményről, kiemelve az opera ideológiai üzenetét. Csen Csiang a sikeres budapesti fellépés után is aktívan filmezett az ezredfordulóig, majd egy 2000-es szélütés után visszavonult a színpadtól és a filmvászonról. 2012 júniusában hunyt el Pekingben.
Csen Csiang döntése, hogy gyermekeit Budapestről nevezi el, egyedülálló gesztus, amely rávilágít a kulturális találkozások mély hatására. Ez a személyes történet egyben emléket állít az 1950-es évek elejének kelet-nyugati kulturális cseréinek, még ha azok ideológiai keretek között is zajlottak. A színész örökségét fia, Csen Pej-sze vitte tovább, aki maga is jelentős alakjává vált a kínai művészeti életnek.
Csen Pej-sze apjához hasonlóan a színpad és a film világát választotta, de ő inkább a komédia műfajában bontakoztatta ki tehetségét. Apa és fia több filmben is szerepeltek együtt, ezzel is erősítve a családi művészeti hagyományt. Csen Pej-sze karrierje során nem csupán színészként, hanem rendezőként és fesztiválalapítóként is maradandót alkotott, tovább gazdagítva a kínai kulturális örökséget.
Csen Pej-sze a komédia területén elért sikerei mellett 2009-ben megalapította a pekingi komédiafesztivált. Karrierjét azonban nem kísérte mindig zökkenőmentes út; a nyolcvanas-kilencvenes években konfliktusba került a kínai állami televízióval (CCTV) jogdíjak miatt. Bár a bíróság kártérítést ítélt meg neki, a CCTV-s szereplései egy időre szüneteltek.
Húsz év elteltével, 2020-ban Csen Pej-sze műsorvezetőként tért vissza a képernyőre. Korábban, 2007-ben már járt Budapesten is, ahol a Magyar Turizmus Zrt. felkérésére forgatott a kínai állami televízió számára, ezzel is erősítve a család magyar fővároshoz fűződő különleges kapcsolatát. Színpadi munkái közül kiemelkedik a Balcony (Erkély) című vígjáték, amelyet ő írt és rendezett, és amely hatalmas sikert aratott, jüanmilliókat hozva a konyhájára. A darab egy öngyilkosságra készülő munkás történetét meséli el, aki véletlenül egy cégigazgató erkélyére esik, és leleplezi annak korrupcióját és titkos életét.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása