A világgazdaságban egyre inkább fenntarthatatlan helyzet körvonalazódik, amennyiben a Kínával kapcsolatos komplex gazdasági kérdéseket nem kezelik hatékonyan. A nemzetközi makrogazdasági politikában a közeljövőben olyan jelentős fejleményekre számíthatunk, amelyek történelmi előzményekkel rendelkeznek. Bár a történelem sosem ismétli meg önmagát pontosan, gyakran mutat hasonló mintázatokat, vagyis "rímel" korábbi eseményekre. Ez a felismerés sürgetővé teszi egy új nemzetközi megállapodás megkötését, amely a jelenlegi globális egyensúlytalanságok kezelését célozza.
A jelenlegi gazdasági kihívásokra adott válaszok keresésekor az 1985-ös Plaza-megállapodás szolgálhat fontos precedensként. Akkoriban az Egyesült Államok és négy kulcsfontosságú kereskedelmi partnere – Németország, Franciaország, Nagy-Britannia és Japán – összehangolt intézkedéseket hozott a dollár árfolyamának gyengítése érdekében, hogy ezzel csökkentse az amerikai kereskedelmi hiányt. Hasonlóan, napjainkban is egyre sürgetőbbé válik egy új, átfogó egyezmény létrehozása, amely a globális kereskedelmi és gazdasági egyensúlyhiányokat hivatott orvosolni, különös tekintettel a Kína által generált folyamatokra.
Ennek a sürgősségnek a hátterében Kína friss külkereskedelmi adatai állnak. Az augusztusi export volumene jelentős mértékben, 25%-kal nőtt az előző év azonos időszakához képest, ami még a júliusi 23,9%-os növekedési ütemet is felülmúlta. Annak ellenére, hogy az import is erőteljesen emelkedett – bár egy alacsonyabb kiindulási alapról –, Kína ismét rendkívül magas, 119,1 milliárd dolláros havi külkereskedelmi többletet realizált. Ez a figyelemre méltó adat egyértelműen rácáfol azokra a széles körben elterjedt elképzelésekre, melyek szerint a globalizáció már elérte volna a tetőpontját, és a nemzetközi kereskedelem lassuló fázisba lépett volna.
Kína kereskedelmi struktúráját, hasonlóan más nagy gazdasági hatalmakéhoz, a mesterséges intelligenciával (AI) kapcsolatos termékek exportjának dinamikus növekedése határozza meg. Ez a szektor kulcsszerepet játszik az ország exportteljesítményében. Emellett számos más exporttermék kivitele is folyamatosan bővült, ami Kína gazdaságának széles körű exportképességét mutatja. Az Egyesült Államokba irányuló kínai export éves összevetésben 34,3%-kal emelkedett, bár fontos megjegyezni, hogy ez a jelentős növekedés részben a tavalyi kereskedelmi háború okozta alacsony bázisnak köszönhető, ami torzítja az összehasonlítást.
A deglobalizációról szóló, egyre hangosabb nyilatkozatok és szakértői elemzések ellenére a valós gazdasági folyamatok mást mutatnak. Kína ugyanis nem csupán közvetlenül az Egyesült Államokba exportál többet, hanem jelentősen növelte kivitelét a világ számos más régiójába is. Ezen importőr országok közül sokan pedig tovább exportálják ezeket a termékeket, vagy az azokból készült árukat az Egyesült Államokba. Ez a jelenség azt mutatja, hogy a kereskedelmi útvonalak átrendeződése ellenére a globális kereskedelmi egyensúlyban, különösen az Egyesült Államok és a Kína közötti viszonyban, alig történt érdemi változás. A deglobalizációs retorika erősödése ellenére a kereskedelmi kapcsolatok továbbra is szorosak, csupán komplexebbé váltak.
A tartósan magas kínai exporttöbblet és az ebből fakadó globális kereskedelmi egyensúlyhiányok hosszú távon komoly destabilizációs kockázatot jelentenek a nemzetközi gazdasági rendszer számára. A szakértők egyetértenek abban, hogy egy összehangolt nemzetközi válaszra van szükség, amely hasonlóan az 1985-ös Plaza-megállapodáshoz, képes kezelni ezeket az összetett gazdasági kihívásokat. Egy ilyen megállapodás célja a stabilabb és kiegyensúlyozottabb globális kereskedelmi környezet kialakítása lenne, elkerülve a protekcionista intézkedések eszkalációját és a gazdasági feszültségek további növekedését.
📰 Forrás: Portfolio.hu — Eredeti cikk elolvasása