A kínai kereskedelmi minisztérium (MOFCOM) július végén hozott nyilvánosságra egy közel negyvenoldalas dokumentumot, amelyben arra törekszik, hogy meggyőzze a nemzetközi közvéleményt az ország ipari kapacitásfeleslegének hiányáról, valamint arról, hogy a Kína által évről évre elért, tavaly megközelítőleg 1200 milliárd dolláros kereskedelmi többlet nem jelent problémát, hanem inkább lehetőséget kínál a világgazdaság számára. Ez a hivatalos álláspont azonban elemzői körökben számos közgazdasági és logikai szempontból is kritikát váltott ki.
A dokumentum lényegi állításai szerint Kínában nincs jelentős ipari kapacitásfelesleg, és a hatalmas külkereskedelmi mérleg pozitívuma a globális gazdaság számára előnyös. Azonban a valóságban Kína adja a világ ipari termelésének mintegy 33 százalékát, miközben a globális fogyasztásnak csupán 14 százalékát szívja fel. Ez az aránytalanság ráadásul folyamatosan növekvő tendenciát mutat.
Az ipari kapacitásfelesleg jelensége akkor merül fel, amikor egy ország termelési képességei jelentősen meghaladják a belső és külső keresletet. Ez a helyzet gyakran ahhoz vezet, hogy az érintett ország a felesleges termékeket alacsony áron exportálja, ami torzítja a nemzetközi piacokat és hátrányos helyzetbe hozza más országok gyártóit. Kína esetében a globális termelésben betöltött domináns szerepe és a viszonylag alacsony belső fogyasztása közötti eltérés pontosan erre a problémára utal. A tavaly elért, közel 1200 milliárd dolláros kereskedelmi többlet, amely a behozatal és a kivitel közötti különbséget jelöli, szintén megerősíti ezt a képet. Ez a hatalmas többlet azt jelzi, hogy Kína sokkal többet exportál, mint amennyit importál, ami a partnerek számára kereskedelmi deficitet eredményez, és hosszú távon feszültségeket okozhat a nemzetközi kereskedelemben.
A kínai minisztérium érvelése, bár közgazdasági és logikai szempontból könnyen támadható, kommunikációs szempontból mégis mesteri fogásnak tekinthető Peking részéről. A dokumentum valódi célja nem feltétlenül az, hogy meggyőzze a nemzetközi partnereket az állításai igazságáról, hanem sokkal inkább az, hogy vitát generáljon a részletekről. Ezzel a stratégiával Kína elterelheti a figyelmet a probléma gyökeréről, és a diskurzust a konkrét adatok és értelmezések szintjére terelheti, ahol a vita elhúzódása időt nyerhet Pekingnek.
Az elemzések rámutatnak, hogy a nyugati elemzők egy része „ráharapott a csalira”, és a dokumentum célja helyett inkább annak tartalmát elemezte. Bár a tartalom vizsgálata sem érdektelen, az okos és ravasz kínai diplomácia valódi céljai valami másban rejlenek. Ahelyett, hogy a dokumentum állításainak igazságtartalmán vitatkoznánk, érdemesebb a mögöttes szándékot és a kommunikációs stratégiát vizsgálni. Peking ezzel a lépéssel valószínűleg a nemzetközi nyomás enyhítésére, a kereskedelmi korlátozások elkerülésére, vagy legalábbis azok késleltetésére törekszik, miközben fenntartja a globális piacokon betöltött domináns pozícióját.
A Portfolio.hu cikke kísérletet tesz mindkét elemzési szempont bemutatására: egyrészt a minisztérium érvelésének tartalmi gyengeségeit, másrészt a kommunikációs stratégia mögötti diplomáciai célokat vizsgálja. A kínai gazdaság struktúrájából adódóan a belső fogyasztás relatív gyengesége és az exportorientált növekedési modell fenntartása továbbra is kulcsfontosságú Peking számára, ami magyarázatot adhat az ilyen típusú diplomáciai manőverekre.
📰 Forrás: Portfolio.hu — Eredeti cikk elolvasása