Kína gazdasága egy paradoxonnal néz szembe: miközben jelentős termelési kapacitásokkal rendelkezik, a belső fogyasztás szintje viszonylag alacsony. A nemzeti jövedelem mintegy 42 százalékát takarítják meg, ami jelentősen meghaladja a globális átlagot.
Ez a hatalmas összeg egyre nehezebben talál hasznosulási lehetőséget, miközben a gazdasági stabilitás és növekedés szempontjából kulcsfontosságú lenne a lakossági fogyasztás felpörgetése.
Kína megtakarítási rátája rendkívül magas, a GDP 42 százalékát teszi ki, ami 19 százalékponttal haladja meg a világ többi részének átlagát. Ez a felhalmozódott tőke nehezen talál elhelyezést, mivel a belföldi beruházási lehetőségek és a külföldi befektetések csatornái is telítődtek.
A megtakarítások mintegy fele a háztartásoknál, a fennmaradó rész pedig a vállalatoknál és az államnál koncentrálódik. A kínai vezetés felismerte a problémát, és a lakossági fogyasztás ösztönzése érdekében új intézkedéseket vezetett be.
2025 januárjától kezdődően minden három év alatti gyermek után évi 3600 jüan (körülbelül 167 ezer forint) készpénztámogatást folyósítanak. Ez az országos program több mint 20 millió családot érint, és az első ilyen jellegű, közvetlen, központilag fizetett transzfer a háztartásoknak.
A magas megtakarítási ráta több tényezőre vezethető vissza, részben gazdasági, részben szociálpszichológiai okokra. A rendszer eleve a háztartásoktól vonja el a jövedelmet alacsonyan tartott betéti kamatokkal, valamint az áfára és társadalombiztosítási járulékra épülő, nem újraelosztó adórendszerrel.
Emellett a helyi önkormányzatok földeladásai is hozzájárulnak ehhez, mivel a lakásvásárlókra terhelik a költségeket. A háztartások szintjén az idősebb generációk a szegénységben eltöltött gyermekkoruk, például az 1959 és 1961 közötti nagy éhínség tapasztalatai miatt hajlamosabbak a takarékoskodásra.
A fiatalabb generációk ugyan fogyasztanának többet, de nehéz munkaerőpiaci körülményekkel és magas lakásárakkal szembesülnek, ami hosszú távú megtakarításra kényszeríti őket. A saját lakás birtoklása különösen a férfiak esetében a házasodás előfeltétele, ami tovább ösztönzi a pénzgyűjtést.
A nemek közötti aránytalanság is szerepet játszik, mivel több fiatal férfi van, mint nő, és a fiúgyermekes családok jellemzően többet takarítanak meg. A gyenge szociális háló, ahol a szociális kiadások GDP-arányosan alacsonyabbak a többi nagy gazdasághoz képest, szintén elővigyázatossági megtakarításra kényszeríti a lakosságot.
A jövedelmi egyenlőtlenség is jelentős, az USA után Kínában a legnagyobb a különbség a vezető gazdaságok között. Ez azt jelenti, hogy a vagyonosabb rétegeknek nincs szükségük a jövedelmük elköltésére, míg a szegényebbeknek nincs miből fogyasztaniuk.
A túlzott megtakarítások elhelyezése komoly kihívást jelent, mivel a hagyományos csatornák – belföldi lakóingatlan-beruházások, állami és ipari fejlesztések, valamint külföldi értékpapír- és közvetlen befektetések – mind túlfeszítettek. Ezért elengedhetetlen a gazdasági fókusz áthelyezése a megtakarításról a fogyasztás ösztönzésére.
Társadalmi szempontból is előnyösebb lenne a jövedelmek újraelosztása a szegényebb rétegek felé, mivel náluk minden extra jüan azonnal fogyasztásra fordítódna, ezzel élénkítve a gazdaságot. Azonban a kínai vezetés politikailag óvatos ezzel a megközelítéssel.
Hszi Csin-ping elnök 2021-ben hangsúlyozta, hogy Kínának kerülnie kell a túl magas szociális célokat és a „welfarizmus” csapdáját, amely szerinte lustaságot szül. Ez a jobboldali álláspont nehezíti a széles körű szociális transzferek bevezetését.
Ugyanakkor Kína súlyos demográfiai válsággal küzd: népessége 2021-ben érte el csúcsát, azóta folyamatosan csökken. Az üresen álló lakóparkok és a fiatalok alacsony gyermekvállalási kedve is jelzi a problémát.
A gyermekvállalás ösztönzése nem csupán a demográfiai hanyatlásra, hanem az ingatlanpiaci válságra és a fölösleges nemzeti megtakarítások csökkentésére is megoldást jelenthet, hiszen több gyermek automatikusan nagyobb fogyasztást generál.
Peking felismerte a demográfiai katasztrófa elkerülésének fontosságát, ezért döntött a gyermekvállalás ösztönzése mellett. A 2025-től bevezetendő készpénztámogatás egy fontos lépés, amely precedenst teremt a jövőre nézve.
Bár az elemzők szerint az évi 3600 jüan önmagában valószínűleg nem elegendő a születésszám vagy a fogyasztás rövid távú jelentős növeléséhez, a program szimbolikus jelentősége nagy.
A támogatást „az emberekbe való befektetésnek” nevezik, nem pedig osztogatásnak, ami tükrözi a kormányzati filozófiát. Ez az intézkedés egyszerre két kulcsfontosságú problémát céloz: a készpénz a fogyasztás ösztönzésére szolgál, míg a gyermekvállalás támogatása a kínai gazdaság hosszú távú érdekeit szolgálja.
A fogyó munkaerő és a csökkenő lakásvásárlói réteg egyaránt a demográfiai trendek következménye, így a gyermekvállalás ösztönzése stratégiai fontosságú a jövőbeli gazdasági stabilitás és növekedés szempontjából.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása