A kínai tisztviselők körében bevett gyakorlat, hogy a kellemetlen külföldi bírálatokra az „úgynevezett” jelzővel reagálnak. Ezt a kifejezést alkalmazták már az emberi jogi problémák, az amerikai szólásszabadság, valamint különböző szakértői vélemények lekicsinylésére is. Az elmúlt időszakban a kínai gazdaság állítólagos túlkapacitására vonatkozó kritikákat is ezzel a módszerrel igyekeztek elhárítani.
A kínai kereskedelmi minisztérium egy átfogó, új dokumentumot adott ki, amelynek célja, hogy megcáfolja azokat a vádakat, amelyeket számos külföldi kormány és közgazdász fogalmazott meg Kína ipari túltermelésével kapcsolatban.
Ez a dokumentum több szempontból is figyelemre méltó. Egyrészt alapos elemzést nyújt a témáról, másrészt azonban álságosnak is tűnik. Egyes részei egészséges kritikával közelítenek a túlkapacitás fogalmához, elismerve a globális termelés földrajzi eloszlásának folyamatos változását.
A dokumentum jogosan mutat rá, hogy a második világháború után Amerika uralta a globális ipari termelést, majd ez a szerep más országokhoz került át. Jelenleg Kína tölti be a világ gyárának szerepét, bár a dokumentum szerint ez a pozíció sem örökre szól.
Más részei viszont mélységes őszintétlenséget sugallnak, ami arra utalhat, hogy a szerzők megvetéssel tekintenek azokra az országokra, amelyeket elárasztanak a kínai exporttermékek.
A kínai álláspont szerint az ipari támogatások és a túlkapacitás között nincs szükségszerű összefüggés, és az export növekedése, valamint a külkereskedelmi többlet önmagában nem bizonyítja a túlkapacitás fennállását. A globális gazdasági egyensúlytalanságokat összetett történelmi és szerkezeti okokra vezetik vissza.
Peking hangsúlyozza, hogy Kína nemcsak a világ egyik legnagyobb gyártója, hanem jelentős fogyasztói piac is, ezért nem tartják helytállónak azt az állítást, hogy a belföldi kereslet hiánya vezetne túlkapacitáshoz.
A kínai kereskedelmi minisztérium szakpolitikai kutatóirodájának vezetője, Lin Vejlung korábban kijelentette, hogy az Egyesült Államoknak nincs felhatalmazása arra, hogy egyoldalúan állapítsa meg kereskedelmi partnerei túlkapacitását, és erre hivatkozva korlátozó intézkedéseket vezessen be. Kína felszólítja Washingtont, hogy hagyjon fel ezekkel a lépésekkel, és a nézeteltéréseket párbeszéd és konzultáció útján rendezze. Peking figyelemmel kíséri a fejleményeket, és fenntartja a jogot a szükséges intézkedések megtételére jogos érdekeinek védelmében.
A dokumentum érvei, még ha némelyik hamisnak is tűnik, megérdemlik a figyelmet, mivel várhatóan visszaköszönnek majd a hivatalos beszédekben, az állami médiában és a diplomáciai tárgyalásokon.
📰 Forrás: Portfolio.hu — Eredeti cikk elolvasása