Kutatók egy csoportja a világ legidősebb szárazföldi állatának, Jonathan, az aldabrai óriásteknősnek a genetikai állományát vizsgálta, abban a reményben, hogy megfejthetik a rendkívül hosszú élettartam biológiai hátterét. A majdnem két évszázada élő teknős DNS-ének és epigenomjának elemzésével a tudósok olyan genetikai mechanizmusokat azonosítottak, amelyek a sejtek öregedéssel járó károsodásokkal szembeni védelmében játszhatnak szerepet. Bár az eredmények egyelőre nem jelentenek közvetlen gyógykezelést, hosszú távon jelentős hozzájárulást jelenthetnek az emberi öregedés folyamatainak megértéséhez és a kapcsolódó betegségek kutatásához.
A Science Advances folyóiratban közzétett tanulmányban a kutatók Jonathan teljes genetikai állományát, valamint az epigenomját elemezték. Az epigenom olyan szabályozó mechanizmusokat foglal magában, amelyek befolyásolják a gének működését. A vizsgálat során 287 génváltozatot azonosítottak, amelyek a sejtek károsodásokkal szembeni védelmével hozhatók összefüggésbe, különös figyelmet fordítva a DNS javításában és a gyulladás szabályozásában részt vevő mechanizmusokra. Justin Gerlach, a Cambridge-i Egyetem kutatója és a tanulmány egyik szerzője szerint a hosszú élettartam egyik lehetséges magyarázata az állatok lassú anyagcseréje lehet. A lassabb sejtfolyamatok kevesebb káros kémiai reakciót eredményeznek, ami csökkentheti a sejtek és a DNS sérüléseit.
A kutatók arra is utaló jeleket találtak, hogy Jonathan idős kora ellenére képes fenntartani génjeinek megfelelő szabályozását. Ez azért kiemelten fontos, mert sok állatnál az életkor előrehaladtával romlik a sejtek működésének szabályozása, ami növelheti a betegségek kockázatát. Emellett Jonathan mitokondriumait, a sejtek energiatermeléséért felelős sejtszervecskéket is vizsgálták, és meglepően jó állapotukat tapasztalták. Stephen Clark, a tanulmány vezető szerzője szerint ez az eredmény összhangban van azokkal a korábbi megfigyelésekkel, amelyek a mitokondriumok egészségét a hosszú élettel hozzák összefüggésbe, hasonlóan a százévesnél idősebb emberek esetében megfigyelt hatékony energiatermelő rendszerhez.
Jonathan, egy aldabrai óriásteknős, a Seychelle-szigetek térségében őshonos fajhoz tartozik, és élete nagy részét a dél-atlanti Szent Ilona szigetén töltötte. Az óriásteknősök eleve a leghosszabb életű szárazföldi állatok közé tartoznak, de Jonathan még közöttük is kiemelkedőnek számít. Pontos születési ideje nem ismert, korát egy 1882-ben készült fénykép alapján becsülték meg, amelyen már kifejlett teknősként látható. Mivel az óriásteknősök körülbelül 50 éves korukra érik el felnőtt méretüket, a kutatók arra jutottak, hogy Jonathan jelenleg körülbelül 194 éves lehet.
Szent Ilona kormányzója 2022-ben december 4-ét jelölte ki Jonathan hivatalos születésnapjaként, az 1832-es születési év alapján. Gerlach professzor szerint az állat akár 200 évesnél is idősebb lehet. Jonathan mintegy 180 kilogrammot nyom, és bár szürkehályog miatt már nem lát, továbbra is aktív. A szigetre valószínűleg a 19. században került, amikor a tengerészek gyakran fogtak be óriásteknősöket, hogy hosszú hajóutakon élelemként tartsák őket, mivel ezek az állatok hosszú ideig képesek voltak túlélni kevés táplálékkal és vízzel is. A genetikai elemzéshez a kutatók szájnyálkahártyáról vett mintát használtak, elkerülve a vérvételt, ami azonban a legpontosabb DNS-szekvenálási eljárások alkalmazását korlátozta.
A Jonathanon végzett genetikai vizsgálat eredményei ígéretesek, de a szakértők óvatosságra intenek az értelmezésükkel kapcsolatban. Egyetlen rendkívül hosszú életű állat genetikai elemzéséből nem lehet egyértelműen megállapítani, mely tényezők tették lehetővé kivételes élettartamát. Handan Melike Dönertaş genomikai kutató szerint más óriásteknősök, valamint különböző hosszú életű fajok összehasonlító vizsgálata segíthet elkülöníteni az általános élettani sajátosságokat az egyedi genetikai eltérésektől. Vincent J. Lynch biológusprofesszor arra is felhívta a figyelmet, hogy az alkalmazott számítási módszerek eredményeit befolyásolhatják a gének evolúciójára vonatkozó feltételezések, ami tévesen minősíthet egyes genetikai változatokat előnyösnek vagy károsnak.
Ylenia Chiari, a Nottinghami Egyetem kutatója ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a vizsgálat fontos adalék az extrém hosszú élettartam biológiai hátterének megértéséhez. A kutatók reményei szerint az ilyen jellegű vizsgálatok idővel olyan gyógyszerek fejlesztéséhez vezethetnek, amelyek javítják a mitokondriumok működését, ezzel potenciálisan lassítva az öregedési folyamatokat. A legfontosabb kérdés továbbra is nyitott: Jonathan genetikai sajátosságai az óriásteknősök hosszú életének általános magyarázatát adják-e, vagy egy kivételes egyed különleges adottságairól van szó.
A kutatócsoport a következő években emberi klinikai vizsgálatokban is tesztelné azokat a szereket, amelyek alkalmasnak bizonyulnak a mitokondriumok működésének javítására. Fontos azonban megjegyezni, hogy a Jonathanon végzett kutatás önmagában még nem bizonyítja, hogy ezekkel a szerekkel lassítható lenne az emberi öregedés. Az ilyen kutatások végső célja annak feltárása, hogyan védhetők meg a sejtek az öregedés során felhalmozódó károsodásoktól. Az így szerzett ismeretek kulcsfontosságúak lehetnek az emberi öregedés és a rák kutatásában, új utakat nyitva a hosszú és egészséges élet felé. A további vizsgálatok során Jonathan genetikai adatait a Seychelle-szigetekhez tartozó Aldabra-atoll fiatalabb óriásteknőseinek adataival is összehasonlították, és bár több hasonlóságot találtak, további állatok elemzésére lesz szükség annak megállapításához, hogy ezek valóban a faj hosszú élettartamának általános jellemzői-e.
📰 Forrás: Magyar Hírlap — Eredeti cikk elolvasása