Egyedülálló természettudományi és őslénytani lelettel gazdagodott a győri Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum gyűjteménye, miután a Mosoni-Duna nagybajcsi szakaszán egy jégkorszaki óriásszarvas (Megaloceros giganteus) koponyatöredékére bukkantak. A szenzációs felfedezésről az intézmény vezetője, Székely Zoltán számolt be, kiemelve a lelet kivételes jelentőségét a régió és az ország őslénytani kutatásában.
A ritka fosszília felszínre kerülésében döntő szerepet játszott az elmúlt hónapok csapadékszegény időjárása. A szokatlanul aszályos nyár következtében drasztikusan lecsökkent a folyó vízszintje, ami lehetővé tette, hogy a meder mélyén rejtőző maradványok láthatóvá váljanak. Július végén egy Nagybajcson élő házaspár, Lakatos Lóránt és felesége, Alexandra, két kiskutyájukkal, Szancsóval és Pancsóval sétáltak a Duna-parton, amikor a feleség vette észre a folyómederben heverő különös tárgyat.
Lakatos Lóránt eleinte egy fadarabnak vélte a leletet, de közelebbről megvizsgálva rájöttek, hogy valami sokkal különlegesebbről van szó. A részben iszapba ágyazódott koponyadarabot az ahhoz tartozó agancstöredékekkel együtt óvatosan kiemelték. A vizesen több mint tíz kilogrammot nyomó maradványt hazavitték, alaposan megtisztították, majd mesterséges intelligencia segítségével próbálták azonosítani. Az AI több tízezer évesnek ítélte a leletet, ami után haladéktalanul értesítették a múzeum szakembereit.
Az őskori csontmaradványt a szakma kiválóságai, Gasparik Mihály, a Magyar Természettudományi Múzeum főmúzeológusa, valamint Szmodics-Tugya Beáta, a nagykanizsai Thúry György Múzeum archeozoológusa azonosították és vizsgálták meg. Megállapították, hogy egy jégkorszaki óriásszarvas, a Megaloceros giganteus koponyatöredékéről van szó.
A szakértők felidézték, hogy ez az egykor élt gigantikus növényevő megközelítőleg 400 ezer esztendővel ezelőtt jelent meg Eurázsia területén, és nagyjából 7700 évvel ezelőtt halt ki. A pleisztocén kor eme fenséges képviselője rendkívül impozáns méretekkel rendelkezett. Elérhette a 2 méteres marmagasságot, míg testtömege akár az 1400 kilogrammot is meghaladhatta. A hímek agancsaik fesztávolsága elérhette a 4,2 métert is, és évente elhullatták azokat, hasonlóan a ma élő szarvasfélékhez. Ezek az agancsok a párzási időszakban kulcsfontosságú szerepet játszottak.
Az újonnan előkerült őslénytani ritkaság a győri intézmény régészeti gyűjteményét gyarapítja a jövőben. Székely Zoltán múzeumigazgató tájékoztatása szerint, mivel a múzeum jelenleg nem rendelkezik állandó helytörténeti és régészeti kiállítótérrel – utoljára 12 éve volt ilyen tárlatuk –, a vezetés szándékai szerint a nagyközönség egy időszaki, tematikus tárlat keretében csodálhatja majd meg a különleges leletet. A konzerválási munkálatok után a koponyatöredék raktárba kerül, majd a tervek szerint egy jégkorszaki kiállítás egyedi darabja lehet.
Székely Zoltán egyúttal kiemelte a tartósan alacsony vízállás következtében előkerülő leletek jelentőségét. Felhívta a figyelmet arra, hogy a folyómedrekből számos olyan régészeti korú vagy történelmi jelentőségű tárgy kerülhet a felszínre, amelyek megmentése és múzeumi elhelyezése mindannyiunk közös érdeke. A Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum munkatársai arra kérik a lakosságot, hogy aki Győr-Moson-Sopron megye folyóiban, vízpartjain vagy más természetes vizeiben régészeti, őslénytani leletet, illetve építménymaradványt észlel, jelentse az intézménynek.
📰 Forrás: Magyar Hírlap — Eredeti cikk elolvasása