Szagi Dekel-Hen, aki közel másfél évet töltött a Gázai övezetben túszként, hétfő este egy különleges koncertet adott egykori otthonában, a Nir Óz kibucban. A Ynet hírportál beszámolója szerint a most 37 éves, háromgyermekes édesapa a fogságban született dalait mutatta be a közönségnek. Az esemény, amely az Izraeli Fesztivál keretében valósult meg, mintegy háromezer embert vonzott a Gázai övezet közelében fekvő kibuc ebédlője előtti gyepre. Ez a helyszín szimbolikus jelentőséggel bír, hiszen 2023. október 7. óta elsősorban temetéseknek adott otthont, ami tovább erősítette az esemény súlyát és érzelmi töltetét.
Dekel-Hen a fellépése előtt hangsúlyozta személyes motivációját: „Nem énekes vagyok, hanem egy apa, aki énekel.” Elmondása szerint a zene, a magában való éneklés jelentette számára a kapaszkodót a fogság idején, és segített megőrizni a józan eszét a nehéz körülmények között. A zenei alkotás folyamata egyfajta mentális menedéket nyújtott számára a bezártság és a bizonytalanság közepette. Az album, amelyen a dalok szerepelnek, a „Mínusz egy” címet kapta, utalva arra az alagútra, ahol fogva tartották, ezzel is rávilágítva a fogság fizikai és pszichológiai valóságára.
A dalok születésének körülményeit felidézve Dekel-Hen elmesélte, hogy a fogságban töltött néhány hónap után kezdett el dalokat alkotni. Mivel nem volt lehetősége leírni azokat, a szövegeket fejben tanulta meg, a dallamokat pedig csak elképzelni tudta. Ez a kényszerű alkotói folyamat egyedülálló módon formálta a dalokat, amelyek így a memória és a belső világ termékeivé váltak. A kiszabadulása után, 2025. február 15-én, két nappal később, éjszaka, egy kórház félreeső helyiségében vette fel mind a kilenc dalt a telefonjára. Elmondása szerint „oxigénhiányos varangyos béka hangján, halkan, kissé szégyenkezve” rögzítette a szövegeket és a dallamokat, ami jól tükrözi a fogság utáni fizikai és lelki állapotát, valamint a művészetének intim, személyes jellegét.
Az albumon szereplő dalok egy része feleségének és lányainak szól, kifejezve a család iránti mély szeretetét és vágyakozását. Különösen megható a „Még nem tudom a neved” című dal, amelyet Sáhár Mázál nevű kislányának írt, aki akkor született, amikor ő még fogságban volt. Ez a dal a remény és az új élet szimbóluma, amely a legsötétebb időkben is megjelent. A koncerten számos vendég is részt vett, köztük a világszerte ismert izraeli énekes, Idan Raichel, aki jelenlétével is támogatta Dekel-Hen fellépését és üzenetét.
A Nir Óz kibuc súlyos veszteségeket szenvedett a Hamász iszlamista palesztin terrorszervezet 2023. október 7-i támadásában. A kibuc mintegy négyszáz lakójának negyedét meggyilkolták vagy túszként a Gázai övezetbe hurcolták. Sajnos közülük többen később életüket vesztették a fogságban, köztük a Bibasz család három tagja: az édesanya, valamint négyéves és kilenc hónapos kisfia. Szagi Dekel-Hen története és zenéje a túlélés, a remény és a művészet erejének megrendítő példája a tragédia árnyékában. A koncert nem csupán egy zenei esemény volt, hanem egyfajta gyógyulási folyamat része is, amely a közösség és az egyén számára egyaránt fontos. A dalok, amelyek a legmélyebb emberi szenvedés és elszigeteltség pillanataiban születtek, most reményt és erőt adhatnak azoknak, akik hasonló traumákat éltek át. Dekel-Hen fellépése emlékeztet arra, hogy a művészet képes hidat építeni a fájdalom és a gyógyulás között, és lehetőséget ad a feldolgozásra és a megemlékezésre. A közönség jelenléte és a zenész személyes története együttesen teremtett egy olyan atmoszférát, amelyben a közös gyász és a túlélés ünneplése egyaránt helyet kapott. A „Mínusz egy” című album így nem csupán egy személyes vallomás, hanem egy kollektív emlékezet része is lett, amely a kibuc és Izrael egészének traumáját és ellenállását szimbolizálja, megerősítve a közösség összetartását és a jövőbe vetett hitét.
📰 Forrás: Magyar Hírlap — Eredeti cikk elolvasása