A Hubble űrtávcső legújabb megfigyelései során egy különleges, rendkívül vékony csillagívet sikerült lencsevégre kapnia egy távoli ultradiffúz galaxis, az UGC 9050-Dw1 körül. Ez a felfedezés jelentős előrelépést hozhat a galaxisokat övező, rejtélyes sötétanyag-halók tömegének behatárolásában, ami a modern csillagászat egyik legnagyobb kihívása.
A halvány csillagív létezését nem csupán a 2022-ben készült Hubble-felvételek támasztják alá, hanem már a 2005-ös földi megfigyelések során is azonosítható volt. Ez a tény kizárja annak lehetőségét, hogy az objektum csupán kamera- vagy képfeldolgozási hibából eredő illúzió lenne. Az ív színezete is összhangban van a feltételezett szülőhalmaz, valamint az UGC 9050-Dw1 galaxisban található más hasonló égitestek jellemzőivel, tovább erősítve a felfedezés hitelességét.
A csillagászok az újonnan felfedezett szerkezetet az Ojasió (Oyashio) áramlatnak nevezték el, egy hideg csendes-óceáni tengeráramlat mintájára. Ez az elnevezés is utal a csillagív rendkívüli, vékony és hosszúkás formájára. Az Ojasió áramlat körülbelül 115 millió fényévnyire található a Földtől, és mintegy 6500 fényév hosszan húzódik, miközben szélessége mindössze nagyjából 235 fényév.
Ezek az arányok különösen figyelemre méltóak, és erős bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy az ívet alkotó csillagok egykor egy sűrű gömbhalmazhoz tartoztak. A kutatók szerint ez az első ismert jelöltje egy olyan csillagáramlatnak, amely a Tejútrendszeren kívüli gömbhalmaz felbomlása során keletkezett. A törpegalaxisok szétesése után hátrahagyott csillagáramlatok ugyanis jellemzően sokkal szélesebbek, mint az Ojasió, ami megerősíti a gömbhalmaz eredetére vonatkozó elméletet.
A tudományos modellezés kulcsfontosságú szerepet játszott a rendszer paramétereinek felbecslésében. A számítások 95 százalékos valószínűséggel mutatták ki, hogy a feltételezett szülőhalmaz kezdeti tömege nem haladta meg a 2,5 millió naptömeget. Ennél is fontosabb, hogy a modellek rámutattak: a galaxisban található látható anyag önmagában nem elegendő ahhoz, hogy megmagyarázza az áramlatra gyakorolt gravitációs hatást. Ez a megállapítás egy hatalmas sötétanyag-haló jelenlétére utal, amely körülveszi az UGC 9050-Dw1 galaxist.
A sötétanyag, amely a világegyetem tömegének jelentős részét teszi ki, közvetlenül nem figyelhető meg, de gravitációs hatásai révén kimutatható. Az Ojasió áramlat példáján keresztül a csillagászoknak első alkalommal sikerült egy hasonló csillagszerkezet segítségével behatárolniuk egy ultradiffúz galaxis sötétanyag-halójának tömegét. A számítások szerint a rendszer teljes tömege, a sötétanyagot is beleértve, összemérhető lehet a Nagy Magellán-felhő tömegével, ami egy jelentős kozmikus objektum.
Bár a felfedezés rendkívül ígéretes, az objektum természetének végleges megerősítése még várat magára. A jövőbeni, mélyebb megfigyelések és a spektroszkópiai vizsgálatok elengedhetetlenek lesznek ahhoz, hogy ellenőrizzék, az ív és a feltételezett szülőhalmaza valóban hasonló korú és kémiai összetételű csillagokból áll-e. Ezek a vizsgálatok tovább pontosíthatják a sötétanyag-haló tömegére vonatkozó becsléseket is.
A csillagászok reményei szerint a jövőbeli, kiterjedt égboltfelmérések további hasonló rendszereket is feltárnak majd. Az ilyen típusú csillagáramlatok tanulmányozása új ablakot nyithat a galaxisok evolúciójának és a sötétanyag eloszlásának megértésére a világegyetemben, hozzájárulva a kozmikus rejtélyek megfejtéséhez.
📰 Forrás: Magyar Hírlap — Eredeti cikk elolvasása