A Hormuzi-szoros kulcsfontosságú tengeri útvonalán az elmúlt időszakban jelentősen megszaporodtak a kereskedelmi hajók elleni támadások, ami fokozódó feszültséget jelez a térségben. A szakértői elemzések szerint Teherán ezen akciókkal az Egyesült Államok katonai reakciójának határait tesztelheti, különösen az amerikai félidős választások közeledtével. Az incidensek nem csupán a globális olajszállítás biztonságát fenyegetik, hanem komoly politikai és gazdasági következményekkel is járhatnak a nemzetközi színtéren.
A brit tengerészeti biztonsági szolgálat, az UKMTO figyelmeztetéseinek összesítése szerint október 5. és 11. között tizenkét kereskedelmi hajót ért támadás a Hormuzi-szorosban és a Perzsa-öböl tágabb térségében. Ezen esetek közül hatot egyetlen vasárnapi napra jelentettek, ami rávilágít a helyzet gyors eszkalációjára és a hajózás fokozott kockázatára. Október 13-án további két hajó, egy tanker és egy konténerszállító ellen is ismeretlen eredetű lövedékekkel követtek el támadást, melyek forrása továbbra is tisztázatlan.
A fenyegetések nem kizárólag a szoros áthaladási útvonalaira korlátozódnak, hanem az ománi Szohár horgonyzóhelyének közelében, valamint a Perzsa-öböl más részein is történtek incidensek. Bár az elkövetőket a jelentések önmagukban nem azonosítják egyértelműen, az elemzők többsége iráni nyomásgyakorlásként értékeli az eseményeket. Az iráni Forradalmi Gárda haditengerészetének egyik ellentengernagya, Ali Azmaei, eközben azzal fenyegetőzött, hogy elsüllyeszti a Hormuzhoz közeledő amerikai hadihajókat, tovább növelve a feszültséget és a konfliktus potenciális kockázatát.
Szakértők szerint Irán a november 3-i amerikai félidős választások előtt próbálhatja kihasználni Washington katonai visszafogottságát. Charlie Brown, a United Against Nuclear Iran (UANI) tengeri biztonsági szakértője úgy véli, Teherán ösztönzést láthat abban, hogy a legutóbbi hajótámadásokat nem követte közvetlen amerikai megtorlás. Ezt az értelmezést Donald Trump korábbi kijelentéséhez kapcsolja, amely szerint az Egyesült Államok a választások előtt nem indít új csapásokat Irán ellen, ezzel egyfajta mozgásteret biztosítva Teheránnak.
Az Iran International elemzése szerint a támadások azt az exportélénkülést is veszélyeztetik, amely korábban gyengítette Irán képességét a Perzsa-öböl olajforgalmán keresztüli nyomásgyakorlásra. A jelenlegi akciók tehát egyértelműen arra irányulhatnak, hogy Teherán visszaszerezze befolyását és demonstrálja erejét a térségben, potenciálisan befolyásolva a globális energiapiacokat. Fontos azonban megjegyezni, hogy a támadások mögötti teljes döntési folyamat nem ismert, így a választási időzítés szerepe is szakértői értelmezés marad.
A Hormuzi-szoros a világ egyik legfontosabb olajszállítási útvonala, így az itt tapasztalható zavarok globális hatással járnak a nyersolaj és üzemanyag árakra. Bár az Egyesült Államok kevésbé függ a Perzsa-öböl olajától, mint számos ázsiai ország, a globális kínálatban bekövetkező fennakadások az amerikai üzemanyagárakat is jelentősen befolyásolhatják. A dráguló benzin politikailag érzékeny pillanatban növelheti a Fehér Házra nehezedő nyomást, különösen a közelgő választások előtt, ahol az energiaárak kulcsfontosságú témát jelentenek.
Tom Sharpe, a brit Királyi Haditengerészet korábbi parancsnoka szerint az olajmennyiség korábbi helyreállása elfedte a hajózás veszélyeit a térségben. Nagyobb tankerek, fokozott amerikai védelem és biztonságosabb vizeken végzett rakományátrakások segítették a szállításokat, de ez a védelem sem tette teljesen kockázatmentessé az átkelést. Charlie Brown rámutatott, hogy Iránnak nem szükséges minden hajót feltartóztatnia; már a veszély kiszámíthatatlansága is elegendő lehet ahhoz, hogy egyes üzemeltetők visszalépjenek a térségből, ezzel lassítva a forgalmat. A magas bérleti díjak ugyanakkor másokat továbbra is kockázatvállalásra ösztönözhetnek, de a hajók és a legénység biztonsága súlyos korlátot szab ennek a gyakorlatnak.
Shahram Kholdi Irán-történész egy választás előtti „októberi meglepetés” lehetőségét látja a háttérben, melynek célja az amerikai politikai helyzet befolyásolása és a nyomásgyakorlás fokozása. Ugyanakkor figyelmeztet, hogy Teherán súlyosan tévedhet, ha az amerikai visszafogottságot a válaszcsapás elutasításának tekinti. Egy jelentős veszteségeket okozó vagy amerikai hadihajót érő támadás közvetlen és erőteljes megtorlást válthat ki az Egyesült Államok részéről, ami a konfliktus súlyos eszkalációjához vezethet.
A Kpler adatai szerint szeptemberben naponta átlagosan 15,5 millió hordó olaj áramlott ki a Perzsa-öbölből, ami a háború kezdete óta a legmagasabb havi átlag volt. Október 11-én viszont csak 2,9 millió hordó haladt át Hormuzon. Fontos megjegyezni, hogy ez a két adat eltérő időszakokat és mérőszámokat mutat, havi átlagot és egyetlen nap forgalmát, így a napi ingadozásból nem lehet tartós visszaesést levezetni. Az sem állapítható meg pontosan, mekkora részt okoztak közvetlenül a támadások. A Hormuzi-szoros térségében tehát a tankerek mellett a politikai számítások is veszélyes vizeken haladnak, és a helyzet további eszkalációjának kockázata továbbra is fennáll, komoly kihívások elé állítva a nemzetközi hajózást és diplomáciát.
📰 Forrás: Magyar Hírlap — Eredeti cikk elolvasása