Európa egyre gyakrabban tapasztalja meg a szélsőséges hőség következményeit, amelyek komoly egészségügyi és ökológiai válságot jelentenek. Az idei nyár is rekordokat döntött, Magyarországon is harmadfokú hőségriasztás volt érvényben.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint évente több mint 175 ezer ember hal meg Európában hőséghez köthető okok miatt. Június 21. óta több mint 1300 többlethaláleset hozható összefüggésbe a rendkívüli meleggel.
Az Egyesült Nemzetek Szervezetének Katasztrófakockázat-csökkentési Hivatala (UNDRR) hivatalosan is az egyik legsúlyosabb, mégis legkevésbé kezelt klímaváltozási veszélyként ismeri el az extrém meleget. Ez a szemléletváltás jelzi, hogy a hőséget már nem csupán kellemetlenségként, hanem életveszélyes katasztrófaként kezelik.
Az elmúlt időszakban Európa-szerte, így Magyarországon is, rendkívüli hőhullámok sújtották a lakosságot. A harmadfokú hőségriasztás ismételt kiadása is mutatja a helyzet súlyosságát, amely messze túlmutat az átmeneti kényelmetlenségen.
A szélsőséges hőség mára több európai ember haláláért felel, mint bármely más klímaváltozással összefüggő veszélyforrás. A WHO adatai szerint évente több mint 175 ezer haláleset kapcsolódik a hőséghez a kontinensen, és csak idén június 21. óta több mint 1300 többlethaláleset történt.
Hosszú ideig a hőséget nem kezelték ugyanolyan súlyú veszélyként, mint az árvizeket vagy az erdőtüzeket, mivel hatásai gyakran csendesebbek és kevésbé látványosak. Azonban az UNDRR új keretrendszere már a klímaváltozás egyik legkomolyabb és leginkább alulkezelt veszélyeként azonosítja az extrém meleget.
Európa évtizedeken keresztül rövid távú, töredezett intézkedésekkel próbálta kezelni a hőség problémáját. A válságokra reagáló gondolkodás és az elégtelen beruházások miatt a kontinens infrastruktúrája nem készült fel a jelentősen megváltozott éghajlatra.
Egy friss brit klímakutatási jelentés szerint az ország infrastruktúrája egy már nem létező éghajlatra épült. A 40 Celsius-fok feletti hőmérsékletek, amelyek korábban ritkák voltak, ma már egyre gyakrabban fordulnak elő Európa nagy részén.
A városok többségét egy hűvösebb korszak igényei szerint alakították ki, ahol a betonozott és aszfaltozott felületek elnyelik, majd visszasugározzák a hőt. Ez a városi hőszigethatás akár 4-6 fokkal is melegebbé teheti a városi területeket a környező vidékeknél.
Néhány város már alkalmazkodni próbál: Párizs tízezernyi fát ültet, Marseille történelmi tereket alakít át árnyékosabbá. Másutt hővisszaverő burkolatokat, új építési szabályokat és zöldebb köztereket alkalmaznak, de ezek önmagukban nem oldják meg az alapvető problémát.
Az Európai Unió energiaellátása továbbra is jelentős részben fosszilis energiahordozókra épül, és az élelmiszertermelés, közlekedés, valamint az épületállomány is komoly szén-dioxid-kibocsátással jár. Az EU egy főre jutó üvegházhatásúgáz-kibocsátása évente körülbelül 9 tonna szén-dioxid-egyenérték, ami majdnem kétszerese a globális átlagnak.
Bár történtek előrelépések, a változás üteme nem elég gyors. Az egyéni döntések fontosak, de a kibocsátások csökkentése és az alkalmazkodás csak rendszerszinten, kormányzati és intézményi szinten valósítható meg. Egyszerre kell csökkenteni a klímaváltozás okait és felkészülni az elkerülhetetlen következményekre.
A hőség nem csupán az embereket veszélyezteti, hanem az állatvilág számára is egyre nagyobb kihívást jelent. A szakértők szerint a hatások sokkal összetettebbek, mint amit a tömeges pusztulások alapján gondolnánk.
Egy kutatás szerint a hőhullámokat túlélő állatok sem feltétlenül kerülnek ki sértetlenül a szélsőséges időjárási eseményekből. A forró, száraz időszakok olyan biológiai változásokat idézhetnek elő, amelyek évekkel később befolyásolják az életkilátásokat és a szaporodási képességet.
A kutatók egy veszélyeztetett észak-ausztráliai énekesmadárfajt, a bíborsapkás tündérmadarakat vizsgálták. A vizsgálat a mindössze egyhetes fiókákra fókuszált, amelyek különösen érzékenyek a magas hőmérsékletre, mivel még nem tudnak elmenekülni, gyorsan nőnek, és szervezetük kevésbé képes alkalmazkodni a hőstresszhez.
A kutatás azt vizsgálta, hogyan hat a hőség a madarak telomerjeire. A telomerek a kromoszómák végén található DNS-szakaszok, amelyek védősapkaként óvják a sejteket a károsodásoktól. Ezek rövidülése felgyorsíthatja az öregedési folyamatokat.
Az eredmények szerint azok a fiókák, amelyek életük első napjaiban forró és száraz körülmények között fejlődtek, rövidebb telomerekkel rendelkeztek. Ez arra utal, hogy a hőstressz maradandó biológiai nyomot hagyhat a szervezetükben, ami később rövidebb élettartamot és kevesebb utódot eredményezhet.
Bár a szélsőséges meleg közvetlenül is okozhat tömeges pusztulásokat, a kutatók szerint sokkal gyakoribb, hogy egy állat túléli a forróságot, de szervezete maradandó károsodást szenved. Ezek a hatások rendkívül nehezen észrevehetők, és hosszú távon a populációk hanyatlásához vezethetnek.
Egy madár például életben maradhat és szaporodhat is, de a DNS-szintű változások miatt kevesebb utódot nevelhet fel. Ez különösen nagy veszélyt jelent a klímaváltozás miatt, mivel a forró és száraz időszakok várhatóan egyre gyakoribbá válnak.
Matematikai modellekkel is megvizsgálták, hogy a telomerek rövidülése milyen hatással lehet a madárpopuláció jövőjére. Az eredmények szerint már viszonylag mérsékelt felmelegedés mellett is csökkenhet a populáció mérete pusztán azért, mert a fiatal egyedek szervezete károsodik a hőség miatt.
A szakértők a riasztó eredmények mellett alkalmazkodási lehetőségeket is azonosítottak. Az egyik ilyen az evolúciós alkalmazkodás lenne, amikor a madarak hosszabb telomereket fejlesztenének ki, amelyek nagyobb ellenállást biztosítanak a hőstresszel szemben.
A jövőben tehát egyszerre kell csökkenteni a klímaváltozás okait, miközben fel kell készülni azokra a következményekre, amelyek már elkerülhetetlenek. A rendszerszintű változások elengedhetetlenek az emberi egészség és az élővilág védelme érdekében.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása