Hasfelmetsző Jack, a 19. századi London hírhedt sorozatgyilkosa, nem csupán tettei révén vált legendává, hanem a nevében küldött levelek tömegének köszönhetően is. Ezek az írások, amelyek a rendőrséghez és a sajtóhoz érkeztek, jelentősen befolyásolták a nyomozást, a közvéleményt és a gyilkosról kialakult mítoszt. A több száz levél, legyen az hiteles vagy hamisítvány, egyedülálló betekintést nyújt a bűnügyek pszichológiai és társadalmi vetületeibe.
Az első, széles körben ismert Hasfelmetsző Jack aláírású levél 1888. szeptember 27-én érkezett a londoni Central News Agency irodájába. A vörös tintával írt üzenet gúnyt űzött a East Enden elkövetett gyilkosságok felderítésével megbízott nyomozókból. A szerző burkoltan felelősséget vállalt a bűncselekményekért, és további erőszakot helyezett kilátásba.
A levélben a gyilkos azzal dicsekedett, hogy a rendőrség nem fogja elkapni, és élvezettel írta le szándékát, hogy folytatja a „kurvákra vadászást”. Kijelentette, hogy nem hagyja abba a „kibelezésüket”, amíg be nem zárják, és megígérte, hogy legközelebb levágja egy hölgy fülét, majd elküldi a rendőröknek. Ezt az üzenetet kezdetben sokan nem tartották hitelesnek.
Azonban 1888. szeptember 30-án Catherine Eddowes holttestének megtalálása után a levél tartalma hátborzongatóan valósággá vált. Néhány héttel később George Lusk, a whitechapeli Járőr Bizottság elnöke egy különös csomagot kapott. Az küldemény egy fél emberi vesét tartalmazott, amelyet egy „A pokolból” című levél kísért, utalva a gyilkosságok brutalitására. Ez az esemény ihlette a 2001-es, Johnny Depp főszereplésével készült film címét is.
A Scotland Yard 1888. október 3-án úgy döntött, hogy közzéteszi a sajtóban az egyik levelet, abban a reményben, hogy valaki felismeri a szerző kézírását. Ez a lépés azonban nem segítette a nyomozást, sőt, ellenkező hatást váltott ki. A médiafigyelem hatására mintegy 350 további, Hasfelmetsző Jack aláírású levél árasztotta el a sajtót és a rendőrséget.
Ezeknek a leveleknek csak töredékét tekintették hitelesnek a hatóságok. A rendőrök megpróbálták összevetni a kézírásokat, hogy azonosítsák az igazi elkövetőt, vagy legalábbis kiszűrjék a hamisítványokat. A 19. században azonban a kézírás sokkal homogénebb volt, mint napjainkban, mivel az iskolai modellek szabványosabbak voltak, és az írás gyakorlata a lakosság kisebb szegmensére korlátozódott. Ennek ellenére a szakértők tudták, hogy az egyéni szokások, a betűk egyszerűsítései, bonyolításai és díszítései árulkodhatnak a szerzőről.
Felmerül a kérdés, hogy miért utánozták ennyien a gyilkos leveleit, és miért bújtak a neve mögé, nehéz helyzetbe hozva ezzel a hatóságokat. A pszichológia magyarázatot kínál erre a jelenségre: az anonimitás csökkenti a személyes felelősséget, és olyan viselkedésre ösztönözhet, amelyet egyébként az egyén nem merne megtenni. Hasfelmetsző Jackké válni, még ha csak egy levél erejéig is, lehetővé tette az emberek számára, hogy felfedezzék sötét oldalukat, és mindenhatónak érezzék magukat.
Egy Hasfelmetsző-levél megírásában kifejeződhettek az általában elfojtott agresszív hajlamok és fantáziák. Emellett motiválhatta őket a figyelemfelkeltés, az elismerés iránti igény, vagy a híressé vált bűnözővel való azonosulás. A mitománia, vagyis a kóros hazudozás, ennek a viselkedésnek egy szélsőségesebb formája, ahogy azt Henry Lee Lucas amerikai bűnöző esete is mutatja, aki több száz gyilkosságért vállalta a felelősséget, noha nagy részüket valószínűleg nem ő követte el.
A Hasfelmetsző Jack nevében érkezett levelek nagy része, mint utólag kiderült, nem volt hiteles. Sőt, két londoni újságíró később beismerte, hogy ők maguk is kreáltak ilyen üzeneteket. Céljuk az volt, hogy fenntartsák a közérdeklődést az ügy iránt, fokozzák a médiavisszhangot és fellendítsék az újságeladásokat. Ez a tény rávilágít a média manipulációs erejére és a szenzációhajhászás veszélyeire.
A gyilkos neve, vagyis álneve, így nem csupán egy bűnöző azonosítója maradt, hanem a hírnév, a médiafigyelem és a társadalmi befolyás eszközévé vált. Hasfelmetsző Jack legendája nemcsak a brutális gyilkosságokról szól, hanem arról is, hogyan alakíthatja a közvéleményt, a médiát és az emberi pszichét egy rejtélyes bűneset, amelynek utóéletét a hamis levelek és a szenzációéhség is formálta. Ez a jelenség máig tanulságos példája annak, hogyan fonódhat össze a valóság a fikcióval a kollektív tudatban.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása