Ismét bíróság elé citálják Giuliano Ruffinit, a párizsi képkereskedőt, akinek neve egy évtizeddel ezelőtt vált ismertté egy nagyszabású műtárgyhamisítási botrány kapcsán. Az ügy, amely során a legnevesebb múzeumok is áldozatul estek egy kifinomult csalásnak, hosszú évek óta húzódik, és most új szakaszba lép. Ruffinit korábban egy nemzetközi bűnözőcsoport irányításával vádolták, amely összesen mintegy 250 millió dollár értékű hamis festményt forgatott meg a globális műkincspiacon. A napokban kiszivárgott hírek szerint a legsúlyosabb vádat, a bűnszövetséget, ejtették ellene, és most „csak” kereskedelmi csalásért és pénzmosásért vonnák felelősségre.
A történet rávilágít arra, hogy napjainkban nem a hamisítványok technikai kiszűrése jelenti a legnagyobb nehézséget, hanem a kétes műtárgyak megnyugtató eredetigazolása okoz gondot a bűntények kutatóinak. A botrány 2016 márciusában robbant ki, amikor a franciaországi Aix-en-Provence-ban kiállított Lucas Cranach Vénuszát ábrázoló vásznat, amely a Liechtenstein-i herceg, II. Hans-Adam gyűjteményének része volt, le kellett akasztani a falról. A kiállításra érkező közönség, sőt még a neves kereskedők is hitetlenkedve fogadták a hírt, miszerint egy hamisítvány került a patinás gyűjteménybe.
Nem sokkal az eset után kiderült, hogy olyan tekintélyes intézményekben is találtak hamis Old Masters alkotásokat, mint a párizsi Louvre, a londoni National Gallery vagy a New York-i Metropolitan Museum of Art (Met). A hamisítványok emellett felbukkantak a Sotheby's, a Christie's és a bécsi Dorotheum aukciós házaknál is. A hamisított művek repertoárja rendkívül széles volt, olyan neves művészek alkotásait utánozták, mint Orazio Gentileschi, Parmigianino, Frans Hals, Velázquez, El Greco, Correggio, Solario és Brueghels.
A vizsgálatok során fény derült arra, hogy valamennyi érintett hamisítvány Ruffini kezei között fordult meg. Nyolc évnyi nyomozás után Ruffini francia bíróság elé állt, azonban arról, hogy pontosan milyen részleteket tártak fel a szerepéről, vagy hogyan bukkantak a hatóságok a világszerte szétszórt hamisítványokra, nem sok információ látott napvilágot. Célzások történtek arra, hogy valaki segíthette a nyomozókat, de az egész történet továbbra is zavarosnak mondható. Ami azonban nyilvánvalóvá vált, hogy az összes érintett kép számos alkalommal került szakértő szemek elé, mielőtt hamisítványnak minősítették.
Az ügy rávilágít a műkincspiac mélyebb problémáira. Míg a modern technológia egyre hatékonyabb eszközöket biztosít a hamisítványok technikai azonosítására – például a festékek összetételének vagy a vászon korának vizsgálatával –, addig az igazi kihívást a műtárgyak megbízható eredetigazolása jelenti. Az eredetigazolás, vagyis a proveniencia, egy műalkotás teljes történetét foglalja magában a keletkezésétől a tulajdonosváltásokon át a kiállításokig. Amennyiben ez a lánc hiányos vagy manipulált, rendkívül nehézzé válik a mű hitelességének megállapítása. A Ruffini-ügy is azt mutatja, hogy a csalók gyakran nem magát a műtárgyat hamisítják tökéletesen, hanem az ahhoz tartozó dokumentációt és tulajdonosi előzményeket manipulálják, ezzel megtévesztve a szakértőket és a vevőket. Ez a jelenség arra ösztönzi a múzeumokat, galériákat és magángyűjtőket, hogy fokozottan ellenőrizzék nemcsak a műtárgyak fizikai állapotát, hanem azok teljes történetét és dokumentációját is, hogy elkerüljék a hasonló csalások áldozatává válást.
📰 Forrás: Portfolio.hu — Eredeti cikk elolvasása