A legfrissebb tudományos kutatások aggasztó képet festenek a Föld sarkvidékeinek állapotáról. Egy átfogó jelentés szerint Grönland és az Antarktisz jégtakarói 1979 óta mintegy 12,5 billió tonna jeget veszítettek. Ez a hatalmas mennyiségű megolvadt víz elegendő lenne ahhoz, hogy az Egyesült Államok nagy részét másfél méter vastag jégréteggel borítsa be, ha fagyott állapotban lenne. Az olvadás drámai felgyorsulása a melegedő óceánok számlájára írható, amelyek egyre gyorsuló ütemben emésztik fel a sarkvidéki jégtakarókat.
A Scientific Data című szaklapban publikált tanulmány, melynek társszerzője Eric Rignot, a Kaliforniai Egyetem (Irvine) jégkutatója, rávilágít, hogy az olvadás öthatoda, azaz körülbelül 84 százaléka nem a felmelegedett levegőnek, hanem a melegebb óceánvizeknek köszönhető. Ezek a vizek alulról és oldalról erodálják a jégtakarókat, miközben a gleccserek az óceánokba ömlenek. A fennmaradó 16 százalékot felszíni folyamatok magyarázzák. Ez a jelenség súlyos következményekkel jár a jövőbeli tengerszint-emelkedés szempontjából, ahogy a szerzők is hangsúlyozták. Rignot professzor kiemelte, hogy a jégtakarók gyorsan olvadnak, a sarkvidékek változnak, és a globális tengerszint emelkedése fokozza a part menti régiók sebezhetőségét.
Az olvadás mögött álló számok egyszerre elképesztőek és megtévesztően kicsinek tűnhetnek. A jelentés szerint az összes megolvadt jég közel 11,3 kvadrillió liter vízzé alakult, ami 1979 óta körülbelül 3,1-3,2 centiméterrel emelte meg a globális tengerszintet. Fontos megjegyezni, hogy más éghajlati tényezők is hozzájárulnak az óceánok szintjének növekedéséhez. Ines Otosaka, a tanulmány vezető szerzője, az angliai Northumbria Egyetem kutatója rámutatott, hogy egyetlen centiméternyi tengerszint-emelkedés sem hangzik soknak, ám minden további centiméteres növekedés újabb 2-3 millió embert fenyeget azzal, hogy otthonát legalább évente egyszer elárasztja a víz.
A kutatók megállapították, hogy a jégveszteség üteme az elmúlt évtizedekben jelentősen felgyorsult. Az 1970-es, 1980-as és még az 1990-es évek elején a jégtakarók viszonylag stabilak voltak. Ezt követően azonban a jégveszteség üteme növekedni kezdett, és a legnagyobb gyorsulást a 2010-es években jegyezték fel. Otosaka szerint egyértelmű trend látszik, hogy a jégtakarók egyre több tömeget veszítenek, és ez évtizedről évtizedre fokozódik, ami egyértelműen összefügg a levegő és az óceán emelkedő hőmérsékletével.
A grönlandi Jakobshavn-gleccser például jelenleg akár napi 50 méterrel is visszahúzódik, ami jól illusztrálja a folyamat sebességét. A tanulmány több mint négy évtized műholdas megfigyeléseit egyesíti. Míg az Európai Űrügynökség által vezetett korábbi nemzetközi sarkkutatói együttműködés csak az 1990-es évek óta vizsgálta a jégtakaró olvadását európai műholdadatok alapján, a NASA műholdjainak bevonásával a tudósok 1979-ig visszamenőleg fel tudták térképezni az Antarktisz, és 1972-ig Grönland jégveszteségét. Ez a kiterjesztett adatsor lehetővé tette a kutatók számára, hogy pontosabb képet kapjanak a hosszú távú trendekről és a felgyorsuló olvadás mértékéről.
A kutatás eredményei aláhúzzák a klímaváltozás súlyosságát és a sürgős fellépés szükségességét a tengerszint-emelkedés és annak globális hatásai elleni küzdelemben. A sarkvidékek jégvesztesége nem csupán egy távoli jelenség, hanem közvetlen fenyegetést jelent a part menti közösségekre világszerte.
📰 Forrás: Magyar Hírlap — Eredeti cikk elolvasása