Az emberi intelligencia generációkon átívelő fejlődése régóta foglalkoztatja a kutatókat és a közvéleményt. A 20. században megfigyelhető volt egy folyamatos, átlagos IQ-pontszám emelkedés, melyet Flynn-effektusnak neveztek el. Az utóbbi időben azonban egyre több adat utal arra, hogy ez a tendencia megfordult, ami felveti a kérdést, hogy a millenniálok (1981 és 1996 között születettek) valóban az intelligencia csúcsán állnak-e, és a későbbi generációk, különösen a Z generáció (1996 és 2009 között születettek) teljesítménye elmarad-e az elődeikétől.
A Flynn-effektus az intelligenciateszteken elért pontszámok generációkon átívelő emelkedését írja le. James Flynn amerikai-új-zélandi kutató nevéhez fűződő jelenség a 20. század nagy részében számos országban megfigyelhető volt, ahol az újabb generációk átlagosan magasabb pontszámokat értek el. Egy nagyszabású metaelemzés, amely 31 ország közel négymillió emberének adatait vizsgálta, jelentős generációs IQ-növekedést tárt fel.
A jelenség magyarázataként gyakran említik a javuló életkörülményeket, mint a jobb táplálkozás, az egészségügy fejlődése és az oktatás bővülése. Az emberek hosszabb időt töltöttek az iskolában, és összetettebb környezetben nőttek fel. Fontos azonban megjegyezni, hogy a Flynn-effektus nem feltétlenül jelenti az emberi agy genetikai vagy biológiai „okosodását”, hanem inkább azt, hogy az emberek jobban teljesítettek bizonyos intelligenciateszteken.
Az utóbbi évtizedekben egyre több kutatás jelezte, hogy a Flynn-effektus lassul, sőt, egyes országokban meg is fordulhatott. Ezt a jelenséget negatív Flynn-effektusnak nevezik, és az első eredmények már jóval a Z generáció megszületése előtt megjelentek. Egy 2005-ös dán vizsgálat például több mint félmillió fiatal férfi adatait elemezte 1959 és 2004 között, és azt mutatta ki, hogy a teszteredmények a kilencvenes évek végén tetőztek, majd mérséklődni kezdtek.
Egy 2016-os szisztematikus áttekintés hét országban talált olyan korábbi kutatásokat, amelyekben az IQ-teszteredmények hosszabb időszak alatt csökkentek. A visszaesés tehát nem a Z generációval kezdődött, hanem már korábban is voltak rá bizonyítékok. A kutatások Norvégiában, Dániában, Nagy-Britanniában és Ausztráliában generációnként öt-hét pontnyi csökkenést mutattak ki, különösen a figyelem, a memória és a problémamegoldás területén. A jelenség vezető elmélete a képernyőhasználat elterjedése és a gondolkodás digitális eszközökre való kiszervezése.
A vita egyik fontos lökését Jared Cooney Horvath idegtudós adta, aki egy szenátusi meghallgatáson beszélt a technológia és a gyerekek kognitív fejlődésének kapcsolatáról. Szerinte a Z generáció az első modern generáció, amely az előző generációhoz képest gyengébben teljesít lényegében minden vizsgált kognitív területen, az alapvető figyelemtől és memóriától az olvasáson és matematikán át egészen az általános IQ-ig.
Fontos azonban megjegyezni, hogy Horvath kijelentése mögött nem egyetlen, direkt összehasonlító kutatás áll, amely a millenniálokat és a Z generációt ugyanazokkal a tesztekkel mérte volna. Ehelyett több különböző típusú adatot – IQ-teszteket, iskolai teljesítményméréseket, figyelmi és memóriafeladatokat, valamint nemzetközi oktatási adatokat – kapcsolt össze. A szakértő maga is elismerte, hogy a technológia használata és a teljesítmény közötti összefüggések korrelációsak, és az ok-okozati kapcsolat bizonyításához további kutatásra van szükség.
Egy 2024-ben publikált német kutatás 19 474 középiskolás adatait vizsgálta 2012 és 2022 között. A figurális következtetést mérő feladatoknál szignifikáns, évtizedenként körülbelül 4,68–5,17 IQ-pontnyi visszaesést tapasztaltak. Ez az eredmény valóban egy negatív Flynn-effektusra utal, de kizárólag egy konkrét kognitív területre vonatkozik, és nem az általános intelligencia csökkenését bizonyítja a Z generáció egészére nézve.
Az OECD PISA-vizsgálata is jelentős romlást mutatott a 15 évesek matematikai és olvasási teljesítményében. Az OECD-országok átlagában 2018 és 2022 között közel 15 ponttal esett a matematika és 10 ponttal az olvasás eredménye, ami történelmi léptékben is szokatlan visszaesésnek számít. Azonban a PISA-teszt nem IQ-teszt, hanem az iskolai tudást és alkalmazott készségeket méri, mint például a matematikai problémamegoldást és a szövegértést. Az eredmények romlása fontos jelzés az oktatás és a kognitív teljesítmény szempontjából, de önmagában nem bizonyítja az általános intelligencia csökkenését. A Covid-járvány is befolyásolhatta az eredményeket, bár az OECD szerint a romlás egy része már a pandémia előtt elkezdődött.
Összességében tehát az az állítás, hogy a millenniálok jelentik az emberi intelligencia csúcsát, nem feltétlenül támasztható alá minden kutatással. Az IQ nem egyetlen, mindenre kiterjedő mérce, és a különböző tesztek, valamint részterületek eltérő trendeket mutathatnak. A generációk közötti különbségeket rendkívül nehéz vizsgálni, mivel az oktatási rendszerek, a tesztelési környezetek, a kulturális elvárások és a fontos kognitív készségek folyamatosan változnak. Bár bizonyos területeken van bizonyíték a millenniálokat követő generációk teljesítményének elmaradására, a „mai fiatalok egyre butábbak” narratíva nem mindenhol nyer megerősítést az adatok alapján.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása