Kövecses Zoltán, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Angol–Amerikai Intézetének egyetemi tanára, a nyelvtudomány doktora, egy balatongyöröki kúriában fogadta az újságírókat. Az egykori jeles vízilabdázó, aki kétszeres magyar bajnok és KEK-győztes volt a Ferencvárossal, ma már elsősorban tudományos munkásságára fókuszál. Nemrégiben a Magyar Érdemrend tisztikeresztje polgári tagozat kitüntetését vehette át, amelyet kognitív lingvisztikai kutatásaiért és lexikográfiai tevékenységéért kapott, öt évtizedes kiemelkedő munkássága elismeréseként.
Az interjú a Balaton nyugati medencéjére néző, festői környezetben zajlott, egy XIX. századi parasztházra emlékeztető, de valójában húsz éve épült, neves építész által tervezett kúriában. A falakat Somogyi Győző festményei díszítik, melyek közül az egyik magát a házat ábrázolja. Kövecses professzor egy 77-es számú Fradi-mezben fogadta a stábot, utalva az 1977-es Szuperkupa-győzelemre, amelynek évfordulóján kapta a klubtól a mezt. Kiemelte, hogy bár a sport fontos része volt életének, évtizedek óta a tudományos élet élvez prioritást számára. A kitüntetés is tudományos eredményeit, nem pedig sportteljesítményét ismerte el, ami egyértelműen jelzi pályafutásának súlyponteltolódását.
Kövecses Zoltán az 1946-os születésű sportoló az 1977-es, Mayer Mihály edzette Fradi vízilabda-csapatának egyik tapasztalt játékosa volt, olyan fiatal tehetségek mellett, mint Gerendás György, Müller András, Szollár László és Kohán Imre. Wiesner Tamással és Steinmetz Jánossal együtt a "veteránok" közé tartozott. Már gimnáziumi évei alatt elsajátította az angol nyelvet, és edzések után társait is tanította. Bár aktív szerepe volt a csapatban, és emlékei szerint Dubrovnikban egy európai kupameccsen gólt is lőtt, az 1978-79-es évektől a nyelvtudomány, a kutatás és különösen a metaforák világa egyre inkább magával ragadta. Ez a váltás a sportpályáról az akadémiai életbe nem megszokott egy élvonalbeli sportoló esetében, de számára az absztrakció iránti érdeklődés volt a mozgatórugó.
Kövecses professzor szakterülete a kognitív nyelvészet és a metaforák kutatása, amelyek a nyelv alapvető építőkövei. Elmagyarázta, hogy a nyelv tele van metaforákkal, amelyekről gyakran nem is tudunk, például a "kifolyik a pénz a kezéből" vagy a "rossz útra tért" kifejezések esetében, ahol valójában semmi sem folyik ki és senki sem tér rá fizikai útra. A metafora olyan nyelvi kép, ahol két dolgot azonosítunk egymással, ezzel gazdagítva és árnyalva a kifejezésmódunkat. Meggyőződése szerint az absztraháló képesség és az ebből fakadó absztrakció a világunk legfontosabb része, még akkor is, ha a természettudósok, akik a kézzel fogható fizikai világgal foglalkoznak, másképp gondolják. A metaforák titkai, keletkezésük és működésük még ma is sok rejtélyt tartogat, és a neurológia is csak tapogatózik ezen a területen, gépekkel próbálva megérteni a jelenséget. A professzor hangsúlyozta, hogy a metaforák segítségével építjük fel olyan absztrakt fogalmainkat, mint az erkölcs, a politika, az emberi jogok vagy a művészet, és ezeket a gondolatilag konstruált fogalmakat minden kultúra és nyelv eltérően írja körül. 2003-ban Fulbright-ösztöndíjjal a kaliforniai Berkeley Egyetemen tanított egy éven keresztül, ahol George Lakoff professzorral, a kognitív nyelvészet egyik alapítójával dolgozott együtt.
Kövecses Zoltán egykor azt a célt tűzte ki maga elé, hogy anyanyelvi szinten beszéljen angolul, és ne lehessen megkülönböztetni egy született angoltól vagy amerikaitól. Azonban húsz év után belátta, hogy nyelvterületen kívül ez szinte lehetetlen, és bár öt-hat évet töltött külföldön, ahol megközelítette a tökéletes szintet, hazatérve visszatért a korábbi kerékvágásba. A nyelv változásáról szólva a professzor leszögezte, hogy a nyelvtudomány nem ismeri a "nyelv elkorcsosulása" fogalmát. Véleménye szerint a nyelv egy élő rendszer, amely folyamatosan változik és alkalmazkodik kulturális, politikai és egyéb impulzusok hatására. Példaként említette fia szakdolgozatának címét ("középkori magyar nemzettudat védése"), amely szintén egy metafora, hiszen a "védelem" itt nem fizikai cselekvést, hanem vitatkozást és érvelést jelent. A professzor szerint a metaforák nélküli nyelv sivár és unalmas lenne, hiszen ezek teszik lehetővé a képes beszédet és az absztrakt fogalmak megértését és konstruálását.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása