A csillagászok történelmi jelentőségű felfedezést tettek: első alkalommal sikerült közvetlenül egy exobolygóról származó rádiójelet detektálniuk. A Harvard-Smithsonian Asztrofizikai Központ kutatói által azonosított jel a Beta Pictoris b nevű gázóriástól érkezett, amely a Földtől mindössze 63 fényévre található.
Bár a felfedezés izgalmas, a szakemberek hangsúlyozzák, hogy a jelzés valószínűleg nem intelligens civilizációra utal. Ehelyett egy eddig soha nem látott, elképzelhetetlenül hatalmas mágneses mező bizonyítéka lehet, amely alapjaiban kérdőjelezi meg a bolygóképződésről alkotott jelenlegi elméleteket.
A kutatók a Dél-Afrikában működő, 64 rádióteleszkópból álló MeerKAT antennarendszer segítségével rögzítették a rendszeres időközönként ismétlődő rádiókitöréseket. A jel forrását, a Beta Pictoris b gázóriást, sikeresen elkülönítették az anyacsillag sugárzásától, ami korábban technikai kihívást jelentett.
A bolygó tömege körülbelül tizenkétszerese a Jupiterének, és egy fiatal, Napunknál 1,75-szer nehezebb csillag körül kering. A rádiójelek keletkezésének mechanizmusa az aurorális rádiókibocsátáshoz hasonlít, mely a Földön sarki fényként, a Jupiteren pedig pólusoknál megfigyelhető jelenség.
Edo Berger, a Harvard Egyetem csillagászprofesszora szerint a megfigyelt magas frekvenciájú rádióhullámok rendkívül erős mágneses teret igényelnek. Számításaik alapján a Beta Pictoris b mágneses tere legalább kétszázszor erősebb lehet, mint a Jupiteré.
A csillagászok az elmúlt évtizedekben több alkalommal is észleltek gyanús rádiójeleket exobolygók irányából. Azonban a műszerek felbontása korábban nem volt elegendő ahhoz, hogy egyértelműen kizárják az anyacsillag rádiókibocsátását, így a felfedezések megerősítése elmaradt.
Joseph Callingham, az Amszterdami Egyetem asztrofizikusa kiemelte, hogy a jelenlegi kutatás áttörése a forrás pontos lokalizálásában rejlik. Ez az első eset, hogy egyértelműen sikerült elkülöníteni egy bolygó saját sugárzását a csillagától.
A Beta Pictoris rendszere kozmikus léptékkel mérve rendkívül fiatal, mindössze 23 millió éves, szemben a Naprendszer 4,5 milliárd évével. A csillag körül harminc üstökös és egy hatalmas porgyűrű is kering, melyet korábban a Hubble űrtávcső is megörökített.
A Beta Pictoris b mágneses terének ereje alapjaiban írja felül a bolygóképződési és dinamóelméleteket. A szakmai konszenzus eddig azt feltételezte, hogy az exobolygók mágneses tere a Jupiter nagyságrendjével egyezik meg, és így alacsonyabb frekvenciájú rádiósugárzást várható.
A Harvard kutatói azonban szembementek ezzel a feltételezéssel, és a magasabb frekvenciatartományokban kezdtek vizsgálódni, ami végül a felfedezéshez vezetett. A mágneses tér jelenléte kulcsfontosságú a bolygók légkörének megőrzéséhez, mivel védelmet nyújt a pusztító csillagszél és plazma ellen, ahogy a Föld esetében is.
Ha a mérések helytállónak bizonyulnak, a Beta Pictoris b mágneses pajzsa messze felülmúlja a Naprendszer óriásbolygóinak mágneses terét. Ez a felfedezés új perspektívát nyit a fiatal gázóriások belső szerkezetének és fejlődésének megértésében.
A független kutatók óvatosságra intenek a szakmai bírálati eljárás lezárultáig, de elismerik, hogy a felfedezés, amennyiben megerősítést nyer, új korszakot nyit az exobolygók vizsgálatában. A rádiócsillagászat révén a jövőben olyan tulajdonságok válhatnak közvetve mérhetővé, mint a belső mag felépítése, a konvekciós áramlások és a légköri viszonyok.
Ezek az információk a hagyományos optikai távcsövekkel soha nem lennének megfigyelhetők, így a technika forradalmasíthatja a távoli világok tanulmányozását. A kutatócsoport máris további távcsőidőt igényelt a MeerKAT rendszeren, hogy mélyebben megvizsgálhassák ezt az anomáliát.
A következő nagy kérdés az, hogy egy ilyen fiatal óriásbolygó belsejében milyen extrém geofizikai folyamatok képesek ekkora, példátlan erősségű mágneses teret létrehozni. Ez a rejtély további izgalmas kutatásokat ígér az exobolygók mágneses mezejének eredetével kapcsolatban.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása