Az argentin hangyák egyedülálló, több mint 6000 kilométer hosszú szuperkolóniát hoztak létre Európa atlanti és mediterrán partvidékén. Ez a hatalmas hálózat Olaszországtól Portugáliáig húzódik, milliárdnyi egyedet foglalva magába. A kutatók szerint ez a valaha feljegyzett legnagyobb együttműködő egység a rovarvilágban.
2002-ben tudósok 33 argentin hangyapopulációt vizsgáltak az említett, hosszan elnyúló partszakaszon. Az agressziótesztek eredményei alapján két fő kategóriát azonosítottak: egy hatalmas, domináns szuperkolóniát és egy jelentősen kisebb katalán kolóniát. A fő szuperkolónia dolgozói, annak ellenére, hogy genetikailag különbözőek és földrajzilag is távol vannak egymástól, nem harcolnak egymással.
Ezzel szemben a fő szuperkolónia egyedei agresszív magatartást tanúsítanak a katalán kolónia tagjaival szemben. A felfedezett rendszer több millió fészket és több milliárd dolgozó hangyát foglal magában, amelyek közös társadalmi identitással rendelkeznek, és nem konfrontálódnak erőszakosan. Ez a szerveződés nem egyetlen hangyabolyként funkcionál, hanem inkább egy szövetségként, amely több "város" tagjait egyesíti.
Az argentin hangyák eredetileg Dél-Amerikában őshonosak, de emberi tevékenység, például a kereskedelem és a szállítás révén terjedtek el világszerte. Óceánokon át és távoli területek között jutottak el új élőhelyekre, így Európába is. A kontinensen letelepedve fokozatosan foglalták el az atlanti és mediterrán partvidékeket.
A fejlődő kolóniák évente körülbelül 150 métert is képesek elfoglalni új területekből. A szuperkolónián belüli alacsony agressziós szint kulcsfontosságú a gyors terjeszkedésük szempontjából. Ez a belső béke lehetővé teszi a hangyák számára, hogy nagyobb populációkra duzzadjanak, hatékonyabban találjanak táplálékot, és ezáltal fokozzák terjeszkedésük ütemét. A helyi fészekhálózatok akár 5 millió hangyát is magukba foglalhatnak és 650 négyzetméterre is kiterjedhetnek, de táplálékot jellemzően maximum 50 méteres körzetben keresnek.
A kutatók számára az egyik legérdekesebb kérdés az volt, hogy mi az oka annak, hogy a több ezer kilométer távolságból származó hangyák nem támadják meg egymást. A válasz a testükön található kémiai vegyületekben, különösen a kutikuláris szénhidrogénekben rejlik. Ezek a vegyületek, amelyeket "szagoknak" is nevezhetünk, kolóniajelzésekként funkcionálnak.
Az összeférhetetlen illatminták segítenek felismerni a kívülállókat és az idegen kolóniák tagjait. Ezzel szemben a hasonló profilú illatminták csökkentik az agressziót, lehetővé téve a békés együttélést és együttműködést. Ez a kémiai azonosítási rendszer teszi lehetővé, hogy a genetikailag és földrajzilag eltérő, de a fő szuperkolóniához tartozó egyedek egyetlen, hatalmas egységként viselkedjenek.
Az argentin hangyák szuperkolóniájának kialakulása és folyamatos terjeszkedése jelentős ökológiai hatásokkal járhat az érintett európai területeken. Az invazív fajok, mint az argentin hangya, gyakran kiszorítják az őshonos fajokat, felborítva a helyi ökoszisztémák kényes egyensúlyát. A hatalmas, egységes hálózat további terjedése komoly kihívás elé állíthatja a biodiverzitás megőrzését a mediterrán és atlanti partvidékeken.
A tudományos kutatások folytatása elengedhetetlen a szuperkolónia viselkedésének, terjedési mechanizmusainak és ökológiai hatásainak mélyebb megértéséhez. Az ilyen típusú invazív fajok tanulmányozása hozzájárulhat a jövőbeni védekezési stratégiák kidolgozásához, és segíthet megelőzni hasonló jelenségek kialakulását más régiókban, védve ezzel a helyi élővilágot.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása