Joschka Fischer, a német és európai politika ismert alakja, arra figyelmeztetett, hogy Európának alaposan számot kell vetnie a jelenlegi geopolitikai valósággal. Ez a felhívás különösen releváns az Egyesült Államok Iránnal kapcsolatos stratégiájának fényében, amelyet számos nemzetközi szakértő egyértelmű kudarcnak minősített. Az elemzések szerint az iráni rendszer a hónapok óta tartó amerikai nyomásgyakorlás ellenére is stabil maradt, sőt, egyes vélemények szerint Teherán pozíciója még erősödött is a konfliktus során. Mindeközben Európa helyzete sem mutat sokkal fényesebb képet a globális színtéren.
Donald Trump amerikai elnök Irán elleni, mintegy fél éve tartó akciója, amelyet egyesek „háborúnak” neveztek, nem érte el a kitűzött célokat. A New York Times által is összegzett szakértői vélemények szerint az iráni rendszer továbbra is áll, és Washington nem tudta megvalósítani stratégiai elképzeléseit. Az amerikai elnök legutóbb úgy döntött, hogy a katonai konfrontáció helyett elsősorban gazdasági eszközökkel próbálja jobb belátásra bírni Teheránt. Ez a váltás azonban Steven Erlanger, a térség elismert szakértője szerint aligha fogja megváltoztatni Irán alapvető stratégiáját.
Erlanger elemzése rámutat, hogy a gazdasági szankciók és a nyomásgyakorlás sokkal inkább az iráni nép további elszegényedéséhez és szenvedéséhez vezet. A szakértő szerint az Egyesült Államok szándékai nem teljesen világosak, ami jelentősen rontotta Washington nemzetközi hitelességét. A Fehér Ház stratégiai vereséget szenvedett, ami aláássa az amerikai diplomácia és külpolitika hatékonyságát a régióban és azon túl is. A kialakult helyzetben a terheket elsősorban az iráni emberek viselik, akik kettős nyomás alatt állnak: egyrészt az Egyesült Államok szankciói, másrészt saját vezetőik politikája miatt szenvednek.
Washington abban reménykedik, hogy a gazdasági nehézségek és a növekvő elégedetlenség hatására az iráni nép fellázad az elnyomó rezsim ellen, és végül megdönti azt. Ez a stratégia azonban kockázatos, mivel a történelem során sokszor bebizonyosodott, hogy a külső nyomás és a belső elégedetlenség nem feltétlenül vezet azonnali rendszerváltáshoz, sőt, akár ellenkező hatást is kiválthat, erősítve a rezsim belső kohézióját és a nemzeti ellenállást. Az iráni lakosságra nehezedő nyomásgyakorlás hosszú távú következményei bizonytalanok, és a humanitárius helyzet romlása további regionális instabilitáshoz vezethet.
Fischer megjegyzése, miszerint Európának szembe kell néznie a valósággal, rávilágít arra, hogy a kontinensnek fel kell mérnie saját pozícióját és érdekeit ebben a komplex és változékony nemzetközi környezetben. Az amerikai politika Iránnal szembeni kudarca és a regionális feszültségek növekedése komoly kihívás elé állítja Európát, amelynek meg kell találnia a saját útját a stabilitás és a biztonság megőrzése érdekében. A nemzetközi lapszemlék összegzése alapján egyértelmű, hogy a globális hatalmi viszonyok átrendeződése és a konfliktusok eszkalációja Európa számára is új stratégiákat és megközelítéseket tesz szükségessé.
📰 Forrás: HVG — Eredeti cikk elolvasása