Az európai hegyvidékeken az elmúlt két évtizedben megfigyelhető volt egy látszólagos növényfaj-gyarapodás, azonban ez a jelenség egy aggasztóbb tendenciát takar el. A tudományos kutatások rámutattak, hogy miközben új fajok jelenhetnek meg, az adott területek korábbi, őshonos növényeinek eltűnése felgyorsult. Ez a kettős folyamat komoly kihívás elé állítja a hegyvidéki ökoszisztémákat, veszélyeztetve az egyedülálló és ritka természeti értékeket. A jelenség hátterében a globális felmelegedés áll, amely drámai hatással van a magashegységi élőhelyekre.
A tudósok 2001 és 2022 között négy megfigyelési ciklust végeztek Európa 16 hegyvidékének 62 csúcsán, hogy pontosan feltárják ezeket a változásokat. A kutatás során egyértelmű összefüggést találtak a hőmérséklet-ingadozások mértéke és a fajeltűnések között. Azokon a területeken, ahol a hőmérséklet-emelkedés volt a legjelentősebb, ott mutatkozott a legerősebb korreláció a lokális fajveszteségekkel. Az eredmények szerint az állandó vizsgálati parcellákon minden további 0,1 Celsius-fokos felmelegedés 1,6 százalékos növekedést eredményezett a helyi fajeltűnések arányában. Fontos kiemelni, hogy ez nem feltétlenül egy-egy faj teljes, globális kihalására utal, hanem sokkal inkább arra, hogy a növények egy adott, korábban általuk lakott területről eltűnnek. Ezek a lokális veszteségek jellemzően a fajok elterjedési területének alsó, melegebb határához közelebb következtek be, ami arra utal, hogy a növények a melegedés elől felfelé próbálnak húzódni.
A legmagasabb hegyvonulatokhoz alkalmazkodott növények számára a helyzet különösen kedvezőtlen, mivel számukra gyakorlatilag nincs lehetőség tovább vándorolni felfelé, a hűvösebb klíma irányába. Ez a jelenség hosszú távon a fajok elterjedési területének folyamatos csökkenéséhez vezet, ami a közelgő kihalás korai jele lehet. A kutatók megfigyelték, hogy a 2022-ben feljegyzett helyi fajeltűnések 57,6 százalékánál az azt megelőző 14 év során már folyamatosan zsugorodott az ugyanazon faj által elfoglalt terület. Ezt a területcsökkenést a szakemberek egy lehetséges, fontos korai figyelmeztető jelnek tekintik, amely segíthet előre jelezni a további veszteségeket. A jelenség egy másik magyarázata az úgynevezett „kihalási adósság” elmélete. Ez azt sugallja, hogy a hosszú életű, magashegységi növények képesek évekig, sőt évtizedekig is fennmaradni az életkörülményeik megváltozása után. Így a jelenleg tapasztalt veszteségek valójában olyan ökológiai folyamatokat tükrözhetnek, amelyek sokkal korábban, akár évtizedekkel ezelőtt kezdődtek el.
Ezek a lokális fajeltűnések rendkívül fontosak, mivel a fajok elterjedési területének zsugorodása és a helyi populációk eltűnése a globális kihalás előszobája lehet. A hegyvidéki ökoszisztémák különösen érzékenyek a klímaváltozásra, és az itt élő növényfajok gyakran endemikusak, azaz csak ezen a szűk területen fordulnak elő. Az ilyen egyedülálló és ritka természeti csodák elvesztése pótolhatatlan károkat okoz a biológiai sokféleségben. A GLORIA programhoz hasonló, hosszú távú kutatási projektek alapvető fontosságúak ahhoz, hogy megértsük ezeket a komplex ökológiai folyamatokat és időben felismerjük a veszélyeztetett fajokat. A szakemberek hangsúlyozzák, hogy lokálisan nagyon kevés lehetőség van a hegyvidékeken zajló változások megállítására. A helyi beavatkozások, mint például a védett területek kijelölése, önmagukban nem elegendőek a probléma kezelésére, ha a globális felmelegedés alapvető okát nem orvosolják.
A jövőbeli megfigyelési ciklusok kulcsfontosságúak lesznek a „kihalási adósság” hipotézisének pontos tesztelésében és a hosszú távú trendek megértésében. Ezek a kutatások segíthetnek abban, hogy pontosabb előrejelzéseket készítsünk a várható ökológiai változásokról és hatékonyabb természetvédelmi stratégiákat dolgozzunk ki. Azonban az ehhez hasonló, hosszú távú kutatási projektek finanszírozásának fenntartása egyre nehezebbé válik, ami komoly akadályt jelent a tudományos munkában. A szakértők egyöntetűen abban látják a megoldást, hogy a globális felmelegedés megfékezése továbbra is a legfontosabb és leghatékonyabb intézkedés a hegyvidéki növényvilág megóvása érdekében. Ennek hiányában az európai hegycsúcsok egyedi és pótolhatatlan növényfajai továbbra is súlyos veszélyben maradnak, és a lokális eltűnések egyre gyakoribbá válhatnak.
📰 Forrás: Magyar Hírlap — Eredeti cikk elolvasása