Magyarországon és Európa-szerte hónapok óta tartó aszály okoz súlyos vízhiányt, kiszáradt patakok, tavak és rekordalacsony folyóvízállások jellemzik a tájat. Sokan teszik fel a kérdést, hogy hová tűnt ennyi víz, hiszen a Föld vízkészlete mennyiségét tekintve állandónak tekinthető. A válasz a vízkörforgás idő- és térbeli eloszlásának változásában, valamint a légköri jelenségek összetett kölcsönhatásában rejlik.
Magyarországon és Európa nagy részén hónapok óta tartó aszály okoz súlyos vízhiányt, kiszáradt patakok, tavak és rekordalacsony folyóvízállások jellemzik a tájat. Az Európai Copernicus Aszálymonitoring adatai szerint augusztus második felében különösen kritikus volt a helyzet a Duna vízgyűjtőjén és hazánkban. Nyugat-, Közép- és Dél-Európa egésze május–júliusban szárazabb volt az átlagnál.
Globálisan azonban nem hullott kevesebb csapadék, sőt, a GPCP műholdas és felszíni adatbázis szerint május–júliusban az átlag fölött volt a csapadékmennyiség. Ez a látszólagos ellentmondás azzal magyarázható, hogy a csapadék eloszlása jelentősen megváltozott: júliusban a szárazföldeken kevesebb, az óceánokon viszont több csapadék hullott. Ennek következtében a szárazföldek naponta átlagosan 0,12 milliméternyi vizet veszítettek, miközben az óceánok napi 14 milliméteres többletet mutattak.
A Föld vízkészlete állandó, a víz a vízkörforgás részeként folyamatosan mozog a légkör, a szárazföld, a felszíni vizek, a felszín alatti vizek és a jég között. Szabó Péter éghajlatkutató, az ELTE Meteorológiai Tanszékének doktorandusza szerint a légkörre inkább szállítóként, mint tározóként érdemes tekinteni, mivel egy vízrészecske átlagosan csak 7-10 napig marad benne. A melegedéssel a légkör vízgőztartalma növekszik, minden 1 Celsius-fokos emelkedés 6-7 százalékkal több vízgőzt enged a levegőbe.
Azonban a megnövekedett vízgőztartalom nem garantálja a csapadékot, mivel tavasszal és nyáron a relatív nedvesség csökken. A csapadékképződéshez feláramlásra vagy lehűlésre van szükség, hogy a vízgőz elérje a harmatpontot és kicsapódjon. Az éghajlatkutató rámutatott, hogy 2026 május–júniusától kezdve Európa nagy részén egy magas nyomású, kiterjedt anticiklon akadályozta a nedvesség ideérkezését, mivel a benne lévő leszálló légmozgás gátolja a felhő- és csapadékképződést.
Ez a folyamat részben a fejlődő El Niño jelenséggel is összefügg, amely a Csendes-óceán melegedésével növeli a feláramlási zónát. Klimatológiai átlagban az óceánokon több a párolgás, mint a csapadék, a többletvízgőzt a légkör a szárazföldre szállítja. A szárazföldeken fordított a helyzet: a csapadék nagyobb a párolgásnál, a különbség pedig a folyókon keresztül jut vissza az óceánba, de a műholdas megfigyelések a kontinenseken tárolt vízkészlet folyamatos csökkenését mutatják.
Bár a légkör vízgőz összmennyisége gyorsabban nő a melegedéssel, mint a globális csapadék, az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) adatai szerint a globális átlagos csapadék csak 1-2 százalékos növekedést mutat. A szárazföld feletti csapadéknövekedés már nem is mutatható ki egyértelműen. Ez azt jelenti, hogy a melegedés ellenére nem lesz feltétlenül nedvesebb az éghajlat, sőt, a megnövekedett párolgási igény miatt szárazabbá válhat, ahogy Magyarország példája is mutatja.
A ciklonok, futóáramlások és frontok több ezer kilométeren át szállíthatják a vízgőzt. Azonban a tartós és blokkoló anticiklon alakját követve a ciklonok északabbra és keletebbre vonultak. Ezért Norvégia, a Baltikum, Nyugat-Oroszország, Kelet-Ukrajna és Törökország voltak nedvesebbek május óta, míg Európa más részei szárazsággal küzdöttek.
Az aszályok jellemzően regionális vízhiányt jelentenek, de kutatások szerint képesek önmagukat erősíteni és terjeszteni. Szabó Péter szerint egy nagy térségű légköri cirkuláció, egy tartós blokkoló anticiklon váltja ki és tartja fenn az aszályt. Ezt követően a száraz talaj és a csökkenő légkörbe jutó nedvesség felerősítheti és továbbterjesztheti a jelenséget.
Az aszályok két fő úton tartják fenn önmagukat. Először is, ha száraz a talaj, kevesebb vízgőz jut a levegőbe hőség idején, és a szél által szállított szárazabb, melegebb levegő máshol is csökkenti a helyi csapadékképződéshez szükséges nedvességet. Másodszor, a talajban lévő nedvesség hiánya megszünteti a párolgási hűtést, így több energia fordítódik a levegő melegítésére, ami fokozza a hőséget és tovább súlyosbítja a talajszárazodást.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása