A Magyar Közgazdasági Társaság (MKT) Monetáris Politikai és Európai Uniós Szakosztályai által szervezett kerekasztal-beszélgetésen a szakértők egyetértettek abban, hogy az euró bevezetése önmagában nem old meg strukturális problémákat. A vita középpontjában az állt, hogy mikor és milyen felkészültséggel érdemes Magyarországnak csatlakoznia az euróövezethez, hangsúlyozva a versenyképesség, a bérek és a költségvetés rendezésének elsődlegességét.
A Budapesti Corvinus Egyetemen megrendezett „Magyar euró – nemzetközi kitekintés” című szakmai kerekasztal-beszélgetést Takáts Előd, a Nemzetközi Fizetések Bankjának (BIS) főtitkár-helyettese vezette, Iván Gábor, az Európai Unió Tanácsa Főtitkárságának igazgatója moderálta. Takáts Előd bevezetőjében kiemelte, hogy az euró bevezetése Magyarország törvényes kötelezettsége, a kérdés csupán az időzítés és a felkészültség. Straub Roland, az Európai Központi Bank monetáris politikáért felelős főigazgatója rámutatott, hogy a maastrichti kritériumok formális teljesítése nem elegendő a sikeres tagsághoz, hanem hiteles intézményekre, következetes politikára és lakossági bizalomra van szükség.
A közép- és kelet-európai országok reál-GDP-ben történt felzárkózása az eurózónához 2019 óta lassult, részben a termelékenységre és munkakínálatra ható sokkok miatt. Straub Roland hangsúlyozta, hogy a térség gazdaságai, így Magyarország is, mélyen kötődnek az euróhoz az értékláncokon és tőkekapcsolatokon keresztül, az euróövezetbe irányuló magyar export aránya 50-60 százalék körül mozog. A horvát és bolgár tapasztalatok szerint az euróátállás egyszeri árhatása szerény volt, és gondos felkészítés után a társadalmi támogatottság jellemzően emelkedik. Magyarországon a még nem csatlakozott országok között kiugróan magas az euró támogatottsága.
Égert Balázs, az OECD vezető közgazdásza szerint Magyarország nominális kritériumok tekintetében viszonylag jól áll, azonban a termelékenység ad okot aggodalomra. Az euró bevezetése után a nominálárfolyam, mint alkalmazkodási eszköz, megszűnik, így a gazdasági kilengéseket a béreknek, relatív áraknak vagy a munkanélküliségnek kell levezetnie. Ha a reálbérek tartósan gyorsabban nőnek a termelékenységnél, az versenyképességi problémákhoz és fájdalmas kiigazításokhoz vezethet, ahogy azt Görögország, Spanyolország és Portugália válság utáni évei, valamint Észtország euró utáni bérfelfutása is mutatta. Az elmúlt évtizedben Magyarországon is hasonló minta rajzolódott ki, ahol a reálbérek tartósan megelőzték a termelékenység-növekedést.
A kamatkonvergenciával járó hitel- és ingatlanpiaci felfutás kockázatokat hordoz, melyeket a balti államok makroprudenciális eszközökkel enyhíteni tudtak, de elkerülni nem. Palócz Éva, a Kopint-Tárki vezérigazgatója szerint a magyar gazdaság legnagyobb problémája a növekedés hiánya, ami nélkül minden konszolidációs erőfeszítés eredménytelen marad. Felidézte a 2004-es EU-csatlakozás előtti hasonló vitákat, amikor is az euróbevezetés dátuma folyamatosan csúszott.
Palócz Éva értékelése szerint Magyarország formailag teljesíti az inflációs maastrichti kritériumot, de ez részben átmeneti tényezőknek, például árstopoknak és rezsiár-befagyasztásnak köszönhető, melyek kivezetése felfelé hathat az inflációra. A költségvetési hiánycélt konzervatívnak, inkább alulteljesítettnek látja, a legnagyobb kockázatot azonban a négy éve tartó beruházás-visszaesésben és az ebből fakadó növekedéshiányban azonosította. Enélkül minden fiskális kiigazítás önmagát gyengíti.
Kitért az adórendszer torzulásaira, mint a különadók és a politikailag érinthetetlen SZJA-mentesség, melyet jövedelemarányosan regresszívnek és hosszú távon a költségvetést terhelő tételnek nevezett. Emellett az egészségügy és oktatás rovására történt kiadási szerkezet eltolódását is problémásnak ítélte. Zárásként a hazai intézményi minőség és jogállamiság 2010 óta tartó romlásának megfordítását nevezte olyan „növekedési tartaléknak”, amelynek helyreállítása önmagában is növekedést hozhatna.
A panel egyetértett abban, hogy a forint jelenlegi erejét inkább külföldi tőkebeáramlás, mintsem hazai fundamentumok magyarázzák, ezért a monetáris politikának óvatosan kell egyensúlyoznia a kamatcsökkentés és a túlzott felértékelődés elkerülése között. Palócz Éva szerint a jövő évre 14 százalékos béremelést előíró, korábban rögzített minimálbér-megállapodás a jelenlegi makrogazdasági pályával már nem indokolt, és új, rugalmasabb megállapodásra, valamint erősebb érdekegyeztetésre lenne szükség.
Égert Balázs hozzátette, hogy az ERM-II-be lépés előtt még nem kötelező a végleges átváltási árfolyamot rögzíteni, ezért már most érdemes lenne fundamentális elemzéssel megalapozni egy fenntartható forint–euró árfolyamot. Takáts Előd zárásként hangsúlyozta, hogy a cél nem egyszerűen az eurócsatlakozás, hanem egy jó eurócsatlakozás, amelyhez a versenyképesség és a fenntartható költségvetés rendezése egyszerre, proaktívan történjen meg. Az MKT a visszajelzések alapján folytatja a beszélgetéssorozatot.
📰 Forrás: Portfolio.hu — Eredeti cikk elolvasása