Az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) egy új világtérkép bevezetését javasolta, amely pontosabban ábrázolja a kontinensek, különösen Afrika valós méretét. Ez a javaslat egy közel ötszáz éve használatban lévő, Gerardus Mercator által készített térkép felváltását célozza. A gömb alakú Föld síkra vetítése matematikailag lehetetlen torzítások nélkül, így minden térkép szükségszerűen kompromisszumot jelent.
Az ENSZ a közelmúltban szavazta meg egy olyan térképvetület használatát, amely korrigálja a hagyományos ábrázolások méretbeli aránytalanságait. A javaslat középpontjában Afrika pontosabb megjelenítése áll, amely a Mercator-vetületen jelentősen kisebbnek tűnik a valóságosnál. Togo állam vezette azt a csoportot, amely a Mercator-féle térkép lecseréléséért lobbizott, hivatkozva az aránytalan kartográfiai ábrázolások tartós kognitív, oktatási, kulturális, geopolitikai és társadalmi-gazdasági hatásaira.
Ezek a hatások hozzájárultak ahhoz, hogy Afrika és a világ más régióinak érzékelt mérete drasztikusan csökkenjen a globális kollektív tudatban. A Mercator-térkép például Grönlandot Afrika méretével azonosnak mutatja, holott Afrika valójában tizennégyszer nagyobb. Európa is nagyobbnak tűnik Dél-Amerikánál, pedig utóbbi nagyobb területű, míg Kanada és Oroszország is aránytalanul hatalmasnak látszik.
A Föld gömb alakja miatt a sík felületre való torzításmentes leképezés matematikailag kivitelezhetetlen. A kartográfusoknak mindig kompromisszumot kell kötniük, eldöntve, hogy a földrajzi képződmények alakját, méretét, a távolságokat vagy az irányokat torzítják-e. Gerardus Mercator 1569-es térképe a szögeket és az irányokat tartotta meg pontosan, ami ideális volt a nagy földrajzi felfedezések korának hajósai számára.
Ez a szögtartó tulajdonság tette lehetővé, hogy az iránytűvel követett egyenes vonalak a valóságban is egyenesnek tűnjenek a navigáció során. A Mercator-vetület hátránya éppen ebből a tulajdonságból ered: minél távolabb helyezkedik el egy terület az Egyenlítőtől, annál nagyobb a méretbeli torzítás. Ezért tűnnek a sarkokhoz közeli területek, mint Grönland vagy Oroszország, aránytalanul nagynak.
A Mercator-vetületen kívül számos más projekció is létezik, amelyek különböző kompromisszumokat kínálnak. A területi egyenlőtlenségek feloldására korábban gyakran alkalmazták a Gall–Peters-vetületet, amely az 1970-es években vált ismertté. Ez a vetület területtartó, de az alakzatok torzulnak, és tájékozódásra kevésbé alkalmas.
Az 1963-ban megalkotott Robinson-vetület a szakma körében sokáig elfogadott kompromisszumnak számított, mivel sem a területi arányosságot, sem a szögtartást nem ragaszkodott szigorúan. A Winkel hármas vetület, amelyet 1921-ben fejlesztettek ki, az átlagos torzulás szempontjából a legkisebb hibát mutatja, minimalizálva a területek, szögek és hosszak torzulását. Ezt a National Geographic Society is a legjobb kompromisszumnak tartja.
A térképek torzításai nem csupán technikai problémát jelentenek, hanem jelentős kognitív, oktatási és kulturális hatásokkal bírnak. A hosszú évszázadok óta használt Mercator-térkép által sugallt aránytalanságok torz képet alakítottak ki a világ kontinenseinek valós méretéről és elhelyezkedéséről. Sipos György, a Szegedi Tudományegyetem tanszékvezetője kiemelte, hogy az oktatásban a területtartó vetületek alkalmazása segíti a hallgatókat a valós területi arányok megértésében.
Ez különösen fontos természeti jelenségek, például sivatagok terjedésének vagy éghajlati övek változásának vizsgálatakor. A térképek nemcsak a méretbeli torzításokkal, hanem a kontinensek elhelyezésével is befolyásolhatják a világról alkotott képünket. A Mercator-térképek például Európát helyezik a középpontba, ami sugallhatja annak központi szerepét, és hozzájárulhat ahhoz, hogy egyes régiók, mint Afrika, kevésbé jelentősnek tűnjenek a globális tudatban.
Az Afrikai Unió felkérésére szakértők 2018-ban fejlesztették ki az Equal Earth vetületet, amely a Robinson-módszerre épül, és a Gall–Peters-vetület továbbfejlesztésének tekinthető. Ez az új vetület területtartóbb, mint a Mercator, és korrigálja a Gall–Peters-vetület sarkok felé tapasztalható aránytalanságait. Azonban az Equal Earth vetület sem tökéletes, mivel a szögeket és az irányokat ez is torzítja.
Az ENSZ javaslata az Equal Earth vetület használatára nem kötelező érvényű, és a Mercator-vetület várhatóan nem fog gyorsan kikopni a köztudatból, annak ellenére, hogy a navigációban egyre inkább a GPS-re támaszkodunk. A legtöbb interaktív térképszolgáltatás és digitális kijelző is a Mercator-vetületen alapul, mivel téglalap alakú megjelenítésre optimalizált. A térképek manipulációs lehetőségei túlmutatnak a vetületi torzításokon.
Kínai térképeken például gyakran Kína szerepel középen, míg 1979-ben Stuart McArthur egy olyan térképet készített, amelyen a déli pólus került felülre. Ezzel a konvencióval szállt szembe, miszerint az északi országoknak magasabb a presztízsük, kiemelve Ausztráliát és Dél-Amerikát. Az évszázadok során számos vetület született, mindegyik más szempontból próbálta megközelíteni a gömb síkra vetítésének problémáját.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása