A fotográfia kétszáz éves örökségét ünnepli a Mai Manó Ház egy nagyszabású, egyéves programsorozattal, amely 2026 szeptemberétől 2027 szeptemberéig tart. A „A francia fény két évszázada” című eseménysorozat keretében három kiállítást is megtekinthet a közönség, melyek közül az egyik egy évtizedekig elveszettnek hitt magyar fotográfus, Nora Dumas munkásságát mutatja be. Különleges körülmények között, egy floridai bolhapiacon bukkantak fel a Budapesten született művész eddig ismeretlen alkotásai.
A Mai Manó Ház a Francia Intézet kezdeményezéséhez csatlakozva rendezi meg a jubileumi programot, amely a francia fotográfia múltját és jelenét tárja fel. A kiállítások sorát Émile Zola, Nora Dumas és Mathias Depardon alkotásai nyitják meg. Émile Zola, a neves író, fotográfusként is jelentős életművet hagyott hátra, több mint kétezer üveglemez-negatívot készítve, melyek az intim családi pillanatokat és a mindennapi életet örökítik meg.
Az ő munkásságát a „Zola, a fényíró” című tárlat mutatja be 2026. szeptember 3. és október 25. között. A legizgalmasabb felfedezés Nora Dumas (született Telkes Nóra) munkássága, akinek képei egy floridai bolhapiacon kerültek elő. Unokaöccse halála után az anyag egy garázsba került, majd évekkel később bukkant fel a piacon. A „Egy humanista tekintet – Nora Dumas újrafelfedezése” című kiállítás keretében most először láthatók az előkerült képek egy része.
A harmadik kiállítás Mathias Depardon „Transanatolia” című sorozatát mutatja be, amely Törökország változó identitását vizsgálja társadalmi, földrajzi és kulturális határvidékeken keresztül. Depardon öt éven át fényképezte a régió peremterületeit, a Fekete-tenger térségétől a kurd régiókon át a Kaukázus határvidékéig. Ez a tárlat 2026. október 25-ig ingyenesen látogatható.
Émile Zola negyvennyolc évesen kezdett fényképezni, és szenvedélyesen vetette bele magát a fotográfia világába, saját laboratóriumot rendezett be és maga hívta elő képeit. Íróként a társadalmi igazságtalanságok elemzője volt, fotóin azonban a családtagok, barátok és a mindennapi élet apró mozzanatai jelennek meg. Képein a századforduló hétköznapi valósága és a személyes figyelem egyaránt tetten érhető, műkritikusi érzékenysége és az impresszionistákhoz fűződő kapcsolata is megmutatkozik.
Nora Dumas az 1930-as évek Párizsában dolgozott, olyan neves fotográfusok és művészek társaságában, mint André Kertész és Brassaï. Az 1933-ban alapított Rapho ügynökség első kliensei között szerepelt, képei pedig rangos lapokban jelentek meg. Munkásságát a francia humanista fotográfiával kapcsolták össze, de látásmódja ennél összetettebb és egyedibb volt. Fő témája a vidéki élet volt, az 1920-as évek végén Moissonban telepedett le, ahol a paraszti világot fényképezte, megörökítve a modernizáció által átalakuló életformát.
Mathias Depardon „Transanatolia” sorozata Törökország összetett képét rajzolja ki, ahol a modernizáció, a történelmi emlékezet és a hatalmi viszonyok feszültségben vannak. A fotográfus a földrajzi határokon keresztül vizsgálja a politikai és kulturális törésvonalakat, a Fekete-tenger térségétől a kurd régiókon át a Kaukázus határvidékéig. Munkája a modern Törökország történetét az Oszmán Birodalom örökségével együtt értelmezi.
Ez a programsorozat kiemelkedő lehetőséget kínál a fotográfia szerelmeseinek, hogy bepillantást nyerjenek a francia fotográfia sokszínű világába. Émile Zola fotográfiai életműve egy kevéssé ismert oldalát mutatja be a nagy írónak, rávilágítva a művészeti ágak közötti átjárhatóságra és a személyes látásmód erejére. Nora Dumas újrafelfedezése különösen jelentős, hiszen egy évtizedekre elveszettnek hitt, magyar származású alkotó egyedi humanista tekintetét tárja fel.
Dumas képei nem csupán dokumentálják a vidéki életet, hanem a mindennapi valóságban rejlő szépséget, ritmust és emberi méltóságot is megragadják. Munkássága gazdagítja a francia fotográfia történetét, és a magyar közönség számára is közelebb hozza a két világháború közötti párizsi művészeti életet. Mathias Depardon sorozata pedig aktuális és mélyreható elemzést nyújt Törökország identitásáról, miközben a határok, a történelmi emlékezet és az identitás egyetemes kérdéseit is felveti.
A Mai Manó Ház egyéves programsorozata, „A francia fény két évszázada”, a fotográfia születésének 200. évfordulójára emlékezve tiszteleg Joseph Nicéphore Niépce találmánya előtt. A 2026 szeptemberétől 2027 szeptemberéig tartó rendezvénysorozat klasszikus és kortárs alkotók munkáin keresztül mutatja be a francia fotográfia gazdag örökségét. A kiállítások lehetőséget adnak a nagyközönségnek, hogy megismerkedjenek olyan művészekkel, mint a fotográfus Émile Zola, az újrafelfedezett Nora Dumas, és a kortárs Mathias Depardon.
A program nemcsak művészettörténeti jelentőséggel bír, hanem a kulturális párbeszédet is erősíti, összekötve a francia és a magyar fotográfiai hagyományokat. A Nora Dumas kiállítás az elveszett művek felkutatásának és megőrzésének fontosságára is rávilágít, míg Depardon munkája a globális kihívásokra és a kulturális identitás komplexitására hívja fel a figyelmet. A „Transanatolia” kiállítás ingyenesen látogatható 2026. október 25-ig, Kereszty Anna kurátori munkájával.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása