Szerdán reggel, 83 éves korában, gombosszegi otthonában hunyt el Nádas Péter, a magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb alakja, akinek munkássága mély nyomot hagyott a hazai és nemzetközi olvasókban egyaránt. Halálhíre széles körű megemlékezéseket váltott ki az irodalmi és politikai életben.
A Nobel-díjas Krasznahorkai László is reagált a szomorú hírre, egy rövid, „Egy korszak ment el” mondattal fejezte ki gyászát. Az író ideiglenesen feketére cserélte profilképét a közösségi média felületein, ezzel tisztelegve elhunyt pályatársa emléke előtt.
Nádas Pétert hosszú éveken át az irodalmi Nobel-díj egyik lehetséges várományosaként tartották számon, akárcsak Krasznahorkai Lászlót. Míg Krasznahorkai 2025-ben elnyerte az elismerést, Nádas Péter sosem kapta meg a rangos díjat.
A Kossuth- és József Attila-díjas író halálára számos más pályatársa is megemlékezett. Többek között Grecsó Krisztián, Dragomán György, Szabó T. Anna és Nyáry Krisztián is elbúcsúztak tőle, hangsúlyozva Nádas Péter jelentőségét a magyar irodalomban.
A politikai élet képviselői is lerótták tiszteletüket. Karácsony Gergely főpolgármester, Magyar Péter miniszterelnök, Baka András köztársasági elnök és Tarr Zoltán kultúráért felelős miniszter is reagáltak a hírre, kiemelve az író munkásságának nemzetközi rangját és a magyar kultúrára gyakorolt hatását.
Nádas Péter 1942-ben született Budapesten. Szüleit korán elveszítette, és bár tanulmányait tizenhat évesen abbahagyta, fényképészetet és újságírást tanult. Fotóriporterként és újságíróként dolgozott, mielőtt szabadfoglalkozású íróvá vált volna 1969-től. Ez a kettős látásmód, a fotográfus precizitása és az író elemző figyelme végigkísérte egész pályáját, és hozzájárult egyedi stílusának kialakulásához.
Munkássága során Nádas Péter olyan monumentális műveket alkotott, mint az 1985-ben befejezett „Emlékiratok könyve”, amelyet Susan Sontag amerikai író „korunk legnagyobb regényének” nevezett. Húsz évnyi munkával készült el a „Párhuzamos történetek” című nagyregénye, amely 2005-ben jelent meg három kötetben. Kiemelkedő alkotásai közé tartozik még a „Világló részletek” című kétkötetes memoárja (2017), valamint a „Rémtörténetek” (2022), a „Szépírás mint hivatás” (2023), a „Helyszínelés” (2024), a „Szünet nélkül” (2025) és a halála előtti utolsó könyve, a „Halott barátaim” (2025).
Nádas Péter évtizedek óta Gombosszegen élt és alkotott, távol a fővárosi kulturális élettől. Műveiben gyakran foglalkozott az emlékezés terhével, a múlt feldolgozhatóságával és a történelem emberi testre, emlékezetre gyakorolt hatásával. Stílusát az aprólékos, antropológiai ihletettségű megközelítés és a magyar nyelv bravúros használata jellemezte, új irodalmi nyelvet teremtve.
A világsajtó is megemlékezett Nádas Péterről, a 20. század borzalmait feldolgozó „korszakregények” alkotójaként és fotográfusi tekintetű íróként jellemezve őt. Munkásságát Thomas Mannhoz és Marcel Prousthoz is hasonlították.
A Telex rendkívüli adásban emlékezett meg az íróról, és Gerőcs Péter magyar író nekrológja is olvasható az oldalon. Emellett Nádas Péter 2022-es, Veiszer Alindának adott interjúja is ingyenesen elérhetővé vált.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása