Hetvenhét éves korában, 2026. szeptember 17-én hunyt el Deák Bill Gyula, a magyar blues megkerülhetetlen alakja. A „magyar blueskirályként” is emlegetett, Máté Péter-díjas énekes Zalaegerszegen, egy pacemaker-beültetést követően, váratlan szívleállás miatt vesztette életét.
Halálhírét a zenész hivatalos közösségi oldalán jelentették be, hozzátéve, hogy a család időt kér a felfoghatatlan feldolgozására, és a búcsúztatás részleteiről később adnak tájékoztatást.
Deák Bill Gyula 1948. november 8-án született Budapesten, Kőbányán. Gyermekkorában még a futball határozta meg az életét, és labdarúgónak készült.
Tizenegy éves korában azonban egy futballsérülést követő orvosi műhiba miatt amputálni kellett a bal lábát.
A hatvanas években fordult egyre inkább a zene felé, előbb a beat, majd a rock és mindenekelőtt a blues gyakorolt rá nagy hatást. Fiatalkorában Beatles dalokat hallgatott, majd a Rolling Stones révén ismerkedett meg a rockzenével. Később a bluest is megszerette, és egy Orszáczky Miklós és Szakcsi Lakatos Béla koncertje olyan mély benyomást tett rá, hogy egy időre elgondolkodott a zenei pálya elhagyásán, de végül másként döntött.
Zenei pályafutását a kőbányai Sztár együttesben kezdte az 1970-es években, ahol külföldi dalokat énekelt. Később több zenekarban is megfordult, mint például a Napsugár, a Wanderers és a Loyd, de első komolyabb együttese a Syrius volt.
Pályájának meghatározó fejezete a hetvenes évek végén kezdődött, amikor 1979-ben csatlakozott a Hobo Blues Bandhez (HBB). A zenekar tagjaként 1979 és 1985 között vált országosan ismertté, és a hazai blues egyik legjellegzetesebb hangjává. Olyan ikonikus dalokat énekelt, mint a „Kőbánya blues” és a „Hosszú lábú asszony”.
1983-ban indította el szólópályáját, ekkor jelent meg első önálló lemeze „Rossz vér” címmel, melyet később további albumok követtek, például az 1986-os „Mindhalálig blues”. A HBB-ből való kiválása után előbb a Bill és a Box Company, majd 1987-től a Deák Bill Blues Band frontembereként folytatta pályafutását, amellyel itthon és külföldön is rendszeresen koncertezett.
Deák Bill Gyula nemcsak bluesénekesként vált ismertté. Pályafutásának egyik legfontosabb állomása az 1983-as „István, a király” című rockopera volt, amelyben Torda, a táltos szerepét alakította. Ez a szerep még szélesebb közönség számára tette ismertté, és a rockopera dalai, mint a „Véres kard” és a „Sámán dala”, később is műsorának visszatérő darabjai maradtak.
Különleges, mély hangját külföldön is elismerték. 1984-ben a Budapest Sportcsarnokban lépett fel Chuck Berryvel, aki állítólag úgy vélekedett róla: „Ő a legfeketébb hangú fehér énekes, akit valaha hallottam.”
Több évtizedes pályafutásával Deák Bill Gyula a magyar blues meghatározó előadójává vált. Művészi munkásságát 2022-ben a Magyar Érdemrend Tisztikereszt polgári tagozatával ismerték el. Még 77 évesen is aktívan lépett fel, utolsó koncertjei is emlékezetesek maradtak.