Colm Tóibín, a világszerte elismert ír író lesz az október 1. és 4. között megrendezésre kerülő 31. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége. Látogatása során a szerző átveheti a rangos Budapest Nagydíjat is, amely munkásságának kiemelkedő elismerése. Tóibín prózáját a letisztultság és a mély érzelmi tartalom jellemzi, műveit több mint harminc nyelvre fordították le, és számos alkalommal szerepeltek a Booker-díj rövidlistáján.
Az ír szerző, akinek eddig hat regénye jelent meg magyarul, a kortárs irodalom egyik legfontosabb alakja. Stílusát a minimalista megközelítés és a szavak takarékos használata jellemzi, ahol az elhallgatások és a csendek gyakran beszédesebbek, mint a kimondott szavak. Hétköznapi jelenetei sokszor drámai feszültséggel telítettek, ami egyedi hangulatot kölcsönöz műveinek.
Különleges kapcsolat fűzi Krasznahorkai Lászlóhoz, akivel nemcsak barátok, hanem Tóibín 2006-ban kiadót is alapított, a Tuskar Rock Press-t, részben azért, hogy a magyar Nobel-díjas író műveit kiadhassa. Akkoriban Krasznahorkai prózájának bonyolultsága és nehéz fordíthatósága miatt kevés kiadó vállalta műveinek megjelentetését. Tóibín a Guardian hasábjain is köszöntötte barátját, amikor megkapta a Nobel-díjat, ezzel is kifejezve elismerését.
Colm Tóibín 1955-ben született az írországi Enniscorthyban, egy olyan városban, amely később több regényének is helyszínéül szolgált. Édesapját korán elveszítette, ami mély traumát okozott neki, és csendes, zárkózott gyerekké tette. Apja betegsége idején a szülők másokra bízták a gyerekeket, ami jelentős törést okozott az ifjú Tóibín életében, és részben ennek hatására kezdett dadogni.
Ez a gyermekkori élmény valószínűleg hozzájárult ahhoz, hogy felnőttként takarékosan bánik a szavakkal, és nagyra becsüli a csend erejét. Felsőfokú tanulmányait Dublinban végezte, ahol történelem és angol diplomát szerzett, és ekkor ébredt rá homoszexualitására is. A konzervatív, mélyen katolikus Írország fojtogató légköre miatt Barcelonába költözött, ahol angoltanításból élt, és a katalán kulturális élet felszabadító hatása alapjaiban formálta át világszemléletét.
1978-ban visszatért Írországba, újságíróként beutazta a világot, mielőtt 1990-ben megjelent első regénye, a The South.
Tóibín munkásságának egyik fordulópontja az 1999-es A blackwateri világítóhajó című regénye volt, amely Booker-díj jelölést kapott és tabutémákat, mint az AIDS és a családi titkokat dolgozta fel. A történetben egy ír család három generációja gyűlik össze, hogy elbúcsúzzanak egy haldokló fiútól, miközben felszínre kerülnek a múlt elhallgatásai és titkai, utat nyitva a megbocsátás felé. A 2004-es The Master, Henry James életéről szóló regénye tovább erősítette helyét a világirodalomban, újabb Booker-jelölést hozva.
A 2009-ben megjelent Brooklyn című regénye óriási közönségsikert aratott, és egy fiatal ír lány New York-i kivándorlásának történetét meséli el, a honvágy, a beilleszkedés és a szerelem dilemmáival. Ebből a regényből 2015-ben három Oscar-díjra jelölt filmadaptáció készült. A történetet a Long Island című regényében folytatja, ahol a már Amerikában letelepedett főhős ismét döntési helyzet elé kerül.
Tóibín előszeretettel állít női főhősöket regényei középpontjába, mint például a Mária testamentuma vagy a Nora Webster című műveiben, amelyekben a gyász, az anyaság és az újrakezdés nehézségeit járja körül. Legújabb, magyarul is megjelent regénye, A varázsló Thomas Mann életét dolgozza fel.
A Columbia Egyetem professzoraként kreatív írást és irodalmat tanító Tóibín közéleti szerepet is vállalt, például a 2015-ös ír népszavazás előtt nyilvánosan támogatta az azonos neműek házasságát. Ugyanakkor sosem tartotta magát aktivista írónak, a homoszexualitás témája inkább személyes tapasztalatként, emberi kapcsolatokon keresztül jelenik meg műveiben.
A 71 éves író töretlenül dolgozik, és saját bevallása szerint szinte spártai körülmények között alkot. Írországi házában telefon és internet nélkül vonul el, és írás közben egy kényelmetlen, kemény, egyenes hátú széken ül. Meggyőződése, hogy a túlzott kényelem ellustítaná prózáját, és nem tudná megőrizni jól ismert szikárságát. A jó mondatokhoz szerinte fizikai feszültségre és állandó éberségre van szükség, az írásnak nem kedvez a komfort.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása