Leányfalu önkéntes tűzoltói kilenc hónapos küzdelem után sikeresen forgalomba helyezték Franciaországból beszerzett, 34 éves Renault Midliner 210 típusú tűzoltóautójukat. A jármű regisztrációját egy gyári alvázszámhiba bonyolította, ami hosszas bürokratikus útvesztőbe sodorta az egyesületet. Az eset rávilágít a külföldről behozott használt járművek magyarországi honosításának kihívásaira és a közigazgatási eljárások összetettségére.
A hosszas ügyintézési tortúra végül Gödöllőn ért véget, ahol a hatósági vizsgaállomás elfogadta az egyesület által bemutatott dokumentumokat. A vizsgabiztosok nem kifogásolták a veszprémi hivatal által korábban problémásnak ítélt eredetiségvizsgálati bizonyítványt, és nem kérték annak Belügyminisztérium általi kiegészítését sem. A gyári alvázszámhibáról szóló szakértői véleményt és az eredeti francia okmányokat is megfelelőnek találták.
A tűzoltóautó végül hatósági alvázszámot (TSC) kapott, majd sikeresen átment a műszaki vizsgán. Az ellenőrzés megerősítette, hogy a jármű pedánsan karbantartott és kiváló műszaki állapotban van. Csupán kisebb beállításokra volt szükség egy fényszóró esetében, valamint az ablakmosó rendszer légtelenítésére.
Néhány nappal a sikeres vizsga után az egyesület kiváltotta a magyar rendszámokat. A tűzoltóautó beszerzése, hazaszállítása és forgalomba helyezése azonban jelentősen megterhelte a Leányfalu Vöröskő Önkéntes Tűzoltó Egyesület anyagi forrásait. Ezért a szervezet vezetője, Ábrahám Tamás szerint további támogatók bevonására lesz szükség a szükséges eszközök beszerzéséhez.
A Leányfalu Vöröskő Önkéntes Tűzoltó Egyesület tavaly decemberben szerzett be egy 1994-es évjáratú Renault Midliner 210 típusú tűzoltóautót egy francia árverésen. A járművet korábban egy Párizstól északnyugatra fekvő tűzoltóállomáson használták, és hazaszállítása előtt megújították a műszaki vizsgáját. Azonban Magyarországon az ügyintézés elakadt, amikor idén januárban megpróbálták forgalomba helyeztetni.
Az önkéntesek hónapokig nem találtak szabad vizsgaidőpontot a Pest megyei állami vizsgaállomásokon. Amikor a kormányhivatali ügyintézők tudomást szereztek a Renault alvázszámának gyári hibájáról – a hetedik karakter elrontásáról –, különböző kifogásokkal próbálták eltántorítani őket a vizsgáztatástól. Nem fogadták el azt sem, hogy a jármű 32 évig így volt forgalomban Franciaországban, sem azt, hogy az utolsó kinti vizsgaigazoláson kisebb hibaként szerepelt az elrontott alvázszám.
Július 19-én eredetiségvizsgálaton esett át a tűzoltóautó, ahol a szakember és az általa kiadott okirat is gyártási hibát állapított meg, kizárva a hamisítást. Azonban a bizonyítvány tartalma félreérthető volt, mivel egyrészt gyártási hibát említett, másrészt azt is, hogy a jármű nem rendelkezik alvázszámmal, miközben jogtalan beavatkozás nyomát nem észlelte. Egy igazságügyi szakértő is megerősítette a gyári hiba tényét, de ez sem segítette elő a regisztrációt.
Augusztus 24-én a veszprémi kormányhivatali vizsgaállomáson is sikertelenül jártak, ahol a Belügyminisztérium által kiegészített eredetiségvizsgálati bizonyítványt követeltek az alvázszám felülütésének körülményeiről. Az eredetiségvizsgálatot végző szakember azonban kijelentette, hogy ilyen kiegészítésre nincs lehetőség. Szeptember 9-én a tatabányai vizsgaállomásra kaptak időpontot, de oda már el sem mentek, miután telefonon arról tájékoztatták őket, hogy bizonyos mentési eszközöket kell bemutatniuk, melyek listáját az ügyintéző sem tudta pontosan felsorolni.
A leányfalui tűzoltóautó esete jól illusztrálja a magyarországi járműves közigazgatásban tapasztalható bürokratikus nehézségeket és az ügyintézés lassúságát, különösen, ha külföldről behozott, használt járművekről van szó. A kilenc hónapos tortúra rávilágít a különböző hivatalok közötti kommunikációs hiányosságokra és az eltérő értelmezésekre. Az, hogy egy gyári hiba miatt, amely Franciaországban évtizedekig nem jelentett akadályt, itthon ilyen hosszú és bonyolult procedúra alakult ki, kérdéseket vet fel a rendszer rugalmasságával és ügyfélközpontúságával kapcsolatban.
Az ügy különösen aggasztó egy önkéntes szervezet számára, amely a közösség biztonságát szolgálja. Az anyagi és időbeli ráfordítások jelentős terhet rónak az egyesületre, ami végső soron a helyi közösség tűzvédelmi képességeit is befolyásolhatja. A hatóságok eltérő álláspontjai és a dokumentumok értelmezésének nehézségei bizonytalanná teszik az ügyfelek helyzetét, és felesleges körökhöz vezetnek.
A történet bemutatja, hogy még egy igazságügyi szakértő és egy eredetiségvizsgáló egybehangzó véleménye sem volt elegendő bizonyíték egyes kormányhivatalok számára. Ez a helyzet azt sugallja, hogy a jogszabályok és az értelmezési gyakorlatok nem mindig támogatják az egyszerű és hatékony ügyintézést, még akkor sem, ha az egyértelműen jó szándékú és közérdekű célokat szolgál.
A tűzoltóautó sikeres forgalomba helyezése Leányfalu számára megnyugtató fejlemény, hiszen a jármű most már hivatalosan is részt vehet a mentési munkálatokban. Azonban az egyesületnek most az anyagi források pótlására kell koncentrálnia, hogy a tűzoltóautó teljes felszerelését biztosítani tudják. Ábrahám Tamás, az egyesület vezetője szerint újabb támogatókra van szükség a további eszközök beszerzéséhez.
Az eset tanulsága túlmutat a leányfalui önkéntesek történetén. Felhívja a figyelmet a magyarországi jármű-nyilvántartási és vizsgáztatási rendszer potenciális fejlesztési területeire. A bürokratikus akadályok csökkentése és az egységesebb hatósági gyakorlat bevezetése hozzájárulhatna ahhoz, hogy a hasonló, közhasznú célokat szolgáló kezdeményezések ne ütközzenek felesleges nehézségekbe.
A történet egyértelműen jelzi, hogy a "ügyfélbarát" közigazgatás elérése érdekében további lépésekre van szükség. Az átláthatóbb, kiszámíthatóbb és egységesebb eljárások nemcsak az önkéntes szervezeteket, hanem minden állampolgárt segítenének a járművekkel kapcsolatos ügyeik intézésében.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása