Az Egyesült Királyság kulcsfontosságú politikai válaszút elé néz, ahol a brexit utóhatásai és a változó választói preferenciák alakítják a jövőt. Az ország előtt álló egyik legfontosabb kérdés, hogy mennyire tud ismét közeledni az Európai Unióhoz, mielőtt a Reform UK párt megerősödik és egy újabb zsákutcába vezeti a nemzetet. A brexit gazdasági következményei egyre nyilvánvalóbbá válnak, miközben a brexit politikai örökösének tartott Reform UK támogatottsága folyamatosan növekszik.
A YouGov júniusi felmérése szerint a britek többsége ma már kudarcként értékeli az uniós kilépésről szóló döntést, és 85 százalékuk a Konzervatív Pártot tartja elsődlegesen felelősnek. Ez a helyzet hozzájárult a toryk gyengüléséhez, akik az elmúlt tíz évben öt miniszterelnököt adtak, de egyikük sem tudta kitölteni ciklusát. Keir Starmer és a Munkáspárt 2024-es választási győzelme után sem stabilizálódott a helyzet, mivel Starmer népszerűsége mindössze tizennégy hónap alatt összeomlott, lemondásra kényszerülve.
A Munkáspárt a második világháború óta nem látott mértékű népszerűségvesztést szenvedett el, miután Starmer lemondott. A Munkáspárttól elforduló szavazók egy része a Liberális Demokraták vagy a Zöldek felé mozdult el, elsősorban a gazdasági és megélhetési problémák miatt. Ezzel szemben a Reform UK új támogatóinak 62 százaléka a bevándorlást tartja az ország legégetőbb problémájának, és 88 százalékuk a bevándorlás csökkentését szorgalmazza.
Starmer helyét Andy Burnham vette át, aki 2029-ig kap lehetőséget a választók bizalmának visszaszerzésére. Ez az időszak döntő lehet abban, hogy az Egyesült Királyság fokozatosan visszaközelít-e Európához, vagy ismét a brexit logikája válik meghatározóvá.
Nigel Farage, a Reform UK vezetője, politikai pályafutása során a UKIP, majd a Brexit Párt élén vált ismertté, jelentős szerepet játszva a brexit népszavazásban. Bár a brexit a konzervatívok politikai öngólja nélkül aligha valósult volna meg, Farage Donald Trumpéhoz hasonló politikai stílusának hatása nem elhanyagolható. Az Egyesült Királyság relatív többségi választási rendszere (first-past-the-post) hosszú időre konzerválta a kétpárti versenyt, elfedve a választói elégedetlenséget.
Erre példa a UKIP 2015-ös eredménye, amikor közel négymillió szavazattal mindössze egy parlamenti mandátumot szerzett. Egy évvel később azonban a britek a brexit mellett döntöttek, a kilépést támogatók jelentős része a középosztályból került ki. Amikor a brexit súlyos gazdasági és társadalmi következményei nyilvánvalóvá váltak, Farage pártja nevet változtatott, Brexit Pártból Reform UK-ra.
Ennek ellenére a YouGov felmérésében Farage a brexit legfőbb felelősei között szerepelt. A politikus azonban nem tűnt el a süllyesztőben, hanem ismét pályája csúcsán áll. Pártja támogatottsága jelenleg 25 százalék körül mozog, megelőzve a Munkáspártot és a Konzervatív Pártot.
A Reform UK esetleges hatalomra jutása és radikális EU-ellenes politikája komoly következményekkel járhat az Egyesült Királyság területi integritására nézve. A Guardian elemzése szerint ez újra napirendre hozhatja Skócia és Észak-Írország kiválásának kérdését. A 2016-os népszavazáson Skóciában a választók 62 százaléka, Észak-Írországban pedig 55,8 százaléka az EU-ban maradásra szavazott.
Ez azt jelzi, hogy e régiókban nem lenne népszerű az Európai Uniótól való további távolodás. Észak-Írországban egyre több politikus készíti fel a közvéleményt az ír újraegyesítés lehetőségére, amelyet a nagypénteki megállapodás jogi keretei is támogatnak. Skóciában a függetlenség kérdése időről időre felmerül, és egy Reform UK-kormány EU-ellenes politikája jelentősen megváltoztathatja a közvéleményt a függetlenség irányába.
Az Európai Unió vonzereje továbbra is erős, különösen Észak-Írország esetében, ahol a kiválás egyben egy uniós tagállamhoz, Írországhoz való csatlakozást jelentene. Ez a helyzet azonban nem teremtene precedenst más európai függetlenségi mozgalmak számára.
Ha a Munkáspárt a következő években az Európai Unióhoz való fokozatos közeledést választja, azzal gyengítheti a skót függetlenségi törekvéseket. Ugyanakkor ez a politika kockázatot is rejt, mivel tovább erősítheti a Reform UK támogatottságát Angliában. A britek történelmileg az Egyesült Államok fontos szövetségesei, de Donald Trump elnöksége idején ez sem jelentett visszatartó erőt a vámháborúk vagy a brit katonák becsmérlése során.
Nem meglepő, hogy a britek 59 százaléka ma már támogatja az Európához való szorosabb közeledést. Keir Starmer is ezt az irányt képviselte, a munkáspárti szavazók mintegy 80 százaléka kívánatosnak tartja az EU-val való szorosabb együttműködést. Valószínűleg Andy Burnham sem fog érdemben eltérő álláspontot képviselni.
Egy YouGov felmérés szerint országos szinten a britek 55 százaléka támogatná az újbóli uniós csatlakozást, míg csupán 34 százaléka ellenzi azt. A támogatottság akkor is magas marad, ha a kérdés a vámunióhoz vagy az egységes piachoz való csatlakozásra vonatkozik, ám jelentősen visszaesik, ha a visszatérés a korábbi kivételek nélkül történne.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása