A Balaton vízszintjének változása, különösen az alacsonyabb vízállás, gyakran vált ki aggodalmat a közvéleményben, sokan apokaliptikus jelként értelmezik a szárazzá váló partokat és a vízből kibukkanó homokpadokat. A Balatoni Limnológiai Kutatóintézet (BLKI) főigazgatója, Vasas Gábor azonban a Másfélfok által szervezett sajtóbeszélgetésen rámutatott, hogy a vízszint csökkenése egyedülálló lehetőséget teremthet a tó ökológiai rendszereinek megújulására, különösen a túlzottan beépített területeken.
Vasas Gábor szerint a klímaváltozás hatására a Balaton vízszintjének ingadozása a jövőben állandósuló jelenséggé válik, ami komoly kihívások elé állítja a tó kezelését és a part menti területek szabályozását. A kutató kiemelte, hogy míg a társadalom katasztrófaként éli meg az alacsony vízállást, az élővilág egészen másképp reagál, és sok élőlény jól alkalmazkodik az ingadozó körülményekhez.
A 2000-es évek óta több mint tíz olyan év volt, amikor a Balaton vízmérlege negatív, azaz több víz párolgott el, mint amennyi a csapadékból és a hozzáfolyásból származott. Ez a tendencia már évekkel ezelőtt megkezdődött Kelet-Magyarországon, ahol számos állandó vízterület vált időszakossá, vagy tűnt el teljesen, majd a jelenség a Dunántúlra és a Balaton vízgyűjtőjére is átterjedt.
A Balaton partjának beépítése már mintegy százhatvan éve, a Déli Vasút megépítésével kezdődött, amikor a vasúti töltés és a vízrendezési munkálatok egy aszályos időszakban, a tó medrének periodikus változásait figyelmen kívül hagyva szűkebb területre szorították vissza a tavat. Az addig a dombhátakon elhelyezkedő települések ezt követően foglalták el a partot, majd az 1910-es évektől kezdődően az üdülőépítési hullámok tovább fokozták a beépítéseket, mely folyamat napjainkig sem állt le.
Az emberi jelenlét, a természetes élőhelyek feldarabolódása és eltüntetése jelentős terhet ró a balatoni ökoszisztémára, és ezeket a folyamatokat a klímaváltozás is felerősíti. A rendszer sérülékeny, és a terhelhetőségének határai nehezen megjósolhatók. Vasas Gábor szerint a klímamodellek egyértelműen jelzik, hogy a vízszintingadozás elkerülhetetlen lesz, és a korábbi, 1990-es évekbeli vízszintszabályozási módszerek, mint a leeresztés, valószínűleg már nem lesznek tarthatók.
Az alacsony vízszint nem csupán esztétikai vagy gazdasági kérdés, hanem ökológiai szempontból is jelentős. Vasas Gábor hangsúlyozta, hogy ha a vízállás tartósan alacsony marad, a szárazzá vált területeket újra birtokba vehetik azok az élőlényközösségek, amelyeket korábban a beépítések felszámoltak. Ez a természetes regeneráció lehetőséget ad a tó ökoszisztémájának megerősödésére, és a kutató szerint a természet beavatkozás nélkül is képes a helyreállításra, csupán a degradált területeken van szükség restaurációs munkákra.
Azonban a társadalom nehezen fogadja el az alacsony vízállást. Különösen azok az ingatlantulajdonosok élik meg katasztrófaként, akiknek teraszaik szinte a tóba nyúlnak. Ez a konfliktus várhatóan erős társadalmi nyomást generál majd a vízpótlás iránt, annak ellenére, hogy a környező vízgyűjtőkön is gyakran tapasztalható aszály.
A Balaton ellenálló képessége a számos negatív hatás ellenére még mindig jónak mondható, amit az is bizonyít, hogy a nyári hőség ellenére sem volt tömeges algavirágzás. Ez részben a tó sekély jellegének és a gyakori, erős szeleknek köszönhető, amelyek átkeverik a vizet és biztosítják az oxigénellátást.
A jövőben elengedhetetlen lesz a partvonal újragondolása és a Balatonra tekintettel lévő építkezések szigorúbb szabályozása. Vasas Gábor szerint az új építkezéseket nem kellene támogatni, és a part menti sávnak szentnek és sérthetetlennek kellene lennie. Elfogadhatónak tartaná viszont a meglévő, romos épületek felújítását, amennyiben az engedélyeztetési eljárás tisztességes és nyílt módon zajlik.
A kutató kritikusan viszonyul a kikötőépítésekhez is, különösen a déli parton, mivel azok áramlási holttereket hoznak létre, amelyek feliszapolódáshoz és a száraz meder korábbi megjelenéséhez vezetnek. Ezenfelül a nádasok fontosságát is kiemelte, amelyek hatékonyan szűrik a vizet, és az ember számára is előnyösek. A jogszabályi tiltás ellenére sok helyen irtják a nádasokat, de pozitív példák is léteznek, mint Gyenesdiás, ahol nádasfallal akadályozták meg a strand feliszapolódását.
Kompromisszumos megoldásokat javasolt a lekövezett, lebetonozott területeken is, ahol teret lehetne adni természetes vagy természetközeli vegetációnak, valamint a strandok lidósításával könnyebbé válna a vízhez jutás. A Balaton jövője szempontjából kulcsfontosságú, hogy a társadalmi és ökológiai érdekek egyensúlyba kerüljenek, és a tó természetes folyamatait tiszteletben tartó, hosszú távú stratégiák kerüljenek kidolgozásra.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása