A Balaton vízszintjének ingadozása gyakran okoz aggodalmat a nagyközönség körében, különösen aszályos időszakokban. A legújabb kutatások szerint azonban a tó még szélsőséges éghajlati viszonyok között is képes megőrizni alapvető jellegét. Bár a teljes eltűnése nem fenyeget, a jövőben elengedhetetlenné válhat a külső vízpótlás megtervezése.
Honti Márk, a HUN-REN–BME Vízgazdálkodási Kutatócsoport tudományos tanácsadója és kollégái átfogó tanulmányban vizsgálták a Balaton vízháztartását. Az MTA Fenntartható Fejlődés és Technológiák Nemzeti Programjának keretében elemezték a várható vízszintváltozásokat különböző éghajlati forgatókönyvek alapján. Megállapításaik szerint a tó a következő évtizedekben is megtartja jelenlegi kiterjedését, ám a vízszint jelentős ingadozásokra számíthat. A kutatók hangsúlyozzák, hogy a klímaváltozás hatására a vízállás hol magasabb, hol alacsonyabb lehet, de a tó kiszáradása a következő 10-20 évben nem várható. Az alacsony vízszintű időszakokban tapasztalható szárazra kerülések csak a tó felületének kis részét érintik, és nem befolyásolják jelentősen a tó kiterjedését.
A Balaton története során számos alkalommal tapasztalt már jelentős vízszintingadozásokat, mind klimatikus okokból, mind emberi beavatkozások, például a déli vasút építésekor történt lecsapolások miatt. A modern kori aggodalmak 2001 és 2003 között erősödtek fel, amikor három egymást követő aszályos év során a tó vízszintje leeresztés nélkül is kritikusan alacsonyra, 2003 őszére +23 centiméterre csökkent. Ez a jelenség, amely kilencven éve nem fordult elő, széles körű társadalmi érdeklődést és pánikot váltott ki. Ekkor merült fel először a kérdés, hogy ez egy ritka esemény, vagy egy trendszerű változás előjele.
A 2003-as események hatására született meg a medertározási stratégia, melynek célja az volt, hogy minél több vizet tároljanak a tóban a kritikus alacsony vízállások elkerülése érdekében. Ez a stratégia azonban nem várt problémákat is hozott: a tartósan magas vízszint, különösen csapadékos nyarakon, kedvezőtlenül hatott a parti és a nyílt vízi élővilágra. A társadalmi elvárások is megváltoztak, a korábban megszokott vízállásokat is alacsonynak kezdték érzékelni.
A Balaton vízszintjének alakulása nem csupán ökológiai, hanem jelentős társadalmi és gazdasági kérdés is, hiszen a tó hasznosíthatósága sokak számára kiemelten fontos. Ökológiai szempontból az alacsony vízszint önmagában nem feltétlenül káros; sőt, a vízszintingadozás jót tehet a parti élővilágnak. Azonban a tartósan extrém alacsony vízállásnak lehetnek negatív ökológiai következményei, mint például a Velencei-tónál tapasztalt algásodás 25-30 centiméteres vízmélységnél.
A kutatók két kísérletet is megemlítenek a tó viselkedésével kapcsolatban. A 2002-es alacsony vízszint idején attól tartottak, hogy a gyorsabb felmelegedés algavirágzást okoz, de ehelyett csak hínár jelent meg, és a vízminőség jó maradt. Jelenleg azonban a magasabb vízszint, a melegebb és szélcsendesebb nyarak új problémát hoztak: a tó hőrétegződését. Ez azt jelenti, hogy a víz felső rétege felmelegszik, míg az alsó hideg marad, akár öt fokos különbséggel. Ez a rétegződés megakadályozza az oxigén mélyebb rétegekbe jutását, ami oxigénhiányhoz vezethet. Az oxigénhiány hatására az üledékből tápanyagok szabadulnak fel, melyek az algák elszaporodását segítik elő. A legnagyobb algacsúcsot 2019-ben mérték, ami eltért a korábbi mintázattól, mivel nem külső tápanyagforrás okozta.
A Balaton jövője szorosan összefügg az éghajlatváltozás alakulásával és az emberi tevékenységek hatásaival. A kutatók szerint a tó képes alkalmazkodni a változásokhoz, például alacsonyabb vízállásnál összébb húzódik, csökkentve a párolgási veszteséget. Azonban felmerül a kérdés, hogy egy ilyen átalakult tó, például több nádassal és kevesebb nyílt vízzel, továbbra is a ma ismert Balatonnak tekinthető-e.
Hosszú távon, különösen a klímaváltozás kedvezőtlenebb forgatókönyvei esetén, 2070 körül már jelentős változások várhatók. Elengedhetetlen a külső vízpótlási tervek kidolgozása, hogy szükség esetén be lehessen avatkozni. A társadalmi elégedetlenség, amely a használati szempontból kritikus vízállásoknál jelentkezik, beavatkozási kényszert szül. Műszaki és ökológiai szempontból a kritikus vízállás sokkal alacsonyabb, mint amit az emberi használat problémásnak ítél. A jövőben a fenntartható vízgazdálkodási stratégiák kidolgozása kulcsfontosságú lesz, figyelembe véve mind az ökológiai, mind a társadalmi igényeket.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása