A Mathias Corvinus Collegium (MCC) erdélyi tevékenysége, amely közpénzből épített ki egy kiterjedt tehetséggondozó rendszert, jelenleg intenzív viták tárgyát képezi. Az intézmény terjeszkedése és működése kapcsán felmerült kérdések megosztják a közvéleményt, különösen a programokban résztvevő diákok szülei és az Egyenlőbb Erdélyért Mozgalom között.
Az MCC erdélyi hálózata, amely jogilag különálló alapítványként működik, a budapesti MCC 2021 utáni jelentős vagyonosodásával párhuzamosan épült ki. Néhány év alatt nyolc városra kiterjedő rendszert hozott létre, azonban a jelenlegi helyzetben az erdélyi struktúra anyagi bizonytalansággal néz szembe, miközben továbbra is hirdet programokat és toboroz diákokat a következő tanévre.
A kialakult helyzetre kétféle válasz született. Az MCC-s képzésekben résztvevő gyermekek szülei a programok megmentését követelik, arra hivatkozva, hogy különösen a Fiatal Tehetség Program (FIT) olyan minőségi képzést és közösségi élményt nyújt, amelyet a romániai közoktatás nem tud biztosítani. Ezzel szemben az Egyenlőbb Erdélyért Mozgalom, Kiss Tamás szociológus és Toró Tibor politológus részvételével, úgy véli, hiba lenne változatlan formában megmenteni az MCC-t.
Az MCC Erdély a tehetséggondozástól az egyetemi képzésen és a tudománynépszerűsítésen át a politikai iskoláig számos területre lépett be. Toró Tibor szerint az intézmény hat fő területet fed le: a Fiatal Tehetség Program (FIT) az általános iskolásoknak, a Középiskolás Program (KP) e-learning alapú képzése, egy kolozsvári egyetemi program, egy politikai iskola, tudománynépszerűsítő rendezvények, valamint pedagóguskonferenciák.
Az Egyenlőbb Erdélyért Mozgalom kiáltványában azt állítja, hogy az MCC rendkívüli közpénzforrásaira és politikai hátországára támaszkodva gyakorlatilag letarolta az erdélyi tehetséggondozás korábbi rendszerét. Toró Tibor megfogalmazása szerint az MCC úgy lépett be ezekre a területekre, mintha hiánypótló tevékenységet végezne, figyelmen kívül hagyva a már meglévő helyi szereplőket, akik számára elfogyott a levegő a centralizált és agresszíven reklámozott struktúra megjelenésével.
Kiss Tamás szociológus szerint az MCC agresszív térfoglalása következtében egy kettős piacszerkezet jött létre az érintett területeken. Az MCC hatalmas anyagi támogatottsággal és feltételekkel dolgozik, ami torzító hatással van a helyi, tőkeszegényebb szereplőkre, akik szintén végeznek tehetséggondozást vagy felzárkóztató programokat.
Toró Tibor kritikája szerint az intézmény olyan szemléletet hozott be, amelynek nincs köze a tehetséggondozáshoz, hanem az elitképzés legrosszabb formáját képviseli. Ez a presztízs és az osztályhatárok luxusfogyasztáson keresztül történő építését jelenti, ráadásul közpénzből. Példaként említette a vitorlástáborokat egyetemistáknak, valamint a kolozsvári Belvedere Szálloda szimbolikus elhelyezkedését, amely az elit elkülönülését sugallja a társadalom többi részétől.
A Fiatal Tehetség Program (FIT) vonatkozásában Kiss Tamás kiemelte, hogy a 38 ezer erdélyi magyar általános iskolás diák kevesebb mint 2 százaléka, azaz körülbelül 700 diák vesz részt a képzésben. Ez azt jelenti, hogy a diákok 98 százaléka nem fér hozzá ehhez a programhoz. A képzés hét központban zajlik, ami a nagyvárosok és megyeszékhelyek felülreprezentáltságát eredményezi, míg a falusi és kisvárosi gyermekek végletesen alulreprezentáltak.
A rekrutáció eleve az elitiskolákat célozza: míg az elméleti középiskolák alsó tagozatain a diákok 20 százaléka tanul, az MCC-ben arányuk eléri a 60 százalékot. Ez azt jelenti, hogy az értelmiségi és felső-középosztálybeli gyermekek 5-6-szoros eséllyel kerülnek be az MCC-be, mint mások. A nyilvános reklámok ellenére a toborzás szelektív, nem mindenhol jutnak el a népszerűsítő előadások, és nem minden tanár ajánlja ugyanolyan lendülettel az MCC-t, ami a közösség szétszakadásához vezethet.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása