Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint a globális népesség 13 százalékát érintő elhízás kezelése az utóbbi években jelentős fejlődésen ment keresztül, különösen a GLP-1 gyógyszerek megjelenésével. Ennek ellenére a leadott súly visszakúszása továbbra is komoly kihívást jelent mind a diétázók, mind a gyógyszert szedők számára. Egy friss, a Nature tudományos folyóiratban publikált tanulmány most magyarázatot adhat erre a jelenségre: a túlsúly és az elhízás tartós epigenetikai memóriát alakít ki a sejtekben. Ez az „emlékezet” akkor sem múlik el, ha valaki jelentős testsúlycsökkenésen esik át, hozzájárulva a jojóeffektushoz.
A kutatók felfedezték, hogy az adaptív immunrendszer segítő T-sejtjei képesek évekig megőrizni a korábbi elhízás jeleit, jóval azután is, hogy az egyének testsúlya lecsökkent. Ez a korábbi testállapotra vonatkozó „memória” megzavarhatja a sejtek öntisztító folyamatait, valamint az immunsejtek öregedésének szabályozását. A DNS-metiláció nevű epigenetikai folyamat során kémiai markerek, úgynevezett metilcsoportok kapcsolódnak a DNS-hez, befolyásolva ezzel a gének kifejeződését. Egérkísérletek alapján a szakemberek azt feltételezik, hogy a segítő T-sejtek elhízásra jellemző epigenetikai mintázatai embereknél is tartósan fennmaradhatnak.
További vizsgálatok kimutatták, hogy a korábban túlsúlyos páciensek zsírsejtjeiben egyes, sejtszintű anyagcsere-folyamatokban kulcsszerepet játszó gének kifejeződése tartósan csökkent. Ez a változás a súlyvesztés után sem korrigálódott, ami arra utal, hogy az epigenetikai memória stabil. Az egerek zsírsejtjeiben kialakult epigenetikai memória hozzájárult ahhoz, hogy az állatok később rosszul reagáljanak egy újabb zsírban gazdag diétára, ami az elhízottság visszatéréséhez vezetett.
Az elhízás globális egészségügyi probléma, amelynek kezelésére az elmúlt években új gyógyszerek, például a szemaglutid és más GLP-1 hatóanyagú készítmények jelentek meg. Ezek a szerek ígéretesnek bizonyultak, és sok esetben kiváltották a korábbi műtéti beavatkozásokat. Azonban az eddigi klinikai vizsgálatok rámutattak, hogy a gyógyszerek szedésének abbahagyása után jelentős testsúlynövekedés tapasztalható. Ez arra utal, hogy önmagukban ezek a kezelések nem képesek visszafordítani az elhízás által okozott sejtszintű változásokat.
Korábbi egérkutatások már feltárták, hogy az állatok zsírszövetében tartós változásokat okoz az, amit korábban ettek. Egy másik elemzés szerint még a lefogyott állatok immunsejtjeiben is megmaradt az elhízásra jellemző állapot. Ezek a felfedezések alátámasztják azt a feltételezést, hogy az epigenetikai folyamatok kulcsszerepet játszanak az elhízás-memória kialakításában.
A súlycsökkenés önmagában, különösen rövid távon, nem feltétlenül csökkenti azonnal az elhízással összefüggő egészségügyi kockázatokat, mint például a 2-es típusú cukorbetegség vagy bizonyos daganatos megbetegedések. Az epigenetikai memória fennmaradása magyarázatot adhat arra, hogy miért maradnak ezek a kockázatok magasabbak azoknál, akik korábban elhízottak voltak, még a súlyvesztés után is. Az elhízás T-sejtekre gyakorolt hatásának megszűnése akár 5-10 évig is eltarthat, ami rávilágít a hosszú távú testsúlyszabályozás fontosságára.
A génkifejeződési változások, melyeket a túlsúlyos, majd műtéten átesett páciensek sejtjeiben találtak, függetlenek voltak attól, hogy a mintát a műtét előtt vagy után vették. Ez megerősíti a sejtszintű, tartós változások jelenlétét. Az elhízás memóriája által érintett sejttípusok között a zsírsejtek is szerepelnek, amelyekben az anyagcsere-folyamatokért felelős gének kifejeződése tartósan csökkent.
A jojóhatás elkerüléséhez az epigenom módosítására lenne szükség, hogy bizonyos géncsoportokat aktiválni vagy inaktiválni lehessen. Ennek célja az elhízást elősegítő memória kikapcsolása. Bár az elhízást elősegítő „memória” kiiktatása egyelőre nehéz, mivel a sejt- és molekuláris folyamatai még ismeretlenek, a kutatók aktívan vizsgálják a kombinált kezelések, például a sport és a gyógyszerek együttes alkalmazásának hatását.
A GLP-1 gyógyszerek hatékonysága hosszú távon és a használatuk abbahagyása utáni állapot még kérdéses. További vizsgálatokra van szükség annak eldöntésére, hogy más hatóanyagok vagy terápiás megközelítések képesek-e visszafordítani az elhízás által okozott sejtszintű változásokat. A jövőbeli kutatások célja az epigenetikai folyamatok mélyebb megértése és olyan stratégiák kidolgozása, amelyek tartósan képesek megszüntetni az elhízás sejtszintű „emlékezetét”.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása