Ausztrál tudósok úttörő technológián dolgoznak, amely forradalmasíthatja a katasztrófák utáni kutató-mentő feladatokat. Céljuk, hogy irányított csótánykiborgok, vagy "paraborgok" segítségével juttassanak el életmentő gyógyszereket és alapvető orvosi segítséget a romok alá szorult emberekhez. Ez az innovatív megközelítés jelentősen növelheti a földrengések és épületomlások áldozatainak túlélési esélyeit, különösen azokban az esetekben, amikor a hagyományos mentőcsapatok nehezen vagy csak késve tudnak eljutni a helyszínre.
A Queenslandi Egyetem és az Új-Dél-Walesi Egyetem kutatói által fejlesztett "paraborgok" apró injekciós eszközökkel és kamerákkal felszerelt óriáscsótányok. Ezek a rovarok képesek lennének alapvető orvosi segítséget nyújtani a törmelékek alá szorult embereknek, mielőtt a mentők elérnének hozzájuk. A fejlesztés reményt ad arra, hogy javuljon a katasztrófák áldozatainak túlélési esélye, hiszen az idő kritikus tényező ilyen helyzetekben.
A kutatók az észak-queenslandi óriáscsótányokat választották, amelyek akár 8,5 centiméter nagyságúak is lehetnek, és speciális hátizsákokkal szerelték fel őket. Ezek a hátizsákok tartalmazzák a fecskendőket és a kamerákat, amelyek a célpont azonosítását és a gyógyszer beadását teszik lehetővé. A laboratóriumi tesztek során a paraborgok 15 centiméteren belüli megközelítés esetén 95 százalékos sikerrel adták be az injekciót, míg az összesített gyógyszeradagolási siker 72 százalékos volt.
Hai Nhan Le, az Advanced Science folyóiratban megjelent tanulmány társszerzője kiemelte, hogy bár sokan idegenkedhetnek a gondolattól, hogy egy óriáscsótány szalad feléjük, egy romok vagy barlangok között rekedt, segítségre szoruló ember számára ez élet-halál kérdése lehet. A projekt különlegessége abban rejlik, hogy nem csupán az áldozatok felkutatására, hanem aktív orvosi ellátásukra is fókuszál.
A kutatók a valódi csótányok bevetését azzal magyarázzák, hogy a jelenlegi robotok nem tudják felvenni a versenyt a rovarok mozgékonyságával, ellenállóképességével és alacsony energiaigényével. Ezek a tulajdonságok kulcsfontosságúak a nehezen megközelíthető, instabil környezetben történő navigációhoz. Az apró robotok fejlesztése még nem tart ott, hogy hatékonyan tudjanak működni ilyen körülmények között.
A csótányok irányítása a testükbe beültetett elektródák segítségével történik. Thang Vo-Doan, biorobotikai mérnök és a tanulmány másik társszerzője elmondta, hogy a beavatkozás során a rovarokat először elaltatják és mozgásképtelenné teszik, hogy biztosítsák, semmit sem éreznek. Az elektróda beültetését követően egy kis elektromos jellel aktiválják vagy stimulálják az idegrendszerüket, így válnak irányíthatóvá.
A kísérletek során egy kamerával felszerelt megfigyelő csótány kutatta fel a célpontot, majd egy másik, gyógyszerszállító csótány juttatta el a távirányítással aktiválható injekciót. Ez a kétlépcsős megközelítés lehetővé teszi a pontos célzást és a hatékony segítségnyújtást a kritikus pillanatokban. A korábbi hasonló kísérletek főként az áldozatok lokalizálására koncentráltak, míg ez a projekt az azonnali orvosi beavatkozást helyezi előtérbe.
A paraborgok fejlesztése rendkívül fontos, mivel jelentősen megnövelheti a katasztrófák túlélőinek esélyeit. Földrengések és épületomlások esetén minden perc számít, és az azonnali orvosi segítségnyújtás döntő lehet az életben maradás szempontjából. Azáltal, hogy ezek a rovarok képesek gyógyszereket eljuttatni a mentők megérkezése előtt, stabilizálhatják az áldozatok állapotát és megelőzhetik a további romlást.
A laboratóriumi tesztek során elért 72 százalékos gyógyszeradagolási siker, illetve a 15 centiméteren belüli 95 százalékos injekciós pontosság ígéretes eredményeket mutat. Ez azt jelenti, hogy a technológia képes lehet valós körülmények között is hatékonyan működni, bár további finomításokra még szükség van. Az, hogy a rovarok képesek bejutni olyan szűk helyekre, ahová az emberek vagy nagyobb robotok nem, felbecsülhetetlen értékűvé teszi őket a mentési műveletek során.
A kutatók kiemelték, hogy a korábbi hasonló kísérletek kizárólag az áldozatok felkutatására fókuszáltak, nem pedig orvosi ellátásukra. Ez a paradigmaváltás teszi a jelenlegi fejlesztést különösen relevánssá és potenciálisan életmentővé. Az azonnali beavatkozás lehetősége nem csupán a túlélési arányt javíthatja, hanem csökkentheti a hosszú távú sérülések súlyosságát is.
A kifejlesztett eljárás idővel nem csak katasztrófák esetén, hanem más sürgős helyzetekben is alkalmazható lehet. A kutatók szerint alkalmas lehet az áldozatok állapotának stabilizálására olyan esetekben, ahol minden perc számít, például kígyómarás vagy súlyos allergiás reakciók esetén. Ez a szélesebb körű alkalmazhatóság tovább növelheti a technológia értékét és hatását.
Azonban további tesztekre lesz szükség ahhoz, hogy megoldják azokat a kihívásokat, amelyekkel a kezelők a valós körülmények között szembesülhetnek. Ide tartozik a nehéz terep leküzdése, a jelvesztés az összeomlott épületekben, valamint az injekció beadásának biztonsága. A kutatók hangsúlyozták, hogy a kísérleteket szilikon célpontok és sertésbőr felhasználásával, ellenőrzött laboratóriumi körülmények között hajtották végre.
A rovarokkal kapcsolatos kutatásokra vonatkozó etikai irányelvek még nem egységesek, de a kutatók biztosították, hogy a csótányokat "megfelelő életkörülmények között" tartották, és száraz eukaliptuszlevelekkel, valamint almával etették őket. Ez a megközelítés hangsúlyozza a tudományos felelősségvállalást, miközben egy ígéretes új technológia fejlesztésén dolgoznak az emberi életek megmentése érdekében.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása