A román–magyar határ menti régiók, különösen Arad megye mezőgazdaságát súlyos aszály sújtja, amely drasztikus terméskieséshez vezetett a kulcsfontosságú növények, mint a kukorica, napraforgó és búza esetében. A gazdák jelentős károkat szenvedtek el, miközben az éghajlatkutatók hosszú távon is a száraz időszakok gyakoriságának növelésére számítanak. A helyzet rávilágít az alkalmazkodás szükségességére és a regionális vízháztartási megoldások hiányára.
Arad megyében a gazdák idén rendkívül alacsony terméshozamokról számoltak be. Kukoricából hektáronként mindössze kétszáz kilogrammot takarítottak be, szemben a szokásos 6-7 tonnás átlaggal. Hasonlóan rossz volt a helyzet a napraforgóval is, ahol az átlagos 2,5-3 tonna helyett mindössze egy tonna termett hektáronként.
A búza termését is megviselte a szárazság, 60-70 százalékos aszálykárt jelentettek, amit a hatóságok is elfogadtak. A márciusi és áprilisi vízhiány miatt hektáronként körülbelül 2,5 tonna búza termett, szemben a környékre jellemző 6-7 tonnás átlaggal. Az Arad Megyei Magyar Gazdák Egyesületének elnöke, Zágoni-Szabó András szerint az utolsó két év volt érezhetően rosszabb a mezőgazdaságnak a térségben, a tavaszi vetésű kapásnövények esetében pedig ez már a negyedik nehéz év.
Augusztus 1-jéig 1279 gazda jelentett be aszálykárokat az őszi vetésű terményekben, amelyek 30 és 70 százalék közötti mértékűek voltak. A búza mellett a repce, az árpa és a sörárpa is érintett volt. A megye 76 önkormányzata közül 44 kapott kárbejelentéseket, a legtöbbet Nagylak és Pécska településekről. Az előrejelzések szerint a szeptember az átlagosnál melegebb és szárazabb lesz, ami a 2026-os őszi vetést is hátrányosan befolyásolhatja.
A terméskiesés mellett a gazdák számára további kihívást jelent a gabona alacsony ára, valamint a vetőmag, vegyszerek, műtrágya és gázolaj folyamatos drágulása. Az Európai Unió által a 2025-ös aszálykárokra jóváhagyott 14,8 millió eurós támogatás Románia számára hektáronként mindössze 100 lejt jelent, ami Zágoni-Szabó szerint tíz liter gázolajnak felel meg. A román államra a gazdák jelenleg nem számíthatnak jelentős segítségnyújtásban, mivel Tánczos Barna ügyvivő mezőgazdasági miniszter is hasonló, hektáronkénti 100 lejes kártérítésről beszélt, ami a gazdák tiltakozását váltotta ki, akik 100 euróra számítottak.
Bár Románia azon kevés európai országok közé tartozik, ahol 2026-ban nőtt a mezőgazdasági termelés, az ország egyes régióit, mint például a nyugati határvidéket és a magyar Alföld keleti peremét, súlyosan érinti az aszály. Az öntözőrendszerek hiányosak, ráadásul a patakok és a Maros folyó vízszintje is folyamatosan csökken, ami tovább nehezíti a gazdálkodást.
Az éghajlatkutatók szerint a szárazság egyre gyakoribb és hosszabb időszakokat ölel fel, a hőmérséklet pedig egy-másfél fokkal melegebb a korábbi átlagnál. Ez hidrológiai aszályhoz vezet, amelynek következtében kiszáradnak a kutak és a folyók, jelezve a felszín alatti víztartalékok kimerülését. A teljes vízháztartás érintett, és a regenerálódáshoz hosszabb, több csapadékos évre lenne szükség.
A síksági területek, mint a Pannon-medence és Románia nyugati része, különösen érzékenyek az aszályra a domborzati viszonyok miatt. Bár a dombvidékek egy ideig tompítják a hatást, a több éve ismétlődő száraz időszakok következtében már a Háromszéki- és Csíki-medencékben is tapasztalható a kutak kiszáradása. A meleg időszakok a dombvidéken is felerősítik a párolgást, tovább súlyosbítva a vízhiányt.
Az aszályos időszakok gyakoriságának növekedése tartós trendnek tűnik, és valószínűleg fennmarad, vagy akár romlik is a jövőben, Bartók Blanka éghajlatkutató, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Földrajz Karának oktatója szerint. Ez nem azt jelenti, hogy egyáltalán nem lesz csapadék, hanem a csapadék jellege változik meg. A több napig tartó, csendes eső helyett egyre gyakoribbak az intenzív, viharos záporok.
Ezek a hirtelen, nagy mennyiségű esőzések károkat okoznak, és nem tudnak megfelelően beszivárogni a talajba, ehelyett lefolynak, árvizeket okoznak, majd gyorsan elpárolognak a hirtelen jövő melegben. A növények számára kritikus növekedési időszakokban jelentkező szárazság néhány napos vízhiány esetén is visszafordíthatatlan károkat okozhat, hiába érkezik később csapadék.
A helyzet már meghaladja az egyéni gazdálkodók képességeit. Bár sokan szereztek be öntözőrendszereket, a víz hiánya továbbra is problémát jelent. A folyókból történő öntözés sem megoldás aszály idején, mivel azok vize is elapad. Országos vagy legalább regionális szintű, új vízháztartás-menedzsmentre lenne szükség, mivel a vízkészlet állami tulajdon, és a gazdák nem építhetnek víztározókat önerőből.
A gazdáknak alkalmazkodniuk kell a megváltozott éghajlati viszonyokhoz. Zágoni-Szabó András szerint ez magában foglalja az aszálytűrőbb növényfajok termesztését és a talajforgatás, szántás minimalizálását. Példaként a cirok termesztését említette, amely szárazságtűrő növény, és egyre több gazda gondolkodik rajta a kukorica helyett.
A cirok azonban piacot igényel. Romániában mintegy 10 ezer hektáron terem cirok, míg Magyarországon 2025-ben már 46 ezer hektárt foglalt el. Elsősorban az állattartók vásárolhatnák fel takarmányként, de felhasználható alkoholos italok, szirup és gluténmentes liszt előállítására is. Gheorghe Porubsky, a nagylaki gazdák egyesületének elnöke már 2023-ban kísérletezett a cirokkal.
Az állam szerepe kulcsfontosságú lenne a megoldásban. Arad megyében már vannak öntözött területek állóvizekből és a Marosból, de ez rendkívül költséges. Az államnak csatornákon keresztül kellene vizet biztosítania a gazdáknak, mert ha van víz, a gazdák is hajlandóak befektetni. A jövőbeli mezőgazdasági termelés fenntartása érdekében elengedhetetlen a stratégiai gondolkodás és a vízkészletek hatékony, regionális szintű kezelése.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása