A Svéd Akadémia csütörtök kora délután jelentette be, hogy az irodalmi Nobel-díjat Anne Carson kanadai költő, kritikus, esszéista és műfordító kapta. Az indoklás szerint Carson merész és invenciózus életművével érdemelte ki az elismerést, mely a klasszikus hagyománnyal folytatott játékos párbeszéd révén új formákat teremtett a kortárs irodalom számára. A torontói születésű alkotó több mint harminc éven át tanított klasszika-filológiát, és kritikusai, valamint olvasói egyaránt a legnagyobb hatású angol nyelvű kortárs költők között tartják számon.
Anne Carson 1950-ben látta meg a napvilágot Torontóban, és hosszú pályafutása során jelentős tudományos és irodalmi munkát végzett. Tanári karrierje során klasszika-filológiát oktatott, ami mélyen befolyásolta későbbi alkotásait. Műveiért számos rangos díjat és elismerést vehetett át korábban, többek között a T. S. Eliot-díjat, a Lannan-díjat, a Pushcart-díjat, valamint kétszer is a Griffin-díjat. Emellett a Guggenheim- és a MacArthur-alapítvány ösztöndíjasa is volt, és 2020-ban az Asztúria Hercegnője-díj irodalmi kategóriájában is kitüntették.
A Magvető Kiadó főszerkesztője, Turi Tímea korábban úgy jellemezte Carsont, mint egy szabálytalan és öntörvényű alkotót, aki klasszikus tudást mozgat, mégis magával ragadó. Kiemelte, hogy művei olvasása során az olvasó nem tudja letenni a könyvet, és segítenek relativizálni a vélt költészeti újításokat. Carson hosszú ideig élt Montréalban, valamint az Egyesült Államok több városában is, például New Yorkban és Princetonban.
Carson irodalmi pályafutása az 1986-ban megjelent Eros the Bittersweet című esszével vette kezdetét. Szélesebb körű ismertségre azonban az 1998-as Vörös önéletrajza című verses regényével tett szert, majd a 2001-es The Beauty of the Husband: A Fictional Essay in 29 Tangos című műve is hozzájárult népszerűségéhez. Krusovszky Dénes a Vörös önéletrajza utószavában írta le, hogy Carson hogyan találkozott szinte véletlenül az antikvitás költészetével.
Egy 1965-ös hamiltoni könyvesboltban került a kezébe egy kétnyelvű Szapphó-kötet, ami azonnal elvarázsolta az ókori költőnő világával. Egy évvel később sorsa végképp megpecsételődött, amikor új lakóhelyén, Port Hope-ban, középiskolai latintanára ógörögül is tudott, és hajlandó volt különórákat adni neki. A Vörös önéletrajza, amelyet Fenyvesi Orsolya fordított magyarra, egy laza szerkezetű verses regény, melyben Carson görög mitológiai történeteket parafrazeál, különösen Gérüón és Héraklész mítoszát. A Poetry Foundation szerint a görög irodalom mellett Szapphó, Simone Weil, Homérosz, Virginia Woolf, Emily Brontë és Thuküdidész gyakorolták rá a legnagyobb hatást.
Anne Carson munkássága jelentős mértékben hozzájárul a kortárs irodalom megújulásához azáltal, hogy a klasszikus hagyományokat újszerű és játékos módon értelmezi újra. Művei nem csupán a múlt és a jelen közötti hidat építik, hanem új formanyelvi lehetőségeket is teremtenek a költészetben. Ez a megközelítés teszi őt az egyik legbefolyásosabb angol nyelvű kortárs költővé, akinek alkotásai mély intellektuális tartalommal bírnak, miközben olvasmányosak és magával ragadóak.
Az irodalmi Nobel-díj odaítélése Carsonnak megerősíti a Svéd Akadémia azon szándékát, hogy olyan szerzőket ismerjen el, akik nem csupán a hagyományokat őrzik, hanem azokat kreatívan átformálva mutatnak új utakat. Munkássága rávilágít arra, hogy a klasszikus tudás és az antik irodalom továbbra is releváns és inspiráló forrása lehet a modern alkotásnak. A díj egyúttal szélesebb közönség elé tárja Carson egyedi hangját és gondolatvilágát, lehetőséget adva arra, hogy minél többen megismerjék az általa képviselt irodalmi értéket.
Az irodalmi Nobel-díjat 1901 óta összesen 122 személy kapta meg, hét alkalommal nem osztották ki, négyszer pedig megosztva ítélték oda. A magyar alkotók közül Kertész Imre 2002-ben, Krasznahorkai László pedig tavaly részesült ebben az elismerésben. A forrás említi, hogy az elmúlt években többek között Abdulrazak Gurnah (2021), Annie Ernaux (2022), Jon Fosse (2023), Han Kang (2024) és Krasznahorkai László (2025) is megkapta a díjat, mindegyikük egyedi indoklással.
A Nobel-szezon keretében idén már kihirdették a fiziológiai és orvostudományi, a fizikai és a kémiai díjazottakat is. Hétfőn Karl Deisseroth, Peter Hegemann és Georg Nagel az optogenetikával kapcsolatos felfedezéseikért kapták az orvosi Nobel-díjat. Kedden Francis Halzen, a Wisconsin-Madison Egyetem kutatója vehette át a fizikai Nobel-díjat az IceCube Neutrínóobszervatóriumban végzett munkájáért és a nagy energiájú neutrínók felfedezéséért. Szerdán Henri B. Kagan és Szoai Kenzó kémiai Nobel-díjat kaptak az aszimmetria kialakulásának megfejtéséért az emberi szervezet molekulái között.
A közeljövőben még a Nobel-békedíj és a közgazdasági Nobel-díj nyertesét is bejelentik. A díjakat hagyományosan december 10-én adják át, Alfred Nobel halálának évfordulóján. Az elismerés magában foglal egy igazoló okmányt, egy aranyérmet, valamint 12 millió svéd koronát, ami körülbelül 390 millió forintnak felel meg. Alfred Nobel, a dinamit feltalálója, 1895-ben írt végrendeletében rendelkezett úgy, hogy vagyonának kamataiból évente jutalmazzák a tudomány, az irodalom kiválóságait és a békéért tett erőfeszítéseket.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása