Az Adriai-tengerben tapasztalható súlyos élelemhiány arra kényszeríti a palackorrú delfineket, hogy szokatlan módszerekhez folyamodjanak a túlélés érdekében. Az intenzív túlhalászat és a tengeri élőhelyek pusztulása miatt a cetfélék már a halászhajókat követik, hogy táplálékhoz jussanak. Egy friss tanulmány részletesen bemutatja ezt a viselkedést, rávilágítva a tenger ökológiai állapotának drámai romlására.
A Frontiers in Mammal Science szaklapban megjelent kutatás nyolc éven keresztül vizsgálta a delfinek viselkedését az olasz Marche és Veneto partjainál. A tudósok megfigyelték, hogy a palackorrú delfinek jelentős része tudatosan követi a vonóhálós halászhajókat. Céljuk, hogy a hálókba szorult halakat kiszedjék, a hálók külső részére akadt élőlényeket lecsipegessék, vagy a kidobott halmaradványokat elfogyasszák.
A kutatók mintegy 5000 négyzetkilométernyi tengeri területen 859 megfigyelést végeztek, több ezer fényképet készítve a delfinek hátúszóiról az egyedi azonosításhoz. Becslésük szerint a vizsgált két régióban több mint ezer palackorrú delfin él, és 86-90 százalékukat legalább egyszer lefényképezték, amint halászhajókat követnek. Giovanni Bearzi, a tanulmány vezető szerzője hangsúlyozta, hogy ez a jelenség nem alkalmi, hanem hosszú távú, következetes és tudatos társulás a halászhajókhoz.
A delfinek legalább 2,6 kilométeres távolságból érzékelik a halászhajókat, majd tudatosan közelítik meg őket. A tanulmány földrajzi különbségeket is feltárt: míg Venetóban a vizsgált halászhajók negyedénél figyeltek meg delfineket, addig Marche partjainál már a hajók háromnegyedénél. Ez a megfigyelés arra utal, hogy a táplálékhiány súlyossága eltérő lehet a régiókban, Marche térségében valószínűleg még kritikusabb a helyzet.
Az Adriai-tengerben tapasztalható élelemhiány elsődleges oka az intenzív túlhalászat és a tengerfenék biodiverzitásának drasztikus csökkenése. A Földközi-tenger a világ egyik leginkább túlhalászott tengere, ahol a halászat mértéke közel kétszerese annak, amit az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) fenntarthatónak tart. Ezen belül is az Adria számít a legsúlyosabban érintett térségnek.
A régióban elsősorban fenékvonóhálós halászat folyik, amely az egyik legpusztítóbb módszer. Ez a technika nem csupán a halállományt meríti ki, hanem a tengerfenék élőhelyeit is jelentősen károsítja, megsemmisítve a tengeri élőlények számára létfontosságú ökoszisztémákat. Ennek következtében az Adria északi és középső részén ma már gyakorlatilag csak a palackorrú delfin fordul elő rendszeresen a cetfélék közül.
Más fajok, mint például a cápák és ráják állománya drámaian, hatvan év alatt 90 százalékkal csökkent. A többi cetfaj kénytelen volt táplálékban gazdagabb vizekre húzódni, ami tovább jelzi az Adria ökológiai egyensúlyának felborulását. A palackorrú delfineknek is egyre nehezebb természetes úton táplálékhoz jutniuk, ami magyarázza a halászhajókhoz való alkalmazkodásukat.
A delfineknek ez a viselkedése nem csupán a tengeri élővilág alkalmazkodóképességét mutatja, hanem egyúttal súlyos figyelmeztetés a tenger ökológiai állapotának romlására. A halászhajókhoz való társulás számos veszélyt rejt magában az állatok számára. Könnyen belegabalyodhatnak a hálókba, ami fulladáshoz vezethet, és a hajómotorok zaja maradandó halláskárosodást okozhat, zavarva a kommunikációjukat.
Emellett a delfinek nagyobb mértékben vannak kitéve vegyi szennyező anyagoknak a hajók közelében, és a halászhajók körüli versengés a delfincsapatok társas viselkedését is megváltoztathatja. Az, hogy a delfinek mégis vállalják ezeket a kockázatokat, azt jelzi, hogy az Adria túlhalászott vizeiben rendkívül nehéz elegendő táplálékhoz jutniuk. Számukra a kockázatvállalás gyakran az éhezés egyetlen alternatívája.
Ez a jelenség rávilágít arra, hogy az emberi tevékenység, különösen a nem fenntartható halászati gyakorlatok, milyen mértékben befolyásolják a tengeri ökoszisztémákat. A delfinek függősége a halászhajóktól azt mutatja, hogy a természetes tápláléklánc súlyosan sérült, és az állatok kénytelenek a mesterségesen generált forrásokra támaszkodni a túléléshez.
A tanulmány eredményei sürgős beavatkozást sürgetnek az Adriai-tenger ökológiai állapotának javítása érdekében. A jelenlegi helyzet hosszú távon fenntarthatatlan, és további romláshoz vezethet, ha nem történnek változások a halászati gyakorlatokban. A halászati tilalmi napokon a delfineknek önállóan kell zsákmányt keresniük, ami tovább nehezíti helyzetüket, ha a természetes táplálékforrások továbbra is hiányoznak.
A tengeri biodiverzitás megőrzése és a fenntartható halászati módszerek bevezetése elengedhetetlen a tengeri élővilág, beleértve a delfinek jövőjének biztosításához. A tudományos kutatások, mint ez is, alapvető fontosságúak a probléma mértékének megértéséhez és hatékony megoldások kidolgozásához. Az Adria ökológiai válsága figyelmeztetésül szolgálhat más tengeri régiók számára is, ahol hasonló problémák fenyegetnek.
Az emberiség felelőssége, hogy megóvja a tengeri ökoszisztémákat, amelyek létfontosságúak a bolygó egészsége szempontjából. A delfinek küzdelme az Adriában egyértelműen jelzi, hogy a természetes egyensúly felborult, és csak összehangolt nemzetközi erőfeszítésekkel állítható helyre a tenger gazdag élővilága.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása