A Tevere folyó alacsony vízállása miatt a héten előbukkantak az ókori Nero-híd romjai Róma szívében, a Vatikán közelében. Ez a történelmi felfedezés egyúttal aggodalomra ad okot a régió vízellátásával kapcsolatban. A Tevere vízhozama másodpercenkénti 80 köbméter alá süllyedt, ami jelentősen elmarad a július hónapra jellemző történelmi átlagtól, annak nagyjából felét teszi ki.
Giovanni Giganti, az olasz főváros polgári védelmének vízgazdálkodásért felelős koordinátora szerint Róma komoly vízügyi válsággal néz szembe. Kifejtette, hogy bár a téli időszakban elegendő csapadék hullott, az azt követő száraz időszakok rendkívül hosszúra nyúltak, hozzájárulva a jelenlegi kritikus helyzethez. Ez a jelenség nem csupán a folyómederben rejtőző ókori emlékek láthatóvá válásában nyilvánul meg, hanem szélesebb körű környezeti és gazdasági következményekkel is járhat.
A Pons Neronianus, vagyis a Nero-híd, feltehetően Nero császár uralkodása idején (Krisztus után 54-68) épült. Romjai az Angyalvár közelében találhatók, stratégiai fontosságú helyen. A híd egykor a Via Triumphalis útvonalát képezte, amely összekötötte a Mars-mezőt a mai Vatikán területével, az úgynevezett Ager Vaticanusszal. Ez az építmény, melynek eredete az 1. századra tehető, kulcsfontosságú szerepet játszott az ókori Róma közlekedésében és városfejlődésében.
Nem új jelenség, hogy a Tevere alacsony vízállása esetén a híd pilléreinek maradványai előbukkannak a folyómederből. Különösen a nyári hónapokban, amikor a folyó vízszintje természetesen alacsonyabb, az ókori építmény részei rendszeresen láthatóvá válnak, emlékeztetve a város gazdag történelmére. Az Angyal-híd melletti múzeum adatai szerint a vatikáni oldalon elhelyezkedő terület egykor a császári birtokokhoz tartozott. Itt helyezkedtek el többek között Nero császár birtokai, valamint anyja, Agrippina villája is. Az ókori Via Cornelia is áthaladt ezen a területen, és a mai Angyalvár helye felé vezetett, tovább hangsúlyozva a térség történelmi jelentőségét.
A Nero-híd története során több átalakuláson is átesett. A 19. század végén a megmaradt pilléreket eltávolították annak érdekében, hogy a Tevere folyó hajózhatóbbá váljon. Ez a beavatkozás a modernizáció és a folyami közlekedés fejlesztésének jegyében történt, ám egyúttal megváltoztatta az ókori híd maradványainak állapotát. A 20. század elején, a mai II. Viktor Emánuel híd építésével összefüggésben végzett ásatások során további érdekességekre derült fény. A folyómederben vaskarókat és fagerendákat is felfedeztek, amelyek közül néhány mélyen a talajba volt rögzítve. Ezek a leletek további betekintést nyújtanak az építési technikákba és az ókori mérnöki tudásba.
A Nero-híd pusztulásának pontos ideje és oka egyelőre nem tisztázott. Feltételezések szerint a gótokkal vívott háborúk idején semmisülhetett meg, vagy szándékos rombolás áldozatául eshetett. Akárhogy is történt, a híd maradványai ma is tanúskodnak Róma évezredes múltjáról és a Tevere folyóval való szoros kapcsolatáról. A jelenlegi alacsony vízállás nemcsak egy ritka történelmi látványosságot tárt fel, hanem sürgető emlékeztetőül is szolgál a vízkészletek megőrzésének fontosságára és az éghajlatváltozás hatásaira.
📰 Forrás: Magyar Hírlap — Eredeti cikk elolvasása