A Perspectives on Psychological Science folyóiratban közzétett tanulmány rávilágít az emberi kommunikáció jelentős változására. A kutatás szerint az emberek, legyen szó családtagokról vagy ismerősökről, egyre kevesebbet beszélnek egymással. Ez a tendencia komoly kihívások elé állítja a társadalmi interakciókat és a mentális jóllétet.
A Missouri-Kansas City Egyetem és az Arizonai Egyetem pszichológusai több ezer résztvevő beszédfelvevőkkel rögzített dialógusait elemezték az Egyesült Államokban, Mexikóban, Ausztráliában és Európában. A 2005-ös átlagos napi 16 632 kimondott szó 2019-re 11 900-ra csökkent, és ez a tendencia azóta is folytatódik.
Az elmagányosodás is erősödött: egy 2003 és 2019 közötti vizsgálat szerint az amerikaiak egyedül töltött szabadidejének aránya 44-ről 49 százalékra nőtt. Ez az adat nem tartalmazza a munkával, alvással vagy személyes higiéniával töltött időt.
Európában is hasonló a helyzet, ahol 2006 és 2022 között a barátaikat naponta látogatók aránya 21 százalékról 12 százalékra esett vissza. A Covid-járvány időszaka is beleesik ebbe az intervallumba, de a csökkenés már előtte is megfigyelhető volt.
A szóbeli kommunikáció csökkenésének két fő oka az elmagányosodás és a digitális technológia térnyerése. Az internet, bár számos előnnyel jár, jelentősen átalakította a mindennapi interakciókat.
Korábban számos rutin feladat, mint például a pénztárosokkal, recepciósokkal vagy pincérekkel való érintkezés, beszélgetést igényelt. Ma már alkalmazásokon keresztül foglalunk asztalt, rendelünk ételt házhoz, vagy navigálunk a Waze segítségével.
Még a családi kapcsolatokban is megfigyelhető a változás, különösen a fiatalabb generációknál, ahol a telefonhívásokat gyakran felváltják az üzenetek. Ez a digitális kommunikációs forma kevésbé ösztönzi a mélyebb interakciókat.
A növekvő magány és a szóbeli interakciók hiánya negatívan befolyásolja a mentális egészséget. A személyes beszélgetések elősegítik az empátiát, mivel lehetővé teszik az érzelmek kifejezését és a partner érzelmeinek dekódolását.
Ezzel szemben az írásos üzenetekben az érzelmek kifejezése nagyrészt emojikra korlátozódik, ami gyengébb érzelmi kötődést eredményez. A személyes kapcsolódás teremti meg a legerősebb, míg az online üzenetküldés a leggyengébb érzelmi köteléket.
Mark Granovetter szociológus már 1973-ban leírta a „gyenge kötések” erejét, melyek az informális, felszínes párbeszédeket jelentik. Ezek a kapcsolatok kulcsfontosságúak a társadalmi hálózatok és a karrierépítés szempontjából, például álláskeresés során.
A gyenge kötések hídként funkcionálnak különböző társadalmi csoportok és információs buborékok között, és hozzájárulnak a jóllét érzéséhez. A szóbeli kommunikáció hanyatlása öngerjesztő folyamat, mivel a kevesebb interakció növeli a szorongást a társas helyzetekben.
A beszéd másképp foglalkoztatja az agyat, mint az írás: fejleszti az emlékezetet, a figyelmet, és komplex kognitív folyamatokat igényel. A személyes interakciók során a testtartásra és az arckifejezésekre is figyelni kell.
Valeria Pfeifer pszichológus szerint agyunk működésének jelentős része ma már mobileszközökbe van kiszervezve. Ez a jelenség a spontán beszéd eltűnéséhez vezet, hiszen a jegyfoglalástól az élelmiszerrendelésig mindent online intézünk.
Az okosórák és érintésmentes szolgáltatások tovább csökkentik a mindennapi verbális interakciók számát. A kutatók hangsúlyozzák, hogy bár a személyes kapcsolódások kezdetben kényelmetlennek tűnhetnek, hosszú távon hozzájárulnak a jobb közérzethez.
A szókincs elsorvadása és a kommunikációs készségek gyengülése súlyos következményekkel járhat. Fontos lenne tudatosan keresni a személyes interakciókat, hogy megőrizzük kognitív képességeinket és társadalmi kapcsolatainkat.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása