A NASA Curiosity marsjárója ismét jelentős felfedezéseket tett a Marson, gazdagítva a vörös bolygóról szerzett ismereteinket. A rover, amely 2012 augusztusa óta kutatja a Gale-krátert, most a kráterben található Valle Grande nevű völgyben haladva figyelemre méltó geológiai képződményekre bukkant. Ezek a struktúrák újabb bizonyítékokkal szolgálhatnak a Mars ősi, vízzel teli múltjára vonatkozóan, és segíthetnek megérteni a bolygó felszínét formáló folyamatokat.
A leglátványosabb felfedezések egyike egy körülbelül hat méter magas, lapos tetejű sziklaképződmény, amelyet a kutatók „Miraflores” névre kereszteltek. Erről a butte-ról, melyet vastag homokréteg fed, a Curiosity 2026. június 11-én készített felvételt.
A sziklaalakzat önmagában is lenyűgöző látványt nyújt, de a környező területen talált további formációk teszik igazán különlegessé a felfedezést.
Ugyanezen a környéken a marsjáró egy hatalmas, méhsejtszerű mintázatú repedéshálózatot is megörökített a felszínen. Ezeket a poligonális repedéseket, melyek egyenként körülbelül 4–8 centiméteresek, a „poligontenger” néven emlegetik a tudósok, mivel ez a legnagyobb ilyen kiterjedésű terület, amelyet a Curiosity eddig talált. A rover 2026.
június 19-én és 20-án készített 360 fokos panorámaképet erről a kiterjedt területről, amelyen a poligonális mintázatok minden irányban elnyúlnak, és még a Miraflores szikla oldalán is megfigyelhetők.
A tudósok egyelőre nem tudják pontosan, hogyan alakultak ki ezek a különleges repedések a Marson. Azonban elképzelésük szerint a folyamat hasonlíthat a földi iszaprepedések kialakulásához. A földi analógiák alapján a hőmérséklet változása és a víz jelenléte hosszú idő alatt repedéseket hozhatott létre az üledékben, ahogy az anyag kiszáradt vagy nyomás alá került.
A kutatók jelenleg is elemzik a frissen felfedezett poligonok kémiai összetételét és formáját, hogy pontosabb képet kapjanak kialakulásukról.
A földi geológiai képződmények, mint például a meredek oldalú, lapos tetejű szikladombok, elsősorban erózió és mállás során alakulnak ki. A környező, puhább kőzet fokozatosan lepusztul, miközben a keményebb rétegek ellenállóbbak maradnak. A Marson a kutatók szerint elsősorban a szél és a porviharok eróziós hatása formálhatja ezeket a képződményeket.
Ugyanakkor az sem kizárt, hogy a bolygó ősi, ma már eltűnt vizei is szerepet játszottak kialakulásukban, hozzájárulva a kőzetek eróziójához és a repedések létrejöttéhez.
A Curiosity marsjáró 2012 augusztusa óta vizsgálja a Gale-krátert, amely egy mintegy 154 kilométer átmérőjű becsapódási medence. A rover korábbi vizsgálatai már alátámasztották, hogy a kráterben több milliárd évvel ezelőtt tó lehetett. Ez a tény különösen fontos, mivel az egykori víz jelenléte arra utal, hogy a terület a távoli múltban akár a mikrobiális élet számára is kedvező környezetet biztosíthatott.
Az új felfedezések, mint a poligonális repedések, tovább erősítik ezt a feltételezést, és újabb nyomokat szolgáltatnak a Mars vízi történetének megértéséhez.
📰 Forrás: Magyar Hírlap — Eredeti cikk elolvasása