Zsigmond Gábor, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója és a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ elnöke az Óbudai Egyetem podcastsorozatában elemezte a mesterséges intelligencia (MI) hatását a múzeumokra, a történettudományra és a tudáshoz való hozzáférésre. Kiemelte, hogy az MI alapvetően digitalizált információkból dolgozik, ami komoly kihívásokat rejt magában a kevésbé digitalizált nyelvek és kultúrák számára. A történész szerint a magyar nyelv is a kockázatos kategóriába tartozik, ami jelentős hátrányokat okozhat a jövőben.
A főigazgató rávilágított, hogy a mesterséges intelligencia működési elvéből adódóan elsősorban a már digitalizált adatokra támaszkodik. Ez azt jelenti, hogy a világ számos nyelve, különösen a kisebb közösségek által beszélt dialektusok, amelyek nem rendelkeznek kiterjedt digitális tartalommal, könnyen hátrányba kerülhetnek. Példaként említette, hogy egy kenyai kiállítás összeállításakor Budapesten nehézkes lehet hozzáférni a helyi történetekhez és szakirodalomhoz, mivel az MI elsősorban a korábbi gyarmattartók szemszögéből írt anyagokat kínálja.
Zsigmond Gábor hangsúlyozta, hogy a magyar nyelv is ebbe a kategóriába esik, mivel világszerte mindössze mintegy tizenöt millióan beszélik, ami a nagy világnyelvekhez képest csekélynek számít. Ez a helyzet komoly kockázatot jelent a kurátori munkában, vagyis a kiállítások tartalmának összeállításában, valamint általánosságban a hiteles tudáshoz való hozzájutásban. Palkovics László, korábbi kormánybiztos is utalt már arra, hogy tudatos intézkedések nélkül a magyar nyelv csupán fordításokon keresztül maradhat releváns az MI korszakában. Az angol nyelvű internetes tartalmak jelentős része már ma is mesterséges intelligencia segítségével készül, ami tovább erősíti a nagy nyelvek dominanciáját a tartalomgyártásban.
A mesterséges intelligencia képességei folyamatosan bővülnek, ma már képes verseket, festményeket, videókat és meséket is alkotni. Ebből adódóan felmerül a kérdés, hogy miért ne írhatna történelemkönyveket is. Ennek azonban komoly tétje van, hiszen a múltról alkotott narratívák alapvetően formálják az egyéni és közösségi identitásunkat. Zsigmond Gábor szerint az emberi létezéshez elengedhetetlenek az eredettörténetek, a mítoszok és a rítusok, amelyek közösségi élményeket nyújtanak.
Ezek a közösségi emlékek hagyományosan a múzeumokban, levéltárakban és könyvtárakban őrződnek. A főigazgató optimista abban, hogy az identitás, a kreativitás, a minőségi idő és a közösségi élmény továbbra is az emberi tapasztalat része marad, és nem válik a mesterséges intelligencia hatáskörébe tartozó területté. Kiemelte, hogy az MI jelenleg nem képes ezeket az emberi alapvetéseket reprodukálni vagy megérteni.
Zsigmond Gábor élesen elkülöníti az adatot a hiteles tudástól. Míg a mesterséges intelligencia gyorsan és olcsón fér hozzá hatalmas adatmennyiségekhez, addig a múzeumokban kiállított információk mögött gyakran évtizedes, generációkon átívelő kutatómunka és értelmezés áll. A kutatók forráskritikát alkalmaznak, vizsgálják a források hitelességét, keletkezési körülményeit, és megpróbálják feltárni a szerzők szándékait, erkölcsi alapállását. Az MI ezzel szemben csupán a nyers adatot látja, és nem képes a sorok között olvasni, ami a történelem értelmezésében alapvető fontosságú.
A Stanford Egyetem kutatásaira hivatkozva a főigazgató arra is felhívta a figyelmet, hogy a mesterséges intelligencia képes a felhasználó preferenciáinak megfelelő stratégiákat kidolgozni, ezáltal finoman befolyásolva a gondolkodását. Ez a jelenség komoly kockázatot jelent, mivel a hiteles információkhoz való hozzáférés a modern társadalmak és a demokrácia alapköve. Az MI által generált, esetleg torzított vagy egyoldalú információk alááshatják a közbizalmat és a valóság objektív megítélését.
Arra a kérdésre, hogy a mesterséges intelligencia fenyegeti-e a történészi szakmát, Zsigmond Gábor úgy válaszolt, hogy ezt ma még nem lehet egyértelműen kijelenteni. Az MI egy rendkívül gyors és könnyen hozzáférhető eszköz, amely másodpercek alatt szolgáltat valamilyen információt. Felhívta azonban a figyelmet arra, hogy a történelem tanulságai szerint a bonyolult kérdésekre adott gyors és egyszerű válaszok tragédiákhoz vezethetnek, még ha korábban ezeket politikusok, nem pedig gépek kínálták is.
A főigazgató ezért létfontosságúnak tartja, hogy Magyarországon egyre több iskolában és egyetemen tanítsák a mesterséges intelligencia tudatos és kritikus használatát. Hangsúlyozta, hogy nem mindegy, hogyan kérdezünk az MI-től, hogyan kérdezünk vissza, és hogy kész válaszokat várunk-e tőle, vagy inkább mankót a további gondolkodáshoz. Az alaptudás megléte kulcsfontosságú, hiszen annak hiányában a gép válaszainak egy az egyben való elfogadása könnyen tévútra vezethet. A tét a jövő generációja, akik tíz-húsz év múlva szülőként, véleményformálóként vagy vezetőként fognak döntéseket hozni. A múzeumokban, könyvtárakban, levéltárakban, egyetemeken és iskolákban dolgozó szakemberekre óriási felelősség hárul a jövő alakításában.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása