A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) az elmúlt másfél évtizedben fokozatosan a kormányzati narratíva részévé vált, szakmai függetlenségét feladva egyre inkább politikai érdekeket szolgált. A hivatal kommunikációja és egyes eljárásai a Fideszhez köthető gazdasági köröknek kedveztek, miközben a verseny tisztaságának elvileg őrző szerepe háttérbe szorult.
Ez a változás nem csupán a kommunikációs stílusban mutatkozott meg, hanem a hatóság valós működésére is rányomta a bélyegét, ami a versenykorlátozás megjelenéséhez vezetett. A folyamat feltárásához több mint két tucat egykori és jelenlegi hivatali alkalmazottal, valamint a GVH működésére rálátó forrással folytattak háttérbeszélgetéseket.
A GVH kommunikációjában már évek óta megfigyelhető volt a kormányzati szóhasználat és narratíva átvétele. Ennek csúcspontja volt egy ünnepi, nemzetközi konferencia, melyet a választások előtt bő három héttel tartottak „Szuverenitás a versenyjogban” címmel, ami tökéletesen illeszkedett a Fidesz kampányába.
A hivatal egyes munkatársai ezt a kommunikációs stratégiát „szervilisnek” nevezték. A politikai motivációk azonban már korábban is meghatározóvá váltak a GVH eljárásaiban, vagy éppen azok hiányában. Ez a tendencia végül a hivatal teljes működését áthatotta, és a papíron a verseny tisztaságáért felelős hatóság valójában a verseny korlátozójává vált.
A GVH átalakulásának folyamata már a 2010-es években elkezdődött. 2018 elején még hozott olyan döntést a hivatal, amelyben Mészáros Lőrinc Konzum Befektetési Alapkezelő Zrt. és Opus Nyrt. feletti irányításszerzését bizonyos feltételekhez kötötte. A GVH ekkor még ragaszkodott ahhoz, hogy a Mészáros-csoportba tartozó helyi rádiók és az Opus-csoport helyi lapjai ne kerüljenek egy vállalkozáscsoportba a káros versenyhatások elkerülése érdekében, így a rádiók eladását kényszerítette ki.
Ez a fajta szakmai szempont azonban hamarosan háttérbe szorult. Amikor egy évvel később a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány (KESMA) létrejött, és a fideszes oligarchák 30 milliárd forintnyi médiavagyont ajánlottak fel, a GVH már nem engedhette át az ügyletet arcvesztés nélkül. A kormány ekkor egyszerűen kivonta az ügyletet a versenyhivatali vizsgálat alól azzal, hogy nemzetstratégiai jelentőségűvé minősítette.
Ezt az eszközt az Orbán-kormány előszeretettel alkalmazta: a KESMA-ügy előtt 21 alkalommal, később pedig közel két tucat további esetben vetették be, amikor egy NER-szempontból fontos felvásárlás konfliktusos lehetett volna a versenyhatóságnál. Ezekben az esetekben a kormányzat a hivatal szakmailag elkötelezett részétől tartott, és egyszerűen kiiktatta a GVH-t az igazán rázós ügyekből.
A NER korszakának második felében a GVH politikai eszközzé vált, kettős mércét alkalmazva a gazdasági szereplőkkel szemben. Berezvai Zombor, a hivatal azóta eltávolított vezető közgazdásza szerint a kormányzat által nem kedvelt cégekkel, például külföldi kiskereskedőkkel vagy építőipari vállalatokkal szemben indítottak megalapozatlan ügyeket, amelyekről már az indításkor tudták, hogy meg lesznek szüntetve.
Emellett a kormányzat számára kellemetlen vagy ellenséges gazdasági szereplőket túlzott bírsággal sújtották. Erre példa a Nitrogénművek esete, ahol a kormányzattal kritikus Bige László cégcsoportjára 11 milliárd forint bírságot szabtak ki. Bár az eljárásnak volt alapja, a bírság mértékét sokan túlzónak tartották, és a bíróság is felülvizsgálatra kötelezte a GVH-t.
Ezzel szemben a Fidesz-közeli, NER-es vállalatokkal szemben kifejezetten megengedő volt a hivatal. A B+N takarítócég reptéri felvásárlásának elemzését például felső vezetői utasításra leállították, majd pár nappal később jóváhagyták az ügyletet. A kormányközeli cégek látszólag korlátlanul terjeszkedhettek, ami sokakban kérdéseket vetett fel a szakmán belül is.
Összességében a GVH működésének politikai befolyásoltsága a leglátványosabban abban mutatkozott meg, hogy kivel szemben indítottak vagy nem indítottak eljárásokat, és mikor indultak el bizonyos ügyek. Bár a hivatalnak voltak olyan részei, amelyek politikailag semleges gazdasági szereplőkkel foglalkozva normálisan ellátták feladatukat, a gazdaság politikailag releváns szegmenseiben a kormány és a hozzá kapcsolódó gazdasági elit érdekei domináltak.
A 2020-as évekre a GVH már egyértelműen politikai eszközzé vált, feladva 2018-as reputációjának utolsó maradványait is. Ez a folyamat jelentős hatással volt a magyar gazdaság versenyhelyzetére és a piaci szereplők esélyegyenlőségére.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása