Az időjárás befolyásolásának gondolata régóta foglalkoztatja az emberiséget, különösen a pusztító természeti jelenségek, mint a hurrikánok esetében. A 20. század közepén tudósok egy csoportja úgy vélte, megtalálták a módját a viharok erejének csökkentésére. Ez a merész elképzelés egy kísérlethez vezetett, amely azonban váratlan és tragikus fordulatot vett.
1947. október 12-én a King hurrikán elérte Florida partjait, súlyos esőzéseket és áradásokat okozva. Miután a vihar elhagyta a szárazföldet és a nyílt óceán felé haladt, a Cirrus projekt kutatói ideálisnak ítélték az alkalmat a beavatkozásra. Úgy gondolták, a szárazföldtől távol a kísérlet nem jelent veszélyt lakott területekre.
Két B–17-es és egy B–29-es bombázó szállt fel Alabamából, hogy utolérje a hurrikánt. Az egyik gép szárazjeget szórt a felhőkbe, míg a másik kettő a változások dokumentálásáért és a művelet irányításáért felelt. A kezdeti megfigyelések szerint a felhőréteg alulról szétesett, de felülről tovább növekedett, amit a csapat nem tartott aggasztónak.
A várt hatás, a hurrikán szemének kitágulása és a vihar gyengülése azonban elmaradt. Ehelyett a King hurrikán ereje fokozódott, és egy váratlan, 135 fokos fordulattal Georgia állam felé vette az irányt. A vihar Savannah városában mintegy 32 millió dolláros kárt és egy halálos áldozatot követelt.
A felhőmagvasítás, vagy más néven esőcsinálás, olyan időjárás-módosítási eljárás, amely a felhőkből természetesen keletkező csapadék mennyiségét igyekszik növelni. Ehhez kondenzációs magokat, például ezüst-jodidot vagy szárazjeget juttatnak a levegőbe repülőgépek segítségével. Ezek a részecskék segítik a páracseppek kicsapódását és a nagyobb felhők, illetve eső kialakulását.
Az 1940-es években ez a technológia még kezdetleges fázisban volt, csupán elméleti elképzelések léteztek a gyakorlati alkalmazásra. 1946-ban Vincent Schaefer, a General Electric kutatója fedezte fel, hogy a szárazjég túlhűtött vízbe juttatva jégképződést idéz elő. Felismerte, hogy ez a jelenség a légkörben is alkalmazható a felhők szerkezetének és a csapadékképződésnek a befolyásolására.
Schaefer mentora, a Nobel-díjas vegyész, Irving Langmuir eltökélt szándéka volt az időjárás irányítása. 1946 novemberében sikeresen idéztek elő esőt szárazjég segítségével egy felhőből New York államban. Langmuir ekkor úgy nyilatkozott, az emberiség végre képes irányítani az időjárást, ami megnyitotta az utat a hurrikánok módosításának gondolata előtt.
Langmuir feltételezte, hogy a felhőmagvasítás csökkentheti a hurrikánok pusztító erejét, különösen a vihar legveszélyesebb részén, a szemfalban. Elmélete szerint a szárazjég vagy ezüst-jodid bejuttatásával csökkenthető a nyomáskülönbség a hurrikán szeme és szemfala között. Ezáltal a hurrikán szeme kitágulna, a szélerősség csökkenne, és a vihar fokozatosan elcsendesedne.
Langmuir elméletének gyakorlati kipróbálásához az amerikai hadseregben talált partnert, így jött létre a Cirrus projekt. A projekt célja a hurrikánokban kialakuló nyomásegyensúly megzavarása volt. A tervek szerint pilóták hatoltak volna be a szemfalba, hogy ott szórják szét a magvasító anyagokat.
A King hurrikán esetét követően Langmuir módszerét sokan kritizálták, és a jelenséget az ő hibájának tulajdonították. A meteorológusok azonban alaposabban megvizsgálták a vegyész tudományos megállapításait, és komoly hiányosságokat tártak fel. Kiderült, hogy Langmuir kísérletei gyenge lábakon álltak, gyakran hiányzott belőlük a kontrollcsoport, és eleve esőre hajlamos felhőket választott ki.
Amikor a felhőmagvasítás módszerét megfelelő kontrollcsoportokkal és véletlenszerű alkalmazással tesztelték, nem sikerült kimutatható többletcsapadékot generálni. Ezért tudományosan nem volt bizonyítható, hogy a King hurrikán irányváltása vagy erősödése közvetlenül a felhőetetés következménye lett volna. A kísérlet eredménytelensége alapjaiban kérdőjelezte meg az időjárás-módosítás akkori lehetőségeit.
A Cirrus projekt végül elkerülte a felelősségre vonást, miután egy meteorológus felfedezett egy 1906-os hurrikánról szóló feljegyzéseket. Ez a korábbi vihar, minden emberi beavatkozás nélkül, hasonlóan hirtelen és szokatlan irányváltást hajtott végre az Atlanti-óceán felett. Ez a tény arra utalt, hogy a King hurrikán viselkedése akár természetes folyamatok eredménye is lehetett.
A kudarc ellenére a Cirrus projektnek jelentős következménye lett: évekre leálltak a hurrikánok módosítására irányuló kísérletek. A későbbi próbálkozások sem hoztak egyértelmű bizonyítékot arra, hogy az időjárás-módosítási projektek eredményei a beavatkozásnak köszönhetők. A hurrikánok továbbra is kiszámíthatatlan természeti jelenségek maradtak, amelyek viselkedését nehéz, ha nem lehetetlen mesterségesen befolyásolni.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása