Az idő múlásának felosztása, bár természetesnek tűnik, valójában hosszú történelmi fejlődés eredménye. Míg a nap és az év csillagászati jelenségekre épül, a hetek és hónapok rendszere emberi megállapodásokon alapul. A 20. század első felében egy jelentős nemzetközi kezdeményezés merült fel a jelenlegi, 12 hónapos naptár megreformálására, egy 13 hónapos rendszer bevezetésével.
A reform legismertebb változata az International Fixed Calendar, vagyis a nemzetközi rögzített naptár volt, amelyet Moses B. Cotsworth brit naptárreformer dolgozott ki és mutatott be 1902-ben. Az elképzelés szerint minden hónap pontosan 28 napból, azaz négy teljes hétből állt volna. Az év így 364 napos lett volna, melyet egy különleges, hónapokhoz és hetekhez nem tartozó, év végi ünnepnappal, az úgynevezett „Year Day”-jel egészítettek volna ki.
Szökőév esetén egy további napot iktattak volna be június végén, megtartva a Gergely-naptár szökőéves szabályait. A reform egyik fő ígérete a hónapok eltérő hosszúságának megszüntetése volt, így minden hónap ugyanazon a hétköznapon kezdődött és végződött volna. Ez azt jelentette volna, hogy egy adott dátum minden évben ugyanarra a hétköznapra esett volna, ami különösen a gazdaság és az üzleti élet számára ígért előnyöket a termelési adatok könnyebb összehasonlíthatósága révén.
Az új, tizenharmadik hónapot június és július közé helyezték volna, és a „Sol” nevet kapta volna, utalva a Napra. A többi hónap megtartotta volna megszokott elnevezését. Ez a rendszer sokkal kiszámíthatóbbá tette volna a naptár használatát, megszüntetve a jelenlegi naptár egyik legnagyobb szabálytalanságát.
A 13 hónapos év gondolata nem Cotsworth találmánya volt, hasonló elképzelések már évszázadokkal korábban is felmerültek. Például 1745-ben Hugh Jones amerikai lelkész „Georgian Calendar” néven javasolt egy ilyen reformot, melyben a 365. nap különleges ünnepnap lett volna. Később, 1849-ben Auguste Comte francia filozófus is kidolgozott egy 13 hónapos naptárt, a pozitivista naptárat, ahol minden hónap 28 napos volt, és az év egy különálló ünnepnappal egészült ki.
Cotsworth tehát egy már létező elképzelést adaptált a 20. század eleji gazdasági és üzleti igényekhez. Az ő javaslata komoly támogatást kapott az első évtizedekben, különösen George Eastman, a Kodak vezetőjétől. A Kodak vállalat 1928-ban be is vezette a 13 hónapos naptár használatát, és egészen 1989-ig alkalmazta a rendszert belső működésében. A reform mögött egy szervezett nemzetközi mozgalom is kialakult: 1923-ban létrehozták az International Fixed Calendar League-et, amelynek célja a rendszer nemzetközi elfogadtatása volt. A mozgalom egyik vezető támogatója George Eastman volt, és a terv még a Népszövetség érdeklődését is felkeltette.
A rendszer legnagyobb problémája paradox módon éppen abból fakadt, ami matematikailag az egyik legötletesebb megoldása volt: a 364 napos évhez hozzáadott extra nap nem tartozott volna a hét napjai közé. Ez megszakította volna a hét folyamatos, hétnapos ciklusát, ami üzleti szempontból előnyösnek tűnt, de vallási szempontból komoly problémát jelentett.
A zsidó vallási hagyományban a szombat, a sábát, a hét meghatározott hetedik napja, melynek folyamatos ciklusa nem egyszerű naptári megállapodás. Joseph Hertz brit főrabbi aggodalmát fejezte ki, hogy az extra napok miatt a vallási szempontból meghatározott hét napjai eltolódnának a hagyományos ciklushoz képest. Emellett a kiszámíthatóság ellenére a rendszer hétköznapi furcsaságokat is hordozott: egy születésnap vagy évforduló minden évben ugyanarra a hétköznapra esett volna, ami sokak számára az ünnepek változatosságának elvesztését jelentette volna.
Ha száz évvel ezelőtt is nehézségekbe ütközött a 13 hónapos naptár bevezetése, ma még összetettebb lenne a helyzet. A modern világ szinte valamennyi informatikai rendszere, adatbázisa, pénzügyi infrastruktúrája és digitális szolgáltatása a Gergely-naptárra épül. A dátumok szerződésekben, történelmi nyilvántartásokban, banki rendszerekben, repülési menetrendekben és számítógépes programokban is megjelennek.
Egy új naptárra való globális átállás nem csupán a falinaptárak cseréjét jelentené. A korábbi dátumokat át kellene számítani, a szoftvereket módosítani, az adatbázisokat átalakítani, a jogszabályokat és szerződéseket pedig újraértelmezni. Egy ilyen mértékű átállás során rengeteg lehetőség nyílna hibákra, félreértésekre és kommunikációs problémákra. A Cotsworth-féle reform végül nem tudta megszerezni azt a nemzetközi támogatást, amely a világméretű bevezetéshez elengedhetetlen lett volna, és az International Fixed Calendar League 1937-ben feloszlott.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása