A magyar labdarúgó-válogatott és Észak-Írország közötti futballtörténelem 1988. október 19-én vette kezdetét. Ezen a napon, a Népstadionban egy világbajnoki selejtező keretében találkozott először a két nemzet csapata.
A mérkőzés nemcsak a sorozat nyitánya volt, hanem egy emlékezetes győzelmet és egy különleges játékos-történetet is hozott, amely a mai napig élénken él a magyar futballrajongók emlékezetében.
Az 1988. október 19-i világbajnoki selejtezőn Mezey György irányításával lépett pályára a magyar válogatott Észak-Írország ellen. A Népstadionban megrendezett találkozó a kvalifikációs sorozat első mérkőzése volt a magyar csapat számára.
A magyar válogatott nagy fölényben játszott a mérkőzés során, számos helyzetet kidolgozva. Az északír kapus azonban kiválóan teljesített, hosszú ideig megakadályozva a gólszerzést.
A mérkőzés 82. percében Mezey György szövetségi kapitány cserére szánta el magát: Hajszán György helyére Vincze Istvánt küldte a pályára. Három perccel később, a 85. percben, Nagy Antal passzát követően Vincze István kapura fordult a labdával.
Rövid futás után 17 méterről lőtt a kapu bal alsó sarkába. A lövés, amelyet Vincze később „lecsorgatósnak” és „ungarisch rüsztnek” nevezett, végül utat talált a hálóba, megszerezve ezzel a magyar válogatott győztes gólját.
A találatnak köszönhetően Magyarország 1-0-ra nyerte az első összecsapást Észak-Írországgal szemben, győzelemmel kezdve a világbajnoki selejtezőket.
Vincze István bekerülése a válogatott keretébe és a pályára lépése a mérkőzésen különleges körülmények között történt. A játékos elmondása szerint Mezey György eredetileg nem is akarta meghívni őt a keretbe.
Ennek oka az volt, hogy Vincze a mérkőzés előtt hat hétig Hódmezővásárhelyen teljesített katonai szolgálatot, ami fizikailag megviselte. Mezey György jelezte, hogy ebben az állapotban nem számíthat rá.
Vincze azonban kérlelte a kapitányt, hogy legalább a kispadra ültesse le, így végül bekerült a keretbe. Ez a kitartás és a váratlan lehetőség vezetett ahhoz, hogy a mérkőzésen ő szerezze a győztes gólt.
A cserejátékosként beállva, mindössze percekkel később szerzett gólja az első találkozón felejthetetlen pillanattá tette a mérkőzést, és Vincze István számára is az „élete meccsévé” vált.
Az 1988-as győzelem jelentős volt a magyar válogatott számára, hiszen győzelemmel indult a világbajnoki selejtezősorozat. Vincze István később úgy vélekedett, hogy a csapatnak minden esélye megvolt a világbajnokságra való kijutásra.
A játékos szerint Mezey György kiváló érzékkel vegyítette a tapasztaltabb és a fiatalabb játékosokat, ezzel egy erős és kiegyensúlyozott csapatot építve. Vincze meggyőződése szerint a „bundabotrány” nélkül a válogatott elérhette volna a célját.
Ez a mérkőzés tehát nem csupán egy győzelmet jelentett, hanem egy olyan időszak kezdetét is, amelyben a magyar futball nagy reményeket táplált egy újabb világbajnoki szereplésre.
A váratlan hős, Vincze István gólja pedig a magyar-északír futballrivalizálás első, emlékezetes fejezetét írta.
Az első találkozót követően a magyar válogatott tizenegy hónappal később Belfastban is győzedelmeskedett Észak-Írország ellen. Akkor Kovács Kálmán és Bognár György góljaival 2-1-re nyert a csapat.
Az 1988-as első mérkőzés óta összesen ötször találkozott a két nemzet válogatottja. Ebből három alkalommal barátságos mérkőzésre került sor.
A 2016-os Európa-bajnoki selejtezősorozatban kétszer is összecsaptak a csapatok. Budapesten 2-1-es vereséget szenvedett a magyar válogatott, míg Belfastban 1-1-es döntetlennel zárult a mérkőzés.
A 2016-os Eb-selejtezők végén a magyar válogatott a norvégok elleni pótselejtezőn keresztül jutott ki az Európa-bajnokságra, amely a modern kori magyar futball egyik legnagyobb sikere volt.
📰 Forrás: Origo — Eredeti cikk elolvasása