A budapesti Larus Rendezvényközpontban szerda este a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) ünnepi eseményt rendezett, melyen három nyári olimpia magyar hőseit köszöntötték. Az évfordulós megemlékezésen olimpiai bajnokok, érmesek és résztvevők tucatjai elevenítették fel a történelmi sikereket és felejthetetlen sportélményeiket. A meghitt hangulatú találkozó lehetőséget adott a régi ismerősöknek a nosztalgiázásra és az éjszakába nyúló sztorizásra.
Az 1956-os melbourne-i olimpia egyetlen jelenlévő magyar hőse, Sákovicsné Dömölky Lídia tőrvívó felidézte akkori élményeit. Elmondta, hogy a csapatvezető, Hegyi Gyula bácsi megértéssel fogadta, amikor sok sportoló, köztük ő és férje, az olimpia után San Franciscóba utazott hazafelé helyett. Az amerikai túrát Alexander Brody, Bródy Sándor unokája, a későbbi reklámszakember szervezte, aki a Sports Illustratednek írt cikkeket az olimpiáról. Lídia megemlítette, hogy más melbourne-i résztvevők, mint Gyenge Vali, Benedek Gábor, Magay Dániel és Kertész Alice videóüzenetben kapcsolódtak be, vagy egészségi okok miatt nem tudtak részt venni.
Kamuti Jenő, kétszeres olimpiai ezüstérmes tőrvívó, a Nemzet Sportolója, elmesélte, miért maradt le az 1956-os melbourne-i olimpiáról. Bay Béla, a legendás edzője azt tanácsolta neki, hogy maradjon itthon, mert a forradalom elbukik, és apjának szüksége lesz a védelmére a kommunista megtorlások idején. Kamuti apja a MÁV központi forradalmi bizottságának elnöke volt, és bár másfél évet börtönben ült, nem végezték ki, részben fia közbenjárásának köszönhetően.
Török Ferenc, a 91 éves kétszeres olimpiai bajnok öttusázó az 1964-es tokiói olimpiáról mesélt, ahol egyéniben aranyérmet szerzett. Kutas István, a magyar sport akkori vezetője beleegyezett abba, hogy Török vívóedzője, Vass Laci bácsi is kiutazhasson vele. A vívás során, amikor Török hullámvölgybe került, edzője egy pszichológiai trükkel segített neki: úgy tettek, mintha vitatkoznának, hogy eltereljék Kutas figyelmét, miközben Vass Laci bácsi megnyugtatta tanítványát. Ez a taktika bevált, Török megnyerte a vívást, és végül az olimpiát is. Csapatban bronzérmesek lettek, de testvére, Török Ottó, a megengedett „célzóvíz” túlzott fogyasztása miatt rontott a pisztolylövésen.
Szabó Bence, kétszeres olimpiai aranyérmes kardvívó, az 1996-os atlantai olimpián szerzett ezüstérméről beszélt. Akkor már 34 évesen, a csúcson túljutva, egyéniben kiesett, de csapatban egészen a döntőig jutottak, ahol az orosz csapat ellen maradtak alul.
Az est meglepetése Kiss László úszóedző felbukkanása volt, aki tíz év után először jelent meg nyilvános sporteseményen. A 85 éves szakember, Egerszegi Krisztina és Güttler Károly korábbi mestere, Százhalombattán él. Elmondása szerint Sinka László, a sportlövők főtitkára, aki a szomszédja, kapacitálta, hogy eljöjjön az eseményre. Kiss László végigülte az estét, és találkozhatott régi ismerőseivel.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc mélyen érintette a magyar sportolókat és családjaikat, ahogy Sákovicsné Dömölky Lídia és Kamuti Jenő történetei is mutatják. Sok sportoló döntött úgy, hogy nem tér haza az olimpia után, ami jelentős veszteséget jelentett a magyar sport számára. Alexander Brody, aki segített a disszidáló sportolók amerikai túrájának megszervezésében, maga is érdekes életúttal rendelkezik, Bródy Sándor unokájaként később világhírű reklámszakember lett.
Kiss László úszóedző 2016-ban került ismét a figyelem középpontjába, amikor egy 1961-es, fiatal úszónő megerőszakolásával kapcsolatos ítéletét hozta nyilvánosságra egy lap. Az akkor 19 éves Kiss két társával együtt elítéltek, és 21 hónapot töltött börtönben. A botrány kirobbanása után Kiss lemondott szövetségi kapitányi posztjáról, és a róla elnevezett százhalombattai uszoda homlokzatáról is eltávolították a nevét. Ez az eset hosszú időre visszavetette a nyilvános szereplését, egészen mostanáig.
A Magyar Olimpiai Bizottság rendezvénye kiemelten fontos a magyar sporttörténet megőrzése szempontjából. Lehetőséget biztosít a fiatalabb generációk számára, hogy első kézből halljanak a múlt nagy alakjainak küzdelmeiről, sikereiről és személyes áldozatairól. A sportolók történetei rávilágítanak a sport és a politika összefonódására, valamint arra, hogy a történelmi események milyen mélyen befolyásolták az egyéni sorsokat.
Kiss László edző tíz év utáni megjelenése különös jelentőséggel bír. Az eset, amely miatt korábban lemondott posztjáról, továbbra is megosztja a közvéleményt, de jelenléte az eseményen azt sugallja, hogy a sportközösség egy része hajlandó újra elfogadni őt. Ez a gesztus felveti a megbocsátás, a rehabilitáció és a múlt feldolgozásának kérdéseit a sportvilágban.
Az olimpiai hősök találkozói nem csupán a múlt felidézéséről szólnak, hanem a sportolói közösség összetartásának és folytonosságának jelképei is. Török Ferenc példája, aki 91 évesen is aktívan gondolkodik a magyar labdarúgás megváltásán, mutatja, hogy a sport iránti elkötelezettség életre szóló. Bár javaslatai kevés figyelmet kapnak, kitartása inspiráló.
Kiss László csendes visszatérése a nyilvánosság elé egy hosszú távú folyamat kezdetét jelentheti, amely során a sportvilág újraértékeli a helyzetét. Az est, amelyen senki sem vegzálta, és ahol találkozhatott régi ismerőseivel, valószínűleg jólesett neki. Ez az esemény emlékeztet arra, hogy a sport nemcsak teljesítményről, hanem emberi sorsokról, döntésekről és azok következményeiről is szól.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása