A spanyol labdarúgó-válogatott Luis de la Fuente irányítása alatt új fejezetet nyitott történelmében, ismét világbajnoki döntőbe jutva. A 2024-es Európa-bajnoki győzelem után a csapat most Dél-Amerika bajnokával, Argentínával néz szembe a legnagyobb trófeáért. De la Fuente kinevezése szokatlan lépésnek számított, hiszen a felnőtt válogatott élére egy utánpótlás-edző került, aki korábban kiemelkedő sikereket ért el a spanyol korosztályos csapatokkal.
Luis de la Fuente 2022. december 8-án vette át a spanyol felnőtt válogatott irányítását, Luis Enrique lemondását követően. Kinevezése óta a csapat jelentős sikereket ért el, melyek közül kiemelkedik a 2024-es Európa-bajnoki cím megszerzése Angliával szemben. Ez a győzelem jelezte a spanyol labdarúgás visszatérését a nemzetközi elitbe.
A válogatott most a világbajnoki döntőre készül, ahol az argentin csapat lesz az ellenfele. A korábbi mérkőzéseken, például a francia támadósor semlegesítésével, a spanyolok bizonyították, hogy képesek a legmagasabb szinten is helytállni és felőrölni az ellenfeleket. A döntőben a fő feladat Lionel Messi játékból való kivétele lesz, ami kulcsfontosságú a sikerhez.
Spanyolország a 2010-es világbajnoki cím után nehéz időszakon ment keresztül, a 2014-es vb-n címvédőként már a csoportkörben búcsúztak. A 2018-as tornán a kapitányi poszton történt utolsó pillanatban történő váltás zavarta meg a felkészülést, majd a házigazda oroszok ellen estek ki a nyolcaddöntőben tizenegyesekkel. A 2022-es világbajnokságon Marokkó ellen szintén a nyolcaddöntőben, gól nélküli döntetlen után tizenegyesekkel búcsúztak, annak ellenére, hogy a labdatartásban domináltak.
Luis Enrique lemondása után a spanyol szövetség egy utánpótlás vonalon sikeres szakembert, Luis de la Fuentét nevezte ki. Ez a döntés tükrözi a spanyol labdarúgás hagyományos háláját a nevelőedzők iránt, ahogy azt Vicente del Bosque is megfogalmazta 2010-ben. De la Fuente 2013-ban csatlakozott a szövetséghez, majd 2015-ben megnyerte az U19-es Európa-bajnokságot, ahol Rodri volt az egyik kulcsjátékosa. 2019-ben az U21-es Eb-t is megnyerte olyan játékosokkal, mint Dani Olmo, Mikel Oyarzabal és Fabián Ruiz, valamint a később csodacserének bizonyuló Mikel Merino. A 2021-es olimpián ezüstérmet szerzett csapatával.
Játékosként De la Fuente nem számított sztárnak, baloldali védőként és szélsőként szerepelt. Két bajnoki címet nyert az Athletic Bilbaóval az 1980-as években, és kétszer játszott magyar csapat ellen is, az 1982-es UEFA-kupa mérkőzésen a Ferencváros ellen. Pályafutását 31 évesen fejezte be az Alavésben.
De la Fuente kinevezése a felnőtt válogatott élére szokatlan lépés volt az európai topfutballban, ahol ritkán bíznak meg korosztályos válogatottak edzőiben a legmagasabb szinten. Azonban a szakember gyorsan felismerte, hogyan lehet a spanyol stílust győztes filozófiává alakítani, elkerülve a korábbi monoton labdatartást, és egyúttal „hegyet” adva a csapatnak. Képes volt ötvözni a fiatal tehetségeket, mint Rodri, Dani Olmo, Oyarzabal, Fabián Ruiz, és a tapasztaltabb játékosokat, mint Dani Carvajal és César Azpilicueta.
A kapitány fia, Alberto, elemzőként dolgozik a labdarúgásban, akit De la Fuente felkészültebbnek tart magánál, és akinek szenvedélye példaértékű. A kinevezése idején Luis Rubiales volt a szövetség elnöke, de az akkori döntés helyességét ma már a válogatott sikerei igazolják, hiszen azóta minden nagy tornán döntőbe jutott a csapat.
A spanyol válogatott a világbajnoki döntőben áll, ami újabb bizonyítéka De la Fuente munkájának és a csapat erejének. Az argentinok elleni mérkőzés, különösen Lionel Messi semlegesítése, jelenti majd a legnagyobb kihívást. A francia támadósor elleni tökéletes védekezés azonban azt sugallja, hogy a spanyolok képesek felőrölni Dél-Amerika bajnokát is.
Ez a sikerszéria egy új aranykor kezdetét jelentheti a spanyol labdarúgásban, ahol a tehetséges utánpótlás és egy tapasztalt, de innovatív edzői szemlélet találkozik. A csapat jövője ígéretesnek tűnik De la Fuente vezetésével.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása