A labdarúgó-világbajnokság harmadik helyéért vívott mérkőzésen két európai futballnagyhatalom, Franciaország és Anglia csapott össze. A bronzérem megszerzése mindkét válogatott számára fontos vigaszdíj lehetett az elődöntőben elszenvedett vereség után. A franciák történetük során harmadszor, míg az angolok először állhattak volna fel a világbajnoki dobogó legalsó fokára.
A mérkőzés helyi idő szerint délután öt órakor vette kezdetét, rendkívül nehéz körülmények között. A helyszínen uralkodó hőség és páratartalom jelentősen megnehezítette a játékosok dolgát, a hőmérő 34-35 Celsius-fokot mutatott, de az érzet a 40 Celsius-fokot is megközelítette. A napközbeni eső ellenére a forró talajról elpárolgó víz csak tovább növelte a páratartalmat, ami a stadion klimatizált részeiről kilépő újságírók szemüvegén azonnal lecsapódó páraként is megmutatkozott. A lelátókon nem volt telt ház, különösen az angol kapu mögötti felső szinteken látszottak üres székek.
A találkozót Jesús Valenzuela venezuelai játékvezető irányította, és az angol válogatott már a mérkőzés elején előnybe került. Declan Rice a félpályánál szerzett labdát, majd a tizenhatos előterébe érve pontos lövéssel juttatta a kapu bal oldalába, megszerezve ezzel az első gólt. Nem sokkal később az angolok tovább növelték előnyüket egy szöglet után. Declan Rice beadását Konsa fejelte a kapu bal oldalába, ezzel már kétgólosra duzzasztva az angol vezetést.
A franciák aktívan próbálkoztak a szépítéssel és az egyenlítéssel. Mbappé több alkalommal is megindult a bal szélen, cselezgetett a tizenhatoson belül, és lövésekkel is próbálkozott, de az angol védelem, különösen Guéhi, hatékonyan blokkolta a kísérleteket. Saka egy alkalommal a jobb alsó sarkot vette célba, de a partjelző les miatt érvénytelenítette a találatot. Cherki is kapura lőhetett egy beadás után, de Henderson kapus résen volt. A nagy hőség miatt a játékvezető ivószünetet rendelt el, ami a francia csapat számára különösen szükséges volt.
A két nemzet közötti futballtörténelem gazdag, Anglia történelmileg jobban áll az egymás elleni mérkőzéseken. Összesen 17 győzelmet arattak, 5 döntetlen és 10 vereség mellett. Azonban az elmúlt két évtizedben, 1999 óta, a franciák dominálták a párharcot. Ebben az időszakban 6 győzelmet, 2 döntetlent és mindössze 1 vereséget könyvelhettek el Anglia ellen. Legutóbbi összecsapásukra a 2022-es világbajnokság negyeddöntőjében került sor, ahol a francia csapat 2-1-es győzelmet aratott.
Franciaország számára nem volt ismeretlen a bronzmérkőzés szituációja, korábban már három alkalommal szerepeltek ilyen találkozón. 1958-ban és 1986-ban is sikerült megszerezniük a bronzérmet, míg 1982-ben a negyedik helyen végeztek. Az angol válogatott ezzel szemben kevésbé volt sikeres a harmadik helyért vívott küzdelmekben. 1990-ben Olaszországgal, majd 2018-ban Belgiummal szemben is alulmaradtak, így a bronzérem megszerzése számukra történelmi jelentőségű lett volna.
Ez a mérkőzés különleges jelentőséggel bírt Didier Deschamps, a francia labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya számára. A világbajnokság végeztével, 14 évnyi sikeres regnálás után búcsúzott posztjáról. Irányítása alatt a francia csapat 2018-ban világbajnoki aranyérmet, 2022-ben pedig ezüstérmet szerzett, ezzel a modern futball egyik legsikeresebb kapitányává vált.
A bronzmérkőzés lehetőséget kínált mindkét válogatottnak arra, hogy pozitív eredménnyel zárja a világbajnoki szereplését, enyhítve az elődöntőben elszenvedett vereség okozta csalódást. A harmadik hely megszerzése nem csupán egy éremmel jár, hanem morális győzelemként is felfogható, és fontos elismerés a játékosok, a stábtagok és a szurkolók számára egyaránt. Különösen Didier Deschamps búcsúja tette emlékezetessé ezt a találkozót, hiszen egy újabb dobogós helyezéssel méltóképpen zárhatta volna le rendkívül sikeres kapitányi pályafutását. A bronzérem a kemény munka és az elszántság jutalma, még akkor is, ha a végső cél, a világbajnoki cím elmaradt.
Bár a világbajnoki döntőbe jutás volt a végső cél, a bronzérem megszerzése komoly sportdiplomáciai és erkölcsi értékkel bír. Egy ilyen eredmény befolyásolhatja a csapatok megítélését a hazai szurkolók körében, és kiindulópontként szolgálhat a jövőbeli felkészülésekhez és a következő nagy tornákra való építkezéshez. Az angol csapat számára az első bronzérem megszerzése történelmi siker lett volna, amely új fejezetet nyithatott volna a válogatott történetében. A franciák számára pedig egy újabb dobogós helyezés erősítette volna pozíciójukat a világ élvonalában, fenntartva a nemzetközi presztízst a kapitányváltás ellenére is.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása