Az Európai Unióban jelenleg is zajlik a Közös Agrárpolitika (KAP) átalakításáról szóló vita, amely a 2028 és 2034 közötti időszakra vonatkozó támogatási rendszert érinti. Az Európai Bizottság tavalyi javaslatai és a tagállamok, valamint az Európai Parlament álláspontjai között jelentős eltérések mutatkoznak. A kompromisszum hiánya ellenére a döntéshozatalra szánt idő egyre fogy, ami sürgetővé teszi a megegyezést.
A Bizottság egyik kulcsfontosságú javaslata a földalapú támogatásokra vonatkozó 100 ezer eurós felső határ bevezetése. Ez a limit jelentősen csökkentené a nagy gazdaságoknak járó összegeket, Magyarországon mintegy 1500 nagybirtokot érintve, amelyek jelenleg évi 40 millió forintnál több alapszintű támogatást kapnak.
Norbert Lins EP-képviselő, a téma jelentéstevője, egy 500 ezer eurós plafont javasolt, amelyet egységesen, határokon átívelően és természetes személyekre vonatkoztatna. Ez a megközelítés az Egyesült Arab Emírségek királyi családjának példájával indokolható, akik európai leányvállalataikon keresztül jelentős uniós támogatásokhoz jutottak.
A bizottsági javaslat emellett a támogatások degresszióját, azaz sávos csökkentését is tartalmazza. Ez azt jelentené, hogy egy 120 ezer euró támogatásra jogosult gazda ténylegesen csak 61,25 ezer eurót kapna, a fennmaradó összeget pedig kis- és középbirtokok, valamint fiatal gazdák támogatására csoportosítanák át. A degresszió mértékét és rendszerét azonban sokan ellenzik az Európai Parlamentben és a tagállamok körében is, azzal érvelve, hogy a kis- és fiatal gazdákat más módon kellene segíteni.
Az uniós tagállamok mezőgazdasági struktúrái és piaci koncentrációja rendkívül heterogén képet mutat. Vannak országok, ahol a nagy, koncentrált piaci szereplők dominálnak, míg máshol a kisebb gazdaságok vannak többségben. Ez a sokszínűség alapvetően nehezíti egy egységes támogatáselosztási elv kialakítását.
Norbert Lins elismerte, hogy a történelmi okokból eredő piacszerkezeti sajátosságokat figyelembe kell venni. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy egy közös uniós agrárpolitikának tartalmaznia kell közös szakpolitikai elemeket, nem csupán a befizetett összegek automatikus újraelosztását.
Magyar szempontból kiemelten fontos kérdés, hogy a Bizottság át tudja-e vinni azt az elképzelését, miszerint az agrárpénzeket összevonják a kohéziós pénzekkel egy új „szuperalapba”. Bár a közvetlen támogatások címkézettek maradnának, a vidékfejlesztési támogatások önállósága veszélybe kerülhet.
Amennyiben a vidékfejlesztési források elveszítik önállóságukat, a mezőgazdaság közvetlen versenybe kerülne más ágazatokkal, például az iparral vagy a közlekedésfejlesztéssel. Ez a versenyhelyzet potenciálisan kevesebb forráshoz juttathatná az agráriumot. A magyar kormányzati struktúra, ahol külön minisztérium felel az agráriumért és a vidékfejlesztésért, tovább erősítheti ezt a szétválasztást, ami a gazdák szempontjából nem feltétlenül szerencsés.
Norbert Lins nem támogatja a mezőgazdasági források kohéziós pénzekként való szétosztását. Álláspontja szerint az agrárköltségvetésnek elkülönítettnek kell maradnia, hogy biztosított legyen a pénzek mezőgazdasági célú felhasználása. Bár a tagállami rugalmasság fontos, egy minimális agrárköltségvetést fenn kell tartani.
Az Európai Parlament álláspontja szerint a Közös Agrárpolitikának a kohéziós alap keretein belül kellene maradnia, de a lehető legnagyobb önállóságot kellene élveznie, jelentős, célzottan elkülönített forrásokkal. Amennyiben az agrárpénzek mégis teljes mértékben bekerülnek az új szuperalapba, azokra az alapvetően felzárkóztatási célú elosztási mechanizmusok vonatkoznának, ami potenciálisan hátrányos lehet a mezőgazdaság számára.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása