Sokan gondolják úgy, hogy a rendszeres és intenzív testmozgás elegendő ahhoz, hogy semlegesítse a hosszú órákon át tartó ülés negatív élettani következményeit. Ez a meggyőződés különösen az ülőmunkát végzők körében elterjedt, akik gyakran hiszik, hogy egy-egy kiadós edzéssel kiegyenlíthetik a napközbeni inaktivitást. Azonban egy friss kutatás, amelyet a Dalhousie Egyetem tudósai végeztek, és a SciTechDaily is beszámolt róla, arra utal, hogy ez a feltételezés nem teljesen helytálló. Az eredmények szerint a tartós inaktivitás érrendszeri hatásai sokkal összetettebbek, mint azt korábban gondolták, és nem szüntethetők meg pusztán edzéssel.
A European Journal of Applied Physiology című szaklapban publikált tanulmány célja az volt, hogy alaposabban megvizsgálja, vajon egy specifikus edzésprogram képes-e ellenállóbbá tenni az alsó végtagok ereit a hosszan tartó ülés káros hatásaival szemben. A kutatók egy 12 hetes, magas intenzitású intervallumedzés-programot (HIIT) alkalmaztak, amelyről ismert, hogy jelentősen javítja az aerob fittséget. A vizsgálat fókuszában az állt, hogy ez a fajta tréning képes-e megvédeni a láb ereit egy kétórás, megszakítás nélküli ülés okozta károsodástól.
A kutatásban összesen 21 egészséges fiatal felnőtt vett részt. Közülük 11 fő alkotta az edzésprogramot végző csoportot, míg a maradék 10 személy kontrollcsoportként szolgált, akik a megszokott aktivitási szintjüket tartották fenn a vizsgálati időszak alatt. A résztvevők aerob állóképességét kerékpáros terheléses teszttel mérték, amely objektív adatot szolgáltatott a fittségi szintjükről. Az alsó lábszárat ellátó, térd mögött futó verőér, az arteria poplitea állapotát ultrahangos vizsgálattal értékelték. Ezt a mérést mind a kétórás ülés előtt, mind utána elvégezték, hogy pontosan nyomon követhessék az ér működésében bekövetkező változásokat.
Az edzésprogram sikeresnek bizonyult az aerob fittség javításában, a résztvevők állóképessége jelentősen nőtt a 12 hét alatt. Azonban az eredmények meglepő fordulatot hoztak az érrendszeri válasz tekintetében. A hosszan tartó ülés a tréningidőszak után is ugyanolyan mértékben rontotta a térdalji verőér működését, mint az edzésprogram megkezdése előtt. Ez azt jelenti, hogy az ér ellazulási és tágulási képessége változatlanul károsodott a kétórás ülés hatására, annak ellenére, hogy a résztvevők fittségi szintje javult. Ugyanez a romlás volt megfigyelhető a kontrollcsoport tagjainál is, akik nem végeztek intenzív edzést.
Ezek az eredmények azért bírnak különös jelentőséggel, mert ellentmondanak egy széles körben elterjedt, korábbi kutatások által is alátámasztott nézetnek. Ez a nézet azt vallotta, hogy a rendszeres testmozgás képes teljes mértékben kompenzálni a hosszas ülés negatív élettani hatásait. A Dalhousie Egyetem tanulmánya azonban arra világít rá, hogy az összefüggés ennél sokkal összetettebb. A megnövekedett aerob fittség önmagában nem nyújt elegendő védelmet az erek számára a tartós inaktivitás okozta károsodásokkal szemben. Ez felveti a kérdést, hogy milyen további stratégiákra van szükség az ülő életmód kockázatainak csökkentésére.
Derek Kimmerly, a tanulmány vezető szerzője, aki a Dalhousie Egyetem kineziológia professzora, hangsúlyozta az eredmények fontosságát. Kijelentette, hogy a jobb aerob állóképesség önmagában nem óvja meg az ereket. Kimmerly professzor kiemelte, hogy bár a testmozgás rendkívül fontos az általános egészség megőrzésében, a hosszú ülőmunkát rendszeresen meg kell szakítani felállással és mozgással. Ez a tanács arra utal, hogy a passzív időszakok aktív megszakítása legalább annyira lényeges, mint az intenzív edzés, ha az érrendszeri egészség megőrzése a cél az ülőmunkát végzők számára. A kutatás tehát új megvilágításba helyezi az ülő életmód és a testmozgás közötti komplex kapcsolatot, és rávilágít a folyamatos mozgás beépítésének szükségességére a mindennapokba.
Forrás: Portfolio.hu
📰 Forrás: Portfolio.hu — Eredeti cikk elolvasása